Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1948-11-01 / 11. szám

' <wvvvvwv»vvvv\^vvvvyvvyvvv»wvyyvvwvvw^wwvvwwvwvvvvvvVVVyww

NOVEMBER 1848-BAN.

A bécsi forradalom leverése után ismét az udvar lett a helyzet ura. Időközben Radetzky tábornagy Olaszországban is helyreállította a régi rendet — és úgy állította helyre, hogy Bresciában működő alvezére Haynau Gyula báró a “bresciai hiéna” melléknevet nyerte a néptől jutalmul — s a gőgös kamarilla már úgy képzelte, hogy minden erejével Magyarország ellen fordulhat. De hogy a nagy leszámolásban semmi ne akadályozza, merész tervet eszelt ki s annak végrehajtásáig Windischgrätz herceg nem kapott parancsot a Magyarország elleni támadásra.

A honvédelmi bizottmány lázas sietséggel igyekezett felfegyverezni a nemzetet. Katona akadt volna elég, de annál nehezebb volt a felszerelést előteremteni! A poros katonai raktárakból gördítették elő a kimustrált, régi ágyukat, puskát és kardot kellett szerezni, a gyakorlatlan legénységet harcokhoz kellett edzeni.

Ebben a szürke, katonai munkában tűnt fel egy név, hogy aztán egybefonódjék szabadság- harcunk történetével: Görgey Artúré! Az egykori császári mérnöktiszt, aki szegénysége miatt volt kénytelen leköszönni tiszti rangjáról, az elsők között csapott fel katonának. Nevét még Jellasics bán támadása idején ismerték meg, amikor hadbirósági tárgyaláson halálra Ítéltette és felakasztatta Zichy Ödön grófot, aki Jellasics árulásra felszólitó leveleit csempészte magyar területre.

Utána csodálatos kitartással szervezte meg a seregét és ősz végére már fővezérként parancsnokolt az ország nyugati megyéiben, hogy Windischgrätz biztosra várható támadását kivédje.