Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1948-02-01 / 2. szám
4 TESTVÉRISÉG Dr. ÚJLAKI FERENC TIZENHETEDIK ELNÖKI JELENTÉSE AZ 1947-IK ÉVRŐL * Kedves Tiszttársaim és Testvéreim! 1897—1947. Az elmúlt esztendőben volt ötven esztendeje, hogy Református Egyesületünk első közgyűlését tartotta Cleveland, O.-ban, 1897 február 15-én. Ez az első közgyűlés mondotta ki azt, hogy az Amerikai Magyar Református Egyesületet 1897 február 15-ikének déli 12 órájától megalakultalak tekinti. így az 1947-ik esztendő az Egyesület végleges megalakulásának ötvenéves évfordulója volt. 1897-ben választották meg az első Vezértestü- letet, melynek tagjai Nyitray Emil elnök, Harsá- nyi Sándor alelnök, Kalassay Sándor jegyző, Demeter Bertalan pénztárnok, Bandré György ellenőr, voltak. így Vezértestületünk is ötven éves volt 1947-ben. Református Egyesületünk 320 taggal és 272 dollár és 15 centtel indult el a munkára. Gyönge cserépedény volt, de kincset hordott magában. Az Istentől származó testvérszeretet kincsét. “Kincsünk — cserépedényben!” Ezt mondja a Biblia. Láthatatlan a láthatóban. Lélek a testben. Ez az isteni kijelentés útja. így jön hozzánk Isten. Keresik Istent mindenütt. Az emberek titokzatos kijelentésekre várnak. Nem találják Istent, mert igen magasan keresik. Nem jó helyen nézik. Itt van Ő közöttünk. Itt van emberekben, intézményekben. Kincs — cserépedényben! “Isten megvigasztal — Titus által!” mondja Pál apostol. Isten gondunkat viseli — a Református Egyesület által! Isten — egy barátban. Isteni gondviselés — egy intézményben. “Kincs — cserépedényben!” Ez a mi Református Egyesületünk. Az Ige testté lett és lakozik közöttünk. Ezzel a lélekkel nézem én Egyesületünket. Ez a lelkűiét alapja felelőségérzetünknek, hűséges szolgálatunknak. Ránk bizott kincsnek sáfárai vagyunk. Istentől és emberektől ránk bizott kincsnek. Jaj volna nekünk ha hűtleneknek, rossz sáfároknak találtatnánk! Egyesületünk tagságának legnagyobb része egyszerű munkásemberekből áll, kiknek nincsen nagy keresetük és bevételük. A becsületes munkával megszerzett jövedelmet okos beosztással kell felhasználni. Az okos felhasználásnak, önmagunk és szeretteink javának, a megpróbáltatás idejére segitség biztositásának, legjobb módja a Református Egyesület szolgálatának igénybevétele. Amerikai magyarságunknak, s benne különösen a református magyarság életbölcsességének ékes bizonysága az, hogy ma már közel harmincezer ember tekinti a Református Egyesületet annak a megbízható intézménynek, hová nyugodtan teheti le önmaga és szerettei segítése, jövője biztosítását. Közel harmincezer ember s szerettei gondozásának, jövőjének ügye van reánk bízva. így munkánk a legnagyobb felelőségérzetet, leghűségesebb sáfárkodást igénylő munka. Ennek a harmincezer embernek lelki és anyagi java szolgálata legelső és mindenek felett való feladatunk. De emellett más is. Ezt a másat különösen ebben az átalakulásban, vajúdásban levő korban éreztük meg elevenebben. Egész életünknek és benne befogadó hazánknak, az Egyesült Államoknak éppen úgy, mint származásunk földjének, fundamentuma az Istenbe vetett hit és az igaz testvérszeretet, a fraternálismus. Egy irányzat ádáz erővel törekszik arra, hogy befogadó hazánkban, szülőföldünkön és az egész világon fundamentumában rendítse meg életünket. Itt lassan emésztő szú-ként vették be magukat a fundamentumba, odaát pedig olyan kegyetlen vakmerőséggel rombolnak, hogy a legjobbak börtönben sínylődnek, vagy elbujdostak. Nemcsak azt mondhatjuk el, hogy “Kossuth Lajos azt üzente: elfogyott a regimentje”, hanem elfogyott sok más, a biztonság, szabadság, kenyér, még a reménység is. Ahonnan azt üzenik: “Temető a mi hazánk és ennek a temetőnek kapujára nem lehet felírni: “A boldog feltámadás reménye alatt”, ott már a reménység is kialvóban van. Áz óhazában élő magyarnak “magát kisírni sem szabad.” Ilyen világban még jobban érezzük, hogy mily nagy jelentősége van a Református Egyesület cserépedényében levő kincsnek, az Istenbe vetett hitnek és a testvérszeretetnek. Ezért szent meggyőződésünk az, hogy Egyesületünk tagságának javát munkáltuk azzal a másik kötelesség teljesítéssel is, melynek mozgató ereje az, hogy az anyagi segítésen át a lelket mentsük és igy biztosítsuk azt, hogy ha átalakul is körülöttünk minden, ha formálódik is a cserépedény, de megmaradjon a benne levő kincs, megmaradjon a hit, remény és szeretet. E három. Ezek között pedig legnagyobb a szeretet! E két cél szolgálatában telt el az 1947-ik esztendő. Igyekeztünk hűségesek lenni és az isteni Gondviselés reánk mosolygott, velünk volt. Ezt igazolja az 1947-ik év eredménye. “Gyümölcseikről ismeritek meg őket”. A múlt év gyümölcse: vagyonunk egy év alatt $339,932.21-el növekedett. Az év végén három millió kettőszáznegy- vennégy ezer négyszázhetvenhat dollár és 44
