Fraternity-Testvériség, 1947 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1947-04-01 / 4. szám
2 TESTVÉRISÉG PÓLYA LÁSZLÓ ÚJABB VERSEIBŐL — Cleveland, O. — KÉT DEBRECEN Ha láttunkra még dorombol, De a jelen másra gondol, Múltra, voltra rá se néz. Pedig, pedig rajtunk kezdte, De felettünk összetette: A munka is a kezét! Huszonötöt még ha mér rám, Megérem a századot... , De a bú, baj kongathatják Felettem a kor harangját: Még mindig dudolgatok! Hol sima a föld, egyenes az élet; A szem, a lélek, messzetájra lát; Hol a verejték gyöngyöző hatalma; Minekünk is itt szerzett Ujhazát... Hol az igazság földi bibliája, Szabaddá szentel embert, életet; A magyar virtus ősi, szép szokása: Két Debrecennek nyújt ma itt, kezet! A másik messze, tengertávolában, A magyar béke gyásztorára jár . .. Kálváriája szörnyű stációin Megváltásának csodájára vár ... Hátha a béke uj Szent György lovagja: Nevének társa mégis rátalál? És lesz még egyszer ünnep a világon, Lesz még igazság völgyön és hegyen ... Az igaz béke áldott áldomásán: Mulat még együtt a két Debrecen! KISZUPERÁLT ÖREGEK Olyan, mint a diktált béke Az öreg kor jobbkezére Ráparancsolt nyugalom ... A nyomunkba minden emlék, A szivünkbe minden álom, A ma villámvonatáról: Lehajított, ócska lom! Panaszkodni? Hisz az élet Mifelénk csak bú. panasz. A “hogy is volt” stációin, A tett, erő ünnepén is: De sok magyar lemarad! Hallga. hallga: meseálló, Mesemondó öregek! Ha az érzés szívbe rejti, Szavunkat is elfelejti... Még szomorúbb lesz a nóta: Ha minket is eltemet! ÍGY igaz... Mint kisfia, a hatéves gyerek, Már a menyecske is itt született... Az iskolában, ilyen a szokás, Az angol nyelv csiszolja a fejet; De már az otthon hű bizalmasában: Anya és gyerek közt magyar szó nevet. Csak úgy tréfára fogja a szavunk ... Az ábécénkbe még bele se néz; De olyanformán esik a gyereknek: Mint friss kalácson a csurgatott méz! Ha a magyar szó zengő rithmusán Elkövet itt-ott, egy-egy vén hibát,... Fejebúbjára pattantott barackkal: Rója meg anyja kacagó fiát! Ha a magyar szót nem találja meg S angolra buggyan szája a gyereknek; Ujongó, csókos ölelkezésben: Az ilyen tréfán nagyokat nevetnek! ... Az angol szó az ész orgonája; Dobogó szív a magyar beszéd ... De szépen is szól az ész orgonája: Mikor a szív teszi rá a kezét!
