Fraternity-Testvériség, 1947 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1947-08-01 / 8. szám
_ ............................. ____________________________ __ 12 TESTVÉRISÉG OSZTÁLYJEGYZŐINK FIGYELMÉBE (A számvevői hivatal közleménye.) Időnkint nem árt, ha sokat dolgozó és épen ezért megbecsült munkatársainkkal, az osztályjegyzőkkel a hivatalos lapon keresztül is elbeszélgetünk. Most megint van néhány dolog, amit szeretnék osztály jegyzőink figyelmébe ajánlani, azzal a céllal, hogy munkánk ezáltal is gyorsabb és simább lehessen. 1.) A halálesetekkel kapcsolatban gyakran megtörténik, hogy a jegyzők, különösen az újabbak, megkérdezik, hogy mik azok az iratok, amiket be kell küldeni. A válasz az, amit a régebbi jegyzők természetesen amúgy is tudnak, hogy a központi irodának csak a tagsági okmányra és a HIVATALOS halottlevélre van szüksége. Ezek mellett azonban sokszor szükséges egyéb információ is, különösen az örökösökre vonatkozólag. lottlevelet kiállítani, ezek azonban igen gyarló és hiányos iratok, úgy hogy az ilyen államokban arra az iratra van szükségünk, amelyet az állam fővárosában levő hivatal kiállitott. Nem akarom a nevén nevezni ezt az eljárást, csak fel akarom hivni mindenki figyelmét arra, hogy az ilyesmi törvénybe ütköző dolog, amit senkinek sem szabad megtenni. Ez természetesen olyankor történik meg, a- mikor az elhunytat fiatalitani akarják, de természetesen a változtatást minden esetben azonnal észrevesszük. Nemcsak késedelem származik az ilyen dologból, hanem annak számára, aki elköveti, sok kellemetlenséget is hozhat. Vigyázzunk hát és ilyet sohase csináljunk. Ez vonatkozik a betegsegély bejelentő ivekre is, ahol néha átirják az orvos által beirt dátumokat. Természetesen ezt is meglátjuk s eredmény itt is késedelem és egy csomó felesleges kellemetlenség. Akárhányszor megtörténik, hogy az örökös már nem él. Férj vagy feleség már régebben meghalt, anélkül, hogy ezt bejelentették volna és az okmányon, központi bejegyzésekben mindenütt az elhunyt szerepel, mint örökös. Jegyzőink jó szolgálatot tesznek, ha megkérdezik a családok az ilyen adatok felől és megirják a számvevői hivatalnak. Régebben igen gyakran csak úgy Írták be az örökösöket: férje (vagy felesége) és gyermekei. Ha az örökösök mind élnek, természetesen szükségünk van a gyermekek nevére is, valamint arra, hogy van-e köztük kiskorú, mert a kiskorúak örökségét 21-ik évük eléréséig vissza kell tartanunk. Ha osztályjegyző testvéreink azonnal közük velünk ezeket az adatokat, ha egyébként minden rendben van, a biztosítási összeget gyorsabban ki tudjuk utalni. így elkerülhetjük az olyan kellemetlenségeket, hogy mi a központban kiállítjuk a csekket az okmányban megnevezett személy részére, csak azért, hogy azután visszakapjuk azzal, hogy az illető már tiz esztendeje meghalt, az örökösök tehát mások. Fel kell hívnom jegyzőink szives figyelmét arra is, hogy a központ csakis a HIVATALOS halottlevelet fogadhatja el és nem azokat, amiket esetleg a temetésrendezők, vagy a doktor állít ki. Nem azt jelenti ez, mintha nem hinnők el, hogy a tag meghalt, hanem azt, hogy csakis a hivatalos halottlevélben vannak meg azok az adatok, amikre nekünk okvetlenül szükségünk van egy- egy haláleset elintézésénél. Ez néha időbe telik, mert a temetésrendezők, akiknek kötelessége az ilyen irat beszerzése, elhanyagolják a dolgot, de gyakorlott jegyzőink már tudják a módját a beszerzésnek és legtöbb esetben a halálozás bejelentésénél már az okmány mellett ez a hivatalos halottlevél is ott van. Vannak államok, pl. New Jersey, ahol minden falunak jogában áll valamilyen formájú ha2.) A betegsegélyezésnél már évek óta azt a gyakorlatot folytatjuk, hogy két ivet használunk. Az első az előzetes is (rózsaszínű), amelyet akkor küld be a jegyző, amikor a beteg jelentkezik az osztálynál, a másik a sárga, végleges iv, amelyet akkor küldenek be, ha a tag felgyógyult, vagy hosszú betegség esetén hamarébb is. Ezeken az iveken fel kell tüntetve lenni a tag életkorának, amit ő maga mond be orvosának. A végleges ivén pedig igazolva kell lennie, hogy a betegség alatt a tag hetenkint legalább egyszer orvosi kezelésben részesült. Ezt az alapszabály szigorúan előírja. Vannak esetek, amikor valaki beküldi a betegivét, amelyről azonban az derül ki, hogy hónapokon keresztül alig egyszer-kétszer részesült orvosi kezelésben, sőt olyan esetünk is volt, hogy valaki hónapokon át beteg volt, de orvosi kezelésben egyetlen egyszer sem részesült. Természetes, hogy az ilyen esetekben nem fizethetünk betegsegélyt, amit mindenki magától értetődőnek tart, aki a szabályokat ismeri, a tény azonban az, hogy neheztelés, sőt harag lesz belőle, holott a számvevői hivatal csak a szigorúan előirt kötelességét teljesítette. Újabb jegyzőink figyelmét arra hívom fel, hogy hosszabb betegség esetén az előzetes ivre nincs szükségünk többet, csakis a sárgára. Az orvosok nem nagyon szeretik kitölteni ezeket az iveket, épen azért a rózsaszínű iv többszöri kiállításától mentsük fel őket, annál is inkább, mert azokra semmi szükségünk sincsen. Kérnünk kell azt is jegyzőinktől, hogy a betegiveket pontosan állítsák ki, Írják bele az osztályszámot, valamint az okmány számát is. Ezzel sok időveszteségtől mentenek meg bennünket, de tévedéstől is, mert megtörténik, hogy azonos nevű tagok vannak egy-egy osztálynál, akik lehetnek meglehetősen egykoruak is, úgy hogy az okmányszám nélkül bajos eldönteni, hogy melyikről van szó? o
