Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1948-02-01 / 2. szám
MVWWWWV FEBRUAR 1848-BAN Tavasz közeledtével a szabadság szellője keresztülsuhant Európán és simogatására új vágyak ébredeztek az önkényuralom elnyomása alatt élő népekben. Párizs népe Lajos Fülöp király kormányzatával elégedetlenkedett, aki a szegényeket kirekesztette a választójogból, meg az ország kormányzásából. A haladni vágyó szabadelvűek február 22-én este Párizs XII. kerületében nagy banketten akartak tiltakozni a fennálló rendszer ellen, de a rendőrség az utolsó pillanatban betiltotta. Erre — forradalom lett a bankettből! A hatalmas tömeg a külügyminisztérium híres palotája elé vonult a Quai d’Orsay-ra, beverte az épület ablakait és a népszerűtlen külügyminiszter, Guizot távozását követelte. A király másnap reggel elbocsátotta külügyminiszterét, de a forradalmat már nem tudta megállítani. Párizs utcáin barrikádokat emeltek, a polgárok megütköztek a király katonaságával és estére 82 áldozata volt a forradalmi napnak. Harmadnap, február 24-én a forradalmárok kezükbe kerítették a városházát, majd benyomultak a francia királyok büszke palotájába, a fényes Tuilériákba. Lajos Fülöp, miközben a tömeg az ablaka alatt tüntetett, remegő kézzel aláírta lemondását és családjával együtt Angliába menekült. Franciaországban ideiglenesen szocialista kormány vette át az uralmat és a forradalom vihara tovaszáguldott Európa minden irányába. Olasz földön a nép elűzte a kis helyi uralkodókat és egységes birodalomban kívánt egyesülni. Németországban “előparlament” ült össze, hogy alkotmányt adjon és még Berlinben is a királyi palota előtt harcoltak a szabadelvű poroszok. Egész Európa forrongott és a nép jogokat követelt. (Kossuth Évkönyv)