Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1948-03-01 / 3. szám
MÁRCIUS 1848-BAN A pozsonyi országgyűlés rendületlenül tárgyalt. Kossuth Lajos fényes beszédekben terjesztette elő indítványát: írjon fel az országgyűlés a Bécsben lakozó királyhoz, hogy adja meg az ország haladásához szükséges reformokat. De szép javaslatai a sok tárgyalás közben rendre elsikkadtak és a főrendiház konzervatív főurai mindent elkövettek, hogy a haladást követelő felirat soha ne kerüljön az uralkodó elé. A végtelenbe nyúló szónoklatok közben érkezett meg a szivdobogtató hir, hogy március 13-án Bécsben is kiütött a foradalom és a nép elkergette Metternich Kelemen herceget, az osztrák kancellárt, akiben mindenki a maradi rendszer legfőbb támaszát látta. A szomszédban lejátszódott forradalom hírére egyszerre alábbhagyott a pozsonyi főurak ellenkezése is és másnap már Kossuth vezetésével az országgyűlés egy küldöttsége hajózott Bécsbe és magával vitte a hónapok óta óhajtott föliralot, amely alkotmányt kért az országnak és jogot a népnek. A király, a tehetetlen V. Ferdinánd, aki helyett nők, tábornokok meg bécsi nagyurak uralkodtak, mindent megígért, abban a reményben, hogy ígéreteit úgysem kell valóra váltani. A pesti fiatalok, Petőfi, Jókai, Irányi, Vasvári vezetésével a Pilvax-kávéház kerekasztala körül üldögélve már régóta tanakodtak azon, miként lehetne a reformokat életbeléptetni. Végre elhatározták, hogy 'március 15-én, a történelmi napon a szavakról a tettekre térnek át. Aznap országos vásár volt Pesten és tavaszi eső permetezett a város utcaköveire. Petőfi az egyetem udvarán kora reggel először szavalta el a Talpra magyart és a diákok tüntető tömege bejárta a Belváros utcáit, miközben egyre nőtt a számuk. így érkeztek el a Landerer-nyomdához, ahol minden cenzúra nélkül kinyomtatták a Nemzeti dalt, meg a magyar nemzetnek 12 pontba foglalt kívánságait. Megvolt már a szabad sajtó, de ők többet akartak! Átvonultak Budára, ahol a helytartótanács, az ország legmagasabb kormányszerve székelt. Amint a hatalmas tömeg az öreg épület előtt megjelent, a Zichy Ferenc elnöklete alatt ülésező helytartótanács nyomban elfogadta a 12 pontot és a könyvei miatt egy évre elfogott Táncsics Mihályt is szabadon bocsátotta.
