Fraternity-Testvériség, 1947 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1947-10-01 / 10. szám
TESTVÉRISÉG 5 AZ ELNÖK ÜZENI Emlékezünk — hálát adunk Hálaadás hónapjában emlékezzünk és adjunk hálát. A hálaadás: el nem felejtkezni, — megemlékezni az elvett jókról. “Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéte- nyéről!” A hálátlanság — elfelejtkezés. Elfelejtjük, nem emlékezünk arra, ami jót kaptunk. Hálaadás hónapjában emlékezzünk azokra a javakra, értékekre, melyeket az Egyház és az Egyesület által kaptunk. Harminckét éves amerikai lel- készi szolgálatom alatt igen sok istentiszteletet tartottam, sok magán beszélgetést folytattam és ezek által sok hitet, látom;' fenntartó erőt adtam. Megpi báltatás idején igen sok bete6 ágynál állottam, a szenvedőkkel, szeretteikkel imádkoztam. Sok temetésen hirdettem a vigasztalás igéjét, igen sok gyászba borult özvegyet, árvát látogattam meg. Mindig éreztem, hogy mily sokat jelent a hit, az a bizonyosság, hogy ha sokat veszhettünk is, de nem veszett el minden. Megmaradt Isten a mi szerető Atyánk! De igen, igen sokszor azt is éreztem, hogy milyen igaz az, amit Jakab apostol mond: “Ha férfi, vagy nőatyafi ruhátalan, szűköt lát a mindennapi táplálékban s közületek azt mondja valaki nekik: Menjetek el békével! Csak melegedjetek és lakjatok jól! de nem adjátok meg nekik, ami testi szükségleteikre kell, mi haszna van ennek? ...” Sokszor tapasztaltam, hogy a lelki segitség mellé anyagi se- gitség is kell. Hitünket cselekedetekben kell megmutatnunk. És ezen a ponton jön együtt az Egyesület és az Egyház az emberek segítségére. A kettő együtt lelki és anyagi segítséget ad. A kettő együtt végez kerek, teljes szolgálatot. Toledói egyházunkban volt egy ifjú pár. A fiatal asszonyt én konfirmáltam, szemem előtt nőtt fel. Én eskettem, gyermekét kereszteltem. Derék jó férje, két szép gyermeke volt. Boldogan élt a kis család. Nem régen az ifjú férjet munka közben halálos szerencsétlenség érte. A kis család napsugaras ege sötét gyászba borult. Ott voltam a gyászbaborult családnál a temetés előtt. Együtt imádkoztam az édesanyával, most már özvegygyei, a nagymamával és a család többi tagjaival. Az összetört szivü özvegynek, az apátián árváknak senki, semmi nem adhatja vissza azt, akit elveszítettek. De mégis felemelő tudat volt az, hogy az ima és vigasztalás mellé odaadhattuk a Református Egyesület tízezer dolláros csekkjét is. Felemelő volt i azt, hogy az árvaság ide- ilyen anyagi segítséget adattunk. Csak néhány hónapja lépett Egyesületünk tagjai sorába, alig fizetett száz és néhány dollárt és árván maradt családja tízezer dolláros segítséghez jutott. Hálaadás hónapjában emlékezzünk mindarra az áldásra, amit kaptunk. Különösképen adjunk hálát Egyházunkért, Egyesületünkért és hálánkat mutassuk meg abban, hogy mindkettőt még erősebbé, több áldást nyújtóvá tesszük az által is, hogy minden szerettünkkel ott vagyunk Isten és a segítő szeretet közösségében. A miskolci püspök, Dr. Enyedy Andor örömmel vette az amerikai magyar reformátuság meghívását és azt írja: “Kiutazásomhoz semmi anyagi érdeket nem fűzök. Szeretném a találkozás lelki részére helyezni a súlyt. Annak a fiúi szeretetnek anyai részről való viszonzását szeretném Hozzátok vinni, ami a te szavaidból és egész megjelenésedből a múlt év őszén kicsengett és mindnyájunkat szivünk mélyéig meghatott. Bizonyára vannak, akik méltóbban és alkalmasabban képviselnék nálam Amerikában a magyar református egyházat. De azt tudom, hogy az elszaki- tottságnak azt a fájó és az ösz- szetartozásnak azt a boldogító érzését, ami Irántatok az én szivemben van, nálam jobban senki sem érzi. A március 14-re Clevelandban jelzett szolgálatot, ha Isten hozzá segít, boldogan vállalom és örömmel végzem ...” Boldog várakozással tekintünk úgy a miskolci főpásztor, mint a sárospataki regőscsapat látogatása elé, mert tudjuk, hogy a százéves jubileumi esztendő, az amerikai magyar re- formátusság és Egyesületünk Konvenciója meggazdagodását hozza az. Elhozza a két haza magyarságának könnyes, boldog találkozását. Az őszi munkaszezon megindulásával a mi munkánk is megszaporodott. A hétköznapi munkák elvégzése után a vasárnapot az Evangélium és Egyesületünk propagálására fordítjuk azáltal, hogy a magyarság nagyobb ünnepélyein cselekvő részt veszünk. Munkában és eseményekben gazdag volt az elmúlt hónap. Az elnök és titkár, okt. első napjaiban, 138 Fraternal intézmény Detroitban tartott közös gyűlésén, a Fraternal Congress-en vett részt. Október 5-én pénztárnokunk Philadelphiában prédikált és ünnepi beszédet tartott, számvevőnk a pittsburghi közös magyar ünnepélyen beszélt, az elnök Washingtonban magyar istentiszteletet tartott. Okt. 12-én elnök a McKeesport, Pa. egyház hálaadó isten- tiszteletén prédikált, a pénztárnok a banketten ünnepi beszédet tartott. Okt. 19-én a titkár Clevelandban, az Ohioi Református Napon beszélt, a számvevő Carte- reten, harangszentelési istentiszteleten prédikált, az elnök Bridgeporton, az Első Egyház templommegujitó istentiszteletén hirdette az Igét. Okt. 26-án titkár és pénztárnok a chicagói körzeti konferencián vett részt, elnök Pocahontas, Va.-ban istentiszteletet tartott, úrvacsorát osztott és keresztelt, számvevőnk a washingtoni magyar istentiszteleten szolgált. Dr. Újlaki Ferenc elnök
