Fraternity-Testvériség, 1947 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1947-12-01 / 12. szám

8 TESTVÉRISÉG PINTA SÁNDOR ISMÉT AZ ÉLEN Lapunk hasábjain, — annak a papirhiány miatt is korlátolt terjedelme miatt —, nem nagyon gyakran Írhatunk tagjaink, vagy azok családtagjai előrehala­dásáról, vagy sikereiről. Vannak azonban esetek, ami­kor nemcsak egyesületi, hanem országos, sőt világ­vonatkozásban is elért nagy sikerekről kell megemlé­keznünk. Ilyen kiváló sikerről adunk számot tagságunk előtt, amikor megírjuk, hogy Finta Sándor, aki Egye­sületünk 259 számú los angelesi osztályában rendes tagunk, a múlt hóban tartott művészeti kiállításon a szobrászati első dijat nyerte el “Attilia és Leo pápa” cimü és elefántcsontból faragott kis miniature szobrá­val. Ha meggondoljuk, hogy Los Angelesben, ahol egész Amerika legjobb művészei élnek s ahol a Griffith Parkban több, mint 400 festmény és csaknem 100 szoborműt állítottak ki a legismertebb, sőt legelismer­tebb művészek, akkor valóban nagy elismerésre tart­hat számot az, aki ily előkelő művészgárdában az első dijat tudja elvinni. A Griffith Park szabadtéri hires görög templomá­ban tartott kiállítást Los Angeles város művészeti ta­nácsa rendezte, Fletcher Brown polgármester és Paul Lauritz, valamint Daniel Beecher bizottsági tagok ve­zetésével. A bíráló bizottság tagjai maguk a művészek voltak és igy csak kétszeres jelentőséget ad a siker­nek, hogy a művészet hivatott képviselői nyújtották át Finta Sándornak a legnagyobb elismerést a szobrá­szati első dij odaítélésével. Finta Sándornak ez nem első sikere, a világ min­den részében; Magyarországon, Európa más államaiban, Brazíliában és Amerikában mindenütt becsületet szer­zett kiváló szobraival a magyar névnek s 45 arany­érme mellett a legutóbb a Painters and Sculptors ki­állításán is aranyérmet nyert alkotásaival. Őszinte szeretettel, elismeréssel üdvözöljük hát őt legújabb — és reméljük, hogy még nem legutolsó — sikere alkalmából s itt még csak azt említjük meg, hogy — amint arra tagtestvéreink bizonnyal jól emlé­keznek, — a lapunkban is leközölt “Herboy of Hun­gary“ cimü könyvén kívül Finta Sándor az irodalom terén is hasonló kiváló sikereket ért el s reméljük, fog még elérni a jövőben is. KORTÖRTÉNETI TÜNET A leégett Bazilika helyreállítására rendezett gyűj­tés során, nyugtaképen egy kis keresztet adtak az ada­kozóknak. Ezt viselte egy soffőr Budapesten. Munka­adója, egy befolyásos kereskedő, felszólította, hogy ne merje viselni,* mert ő nem tűri meg, hogy házában valaki keresztet viseljen. A soffőr, féltve állását, le is tette a keresztet, amit aztán felesége viselt. Meglátva ezt a befolyásos gazda, azonnal felmondott a férjnek, sőt fel is jelentette a rendőrségen, ahol azt állították, hogy a kereszt valami földalatti mozgalmat jelképez. Ebből persze egy szó sem igaz, de a soffőr minden­esetre elvesztette állását. Az esetet leközlő lap a kö­vetkező kommentárt irta hozzá: “Nem hisszük, hogy akar zsiuuk, aivar mohamedánon hasonio heiyzeioe Ke­rülhetnének azért, mert kabátjuk hajtókáján vallásuk jelvényét viselik”. Kevésre rá a lapot betiltották. Mi nem Írunk kommentárt hozzá. SZENTMIKLÓSSY PÁL — ELNÖK A testvérsegitő alapon álló egyesületek, mint tud­valevő, nemcsak országosan, de államonkint is kong­resszusokban tömörültek. A mi Egyesületünk tagja ezeknek a kongresszusoknak csaknem minden olyan államban, ahol nagyobb számban vannak osztályaink s igy tagja vagyunk a New Jersey Fraternal Cong- ressnek is és ennek következtében tisztviselőink és szervezőink több helyen tisztséget is viselnek azoknál. A New Jersey Congress legutóbbi gyűlése október 25.