Fraternity-Testvériség, 1947 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1947-12-01 / 12. szám
6 TESTVÉRISÉG nevezhetnénk. Mert semmi más, mint a természetszerűleg szükrehatárolt faji, nemzeti vagy állami szolidaritásokon felülemelkedni tudó testvértársadalmi (fraterno-socialis) berendezkedés lehet csak az, melyben Istennek egyenlő teremtett gyermekei békében, biztonságban és szabadságban élhetnek az önzetlen testvériség uralma alatt” (Testvériség, 1942 jan. szám.) Hasonlóképen Kossuth és az amerikai polgárháborúban is résztvett honvédtisztjeinek nevei ékesitették azt a 9 repülőgépet, amit kormányunk, — hatalmas összegű hádikötvény vásárlásunk ellenében, — róluk elnevezni engedélyezett. Legnagyobb teljesítményünk azonban ezen a téren kétségtelenül a Kossuth-hajó vizrebo- csátása volt, amiről saját kiadásunkban mozgógépet is készíttettünk s azt szerte Amerikában be is mutattunk. Éhez úgy jutottunk, hogy egyesületünk központi pénztára és tagsága egyetlen hadikötvény kibocsátása alkalmával közel két millió dollárt jegyzett. Ma is őrizzük irattárunkban azt a többszáz lelkes levelet, amit osztályvezetőink válaszul küldöttek, midőn jeleztük nekik, hogy tagságunk megfelelő jegyzése a mi nagy Kossuthunk nevét fogja bevinni a haditengerészet történetébe. Szinte napok alatt együtt is volt a szükséges összeg. Ennek emlékét az az okirat őrzi, amivel egyesületünket kormányunk kitüntette. Ez a sok közeli epizód ma ^már a történelemé, a múlté. Mi azonban a jelenben élünk és a jövőbe irányítjuk tekintetünket. És hogy most sem kívánunk (nem csak) elmaradni, de elsők kívánunk lenni ott, ahol amerikai magyarságunk hitet tesz a 48-as eszményekhez való hűségéről, azért gyűjtjük össze márciusban népünket a századik évfordulóra. Kossuth neve, tudjuk olyan átütő erejű közöttünk ma is, hogy a demonstráció teljes sikere felől semmi kétségünk nem lehet. Hogy pedig születésünk földjével, a szegény kifosztott, lezüllesztett és nyomorgatott Magyar- országgal mi lesz abban az időtájban; hogy annak sóvárgó népe szájára veheti-e szabadon a zokogó dalt: “Ne sírj, ne sírj, Kossuth Lajos Lesz hazádnak szabadsága”, az fogja eldönteni számunkra a magasztosra tervezett emlékezés jellegét. Az fogja eldönteni, hogy gyászolunk-e vagy öröm ünnepet ülünk? Bármelyik legyen is: emlékezni fogunk és újabb bizonyságot teszünk, hogy ha Buda nem is állana már, de magyar, szabad magyar él még ezen a földön. És élni is fog. Borshy-Kerekes György MIKOR ISTEN ÖRÜL Irta: Szabóné Lévay Margit Talán az ajándékozás az egyetlen, ami kettős örömmel jutalmazza az ajándékozó szivét. Örül a szív, mikor elküldi az ajándékot és örül, mikor hírét veszi, hogy ajándéka megérkezett azokhoz, akiknek küldte. És szivünkben ilyenkor meleg van, az öröm, a boldogság melege. Ilyen kettős öröme volt Istennek is, mikor mint a Világ Ura megajándékozta a Föld népét a Szeretettel. Először: örült Isten, mikor elküldte az ő Fiát; másodszor: örült, mikor befogadták Őt a szivekbe. Hideg volt a földünkön nagyon. A pogány- istenek melegség helyett hideget árasztottak a szivekbe. Mosoly nélkül, rideg szívvel jöttek- mentek el egymás mellett az emberek. A gazdag elkerülte a szegényt s a szegénynek csak felnézni volt szabad a gazdagra, de szembenézni vele nem. És ekkor, ebben a rideg világban — magától — megnyílt az ég és alászállt Istennek ragyogó ajándéka a Szeretet. És egyszerre meleg lett a szivekben, meleg lett a földön... Az emberek felfigyeltek egymásra. A gazdag észrevette a szegényt s a pásztorok mellett bölcsek térdepeltek, együtt gyönyörködve Isten felséges ajándékában: a Szeretetben. — És a sziveket betöltötte a szeretet. A szivekben meleg lett. És Isten örült: Ajándéka megérkezett oda, ahova szánta, ahova küldte: A szivekbe, De igen sok ember élt a földön akkor is, aki nem vett tudomást Isten Ajándékáról és meghalt anélkül, hogy valaha is megérezte volna az ajándék és az ajándékozás édes örömeit. Se nem adott, se nem kapott ajándékot soha. És ezek miatt, az Isten Ajándékát nem ismerők miatt, lassan-lassan megint hideg lett földünkön. Bár itt élt állandóan közöttünk Isten Ajándéka, a Szeretet, de csak kevés, igen kevés szív nyílt meg a számára; az ajtó előtt állt és zörgetett, de a zörgetést is csak nagyon kevesen hallották meg. És a szivekben hideg lett megint... És Isten levette szemét az emberről. Megverette az embert az emberrel. A jókat a gonoszokkal, az érző szivüeket a rideg szivüekkel. Mert a jók bűne, hogy még ma is élnek gonoszok a földön, mert csak önmagukhoz voltak jók; a szeretni tudó szivek bűne, hogy még ma is van szeretetlenség a világon, mert csak a
