Fraternity-Testvériség, 1947 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1947-01-01 / 1. szám

TESTVÉRISÉG 13 TAGLÉTSZÁM ÉS OKMÁNY KIMUTATÁS MEMBERSHIP AND CERTIFICATES Felnőtt Oszt.—Adult Dept. Okmányok Tagok Certificates Members Létszám 1946 december 1-én On December 1, 1946 _ 18,687 18,026 Törölve — Lapsed 37 _ 35 Meghalt — Died 14 ___ 13 Maradt — Remained _ 18,636 17,978 Újak — New 126 102 Visszahelyezve — Reinstated 1 1 16 éves áthelyezés — 16 Years transferred Összesen — Total 2 2 18,765 18,083 1947 január 1-én Belegs. Oszt.—Sick Benefit Dept. Létszám 1946 december 1-én On December 1, 1946 ___________________ 2,377 Törölve — Lapsed -------------------------------- 11 Meghalt — Died ________________________ — Maradt —Remained ___________________ 2,366 Újak — New __________________________ 11 Visszahelyezve — Reinstated ______________ — Összesen — Total ----------­1947 január 1-én _______________________ 2,377 Ifj. Oszt.—Juvenile Depl. Létszám 1946 december 1-én On December 1, 1946 _____ 9,585 _______ 9,352 Törölve — Lapsed _______ 61________ 59 Meghalt — Died_________ —________ — Áthelyezve — Transferred_ 28________ 28 16 éves áthelyezés , 16 Years old transfer ____ 2_______• 2 Maradt — Remained_____ 9,494 _______ 9,263 Újak — New ___________ 191________ 178 Visszahelyezve — Reinstated _ 1_______ 1 Összesen — Total ---------- ---------­1947 január 1-én _________ 9,686 9,442 Összetaglétszám 1946 december 1-én Grand total on Dec. 1, 1946 _ 28,272 _______ 27,378 Össztaglétszám 1947 január 1-én Grand total on Jan. 1, 1947 _ 28,451 _______ 27,525 Emelkedés — Increase _______ 179_______ 147 VASVÁRY ÖDÖN, Számvevő-Auditor AZ ELNÖK ÜZENI AZ ÁLDOZATHOZATALBÓL FAKADÓ ÖRÖM Nincs boldogság az elnyerés­ben vagy bírásban, hanem egye­dül az adásban van az igaz bol­dogság. Az áldozathozatal, má­sok terhének hordozása, a segí­tő szeretet által többet nyerünk, mint amennyit adunk. “Aki má­sokat felüdít, maga is felüdül.” Ezt látjuk azok életében, akik az óhazai árvagondozás és a testvérsegítés munkájában részt vesznek. Erről tesz bizonyságot az alábbi néhány levél. BODNÁR ISTVÁN ÉS NEJE LEVELE Bodnár István a perth amboyi független egyház főgondnoka volt éveken át. Most a wood- bridgei egyház pénztárnoka. Bodnár István és neje már két árva gyermeket felnevelt. Most az óhazai árvagondozás munká­jából veszi ki részét. Ő írta: “Boldogok vagyunk feleségem­mel együtt és az örömnek köny- nyei peregtek alá szemeinkből, midőn a Ntü Ur levelét meg­kaptuk, melyben tudatott ben­nünket, hogy Szilágyi Margit 10 éves kislány, a mi szerete- tünkbe és gondozásunkba is van, jó Istenünk után. Hálát adtunk a jó Istennek, hogy megcselekedte velünk azt, hogy boldogabb karácsonyunk lehet ennek tudatában ebben az év­ben. Igazán éreztük az igazi ka­rácsonyi örömöt és így boldo­gan tudunk hálát adni Istennek a szivünkbe adott szeretetért...” "A TRAGIKUS MAGYAR SORS IGEN FÁJ", írja New Yorkból Mrs. Ág­nes Kullar. A Bethlen Otthon Naptárát olvasgatta és annak hatása alatt írta: “Lehetetlen tétlen maradni és nem szólni miután e gazdag tar­talmú kalandáriumot átolvas­tam. Minden szava a velőknek megoszlásáig hat, még a követ is megindítja. Óh az a tragikus magyar sors nekem igen fáj. Hogy segédkezet nyújtsak elha­tároztam, hogy egy árvát felka­rolok. Segíteni akarok abban, hogy ez az áldott intézet minél több magyar árvát gondozhas­son. Most megfogadom, hogy ezentúl az én Istenemnek segít­ségével többet fogok tenni. Régi tagja vagyok az Egyesületnek, a Bethlen Otthon az enyém is, annak gondját hordoznom kell. Azért itt küldök 50 dollárt... a mi kedves Molnár Máriánk emlékére.. Ahol ilyen szerető, áldozatos szivek vannak, ott a nyomorú­ság enyhülni, a Szeretet győzni fog. "BUSULÁSUNKBAN — VIGASZTALÓNK." Jól esik látnunk azt, hogy Egyesületünk tagjai innen, a tengerentúlra, sugározzák át mentő, segítő szeretetüket, ad­dig Egyesületünknek tengeren­túl, szomorú magyar táborban, Erlangen-ben, szolgálatot telje­sített tagja, Dr. Takaró Zsolt, Dr. Takaróék fia, a németorszá­gi táborban éreztette meg az igazi testvérszeretet melegét. A táborból eltávozása alkalmával neki átadott hálaíratban, sok­sok aláíró, ilyen bizonyságot tett: “A mi szomorú, idegen föl­dön járó magyar útunkon ... itt busulásunkban drága vigasz­talónk lett.” Tengeren innen, tengeren túl, az Egyesület tagjainak igazi rendeltetése az, hogy “öröm­mondó” legyen. “Mily szépek az örömmondó lábai, ki jót mond, örömöt hirdet...” "AKIKRE BÜSZKÉK LEHETÜNK" címmel, az 1946-ik évi nap­tárban, osztályaink ügykezelői­nek képét, rövid életírását kö­zöltük. Kádár Károly, Gary, Ind.-i ügykezelőnk írja, hogy ő 1889 dec. 6-án, Szatmármegye Csaholcz községében született. Kádár testvérünk, feleségével együtt buzgó munkása úgy az Egyesületnek, mint az egyház­nak. A helyreigazításnak kész­séggel adunk helyet.

Next

/
Thumbnails
Contents