-én volt Newarkon s azon vezértestületünk részéről Dr, Vincze Károly s illetékes kerületi szervezőnk, Szentmiklóssy Pál vettek részt. A gyűlés végén tartott tisztujitás alkalmával az elnöki tisztségre Szentmiklósy Pált jelölték s egyhangúlag meg is választották. Ami­kor erről örömmel adunk hirt, egyben azt is jelezzük, hogy — tudomásunk szerint ez első eset, amikor egy állam fraternális testületéinek élére magyar intézmény embere került. Büszkék vagyunk ilyen munkatár­sainkra. MEGÖRÜLTEK? A napokban egy óhazai újság került a kezünkbe, mely közli az u. n. “vallás és közoktatásügyi miniszter ur” 86,843—1947. számú magas rendeletét. Elolvastuk s megdörzsölve is szemünket csak azt láttuk, hogy ne­vezett ur (elvtárs?) letilt bizonyos szemléltető képeket az iskolák faláról. Például: Az összes irredent képe­ket, vagyis azokat, melyek mutatni merték, hogy Ma­gyarország testéről az utóbbi évtizedekben miket me­téltek le a szomszédos ország-rablók; aztán részletesen is közli a többi tilos képek címét igy: Magyar asszo­nyok, ti tehetitek naggyá Magyarországot, — Emlékez­zünk Nagy- Magyarországra, — Mi maradt ne­künk? — Hazádnak rendületlenül, — Szarvasmarha, Foglalkozások stb., — A magyar lélek ezer éves sor­sa, — Bortermés, barna és fekete szén, sertés stb., koronás címer, arató ünnep, vásár. És igy tovább, egé­szen a Magyar Hiszekegyig, ami szintén a tiltott dol­gok közé számit. Marx, Lenin és Stalin képeiről vi­szont nincs említés. Az, úgy látszik, még ott maradhat. Az egész “rendeletben” legszellemesebb azonban az a záradék, amit egy kihirdető püspök fűzött hozzá igy: “a kiselejtezett képek további intézkedésemig el- zárandók.” Reméljük, a püspöknek nem kell sokáig várnia a további intézkedésre ... KOSSUTH, OTTHON Olvassuk, hogy 1848 százéves évfordulójára meg­érkezett az első könyv, Kerékgyártó János életrajza Kossuth Lajosról az Atheneum kiadásában. Csak a hirt olvastuk, a könyvet még nem s igy annak értékéről nem számolhatunk be. Amit érdekesnek tartunk itt kö­zölni a református “Élet és Jövő” c. hetilap My jel­zésű ismertetéséből az a következő: “A magyarság Kossuth által ismerte meg önmagát, saját erejét s épen ezért a magyarság igazi nagyságát Kossuth által ismerte meg a világ. Kossuth ma is úgy­szólván az egyetlen védőügyvédje a magyarságnak a nemzetek törvényszéke előtt. Ő a magyar hős, ő a magyar lélek megszemélyesítője.” Ez nem a könyvben van, hanem a bíráló írja. Bármilyen legyen is hát a könyv, szolgálatot tett, ha ilyen kommentárokat vált ki a bírálókból. Pontosan ez a véleménye Kossuthról az amerikai magyarság óriási nagy többségének is. Milyen, de milyen nagy kár, hogy Magyarország utóbbi évtizedeinek történeté­ben szereplő “perc-emberkék” ha mással nem, hallga­tással kísérelték meg letörpiteni ezt az óriásunkat.

Next

/
Thumbnails
Contents