Fraternity-Testvériség, 1946 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1946-04-01 / 4. szám
6 TESTVÉRISÉG VISSZATEKINTÉS Most múlt 10 éve annak, hogy uj rendszerre tértünk át és egyesületünk központja Washingtonba költözött. Talán nem lesz érdektelen, ha nehány adatot közlünk itt a tiz év előtti és jelenlegi állapotunk között összehasonlitás céljából a következőkben: 1946 jan. 1. van 25,811 tagunk $20,359,948 biztositással 1936 jan. 1. volt 12,720 ” c. c. 9,000,000 biztositással 10 évi szaporulat 13,091 tag $11,359,948 bizt. értékben A haladás ezen a téren is nyilvánvalóan több, mint 100 százalékos. Amit esetleg úgy is meg lehet fogalmazni, hogy az utolsó tiz év alatt egyesületünk több eredményt mutathat föl, mint az előző negyven esztendő alatt. Legyen hála ezért az alapítóknak, akik jövőbe látásukkal lehetőséget adtak nekünk utódoknak a munkára és illesse elismerés mindazokat, akiknek kitartó és lelkes munkája ezt a tekintélyes eredményt lehetővé tette. De mindenek fölött legyen dicsőség Istenünknek, kinek áldása nélkül bárki is hiába plántált és öntözgetett volna, mert csak Ő az, aki a növekedést adja. Most, hogy egyesületi életünk második félszázadába lépünk úgy érezzük, hogy ha hivatást töltöttünk be a múltban, úgy a jövőben, a nemzed ék-váltás korában, ránk még fokozottabb munka és még tökéletesebb hivatás-tudat kötelező. Az itt “olvadó”, s az Óceánon túl pusztuló magyarság tőlünk munkát, irányítást, alkotást vár. És még valamit: segítséget is. Hogy ezt itt és ott elvégezhessük, nem szabad megnyugodnunk babérainkon. Emberi szabadságunkat, élvezett egyenlőségünket úgy érdemeljük csak meg, ha verejtékezünk tovább a legnagyobb célért, a testvériségért. BORSHY KEREKES GYÖRGY, titkár. MEGHALTAK Takács Ferenc (17-ik oszt. South Bend, Ind.) 1946 feruár 21-én, 58 éves korában, 8 évi tagság után. Juhász Istvánná (250-ik oszt. Woodbridge, N. J.) 1946 február 25-én, 55 éves korában, 8 évi tagság után. Fazekas Dániel (82-ik oszt. Albany, La.) 1946 február 16-án, 76 éves korában, 36 évi tagság után. Tamás Pál (358-ik oszt. Detroit, Mich.) 1946 február 21-én, 68 éves korában, 34 évi tagság után. Monoky István (279-ik oszt. Cleveland, O.) 1946 február 10-én, 58 éves korában, 9 évi tagság után. Farkas József (213-ik oszt. Logan, W. Va.) 1946 február 28-án, 44 éves korában, 13 évi tagság után. Simon Jánosné (44-ik oszt. Alpha, N. J.) 1946 március 15-én, 64 éves korában, 42 évi tagság után. Deák Sándor (79-ik oszt. Keasbey, N. J.) 1946 március 30-án, 71 éves korában, 34 évi tagság után. Legyen álmuk csöndes . ..! AZ ELNÖK ÜZENI Hetvenhét hősi halott Édesanyák napjára fájó szívvel jelentem be, hogy a dúló, az egész világot végigsepert viharnak, Egyesületünk ifjú tagjai közül hetvenhetén estek áldozatul. Több mint kettőezer katonatagunk közül hetvenhét fizette meg a legnagyobb árt, adta életét a hazáért. A 77 között legutóbb Erdey József és Kosa Róbert haláláról jött értesítés. Erdey József az Erdey Mihály és neje fia, a 82 számú, Albany, La.-i osztályunknak volt tagja, tengeralattjáró hajójával tűnt el. Kosa Róbert, Kosa Károly és neje fia, a 31 számú, Lorain, O.-i osztályunk volt tagja Burmában tűnt el csataközben. Még lelkűnkbe van a Husvét üzenete: a kereszt után korona, a halál után feltámadás és élet jön! Korona és örökélet legyen része 77 hősi halált halt katonatestvérünknek is. Az UNRA magyarországi bizottságának vezetője, Leslie Summer, közel áll szivünkhöz, azért is mert derék magyar származású ember és testvéreinknek visz segítséget, de azért is, mert édesanya a st. louisi osztályunk vezetője volt. Utraindulás előtt neki is, a bizottság többi tagjainak is, Magyarországot ismertető könyveket és füzeteket adtunk. Adja Isten, hogy “Angel of Mercy”, az Irgalom Angyala lehessen Summer testvérünk is, a bizottság minden tagja is. A Jubileumi Esztendőt megnyitó washingtoni istentiszteletünkön 63-an voltak jelen. Részt vett az istentiszteleten Magyarország követe, Szegedi Maszák Aladár és Dr. Szász köyetségi tanácsos is. A szolgálatot Dr. Újlaki Ferenc elnök, Dr. Vincze Károly és Ntü Papp Károly vezértestületi tag végezte. "Nemcsak kenyérrel él az ember." Az ötvenéves jubileumi esztendőben nekünk — Istennek hála — meg van a mindennapi kenyerünk. De sok millió testvérünknek se otthona, se ruhája, se kenyere, se szülője nincs. Egyesületünk testvérsegitő egyesület. “Egymás terhét hordozzátok” biblia elv vezette a múltban mindig. Itthon is, az első világháború után a szibériai magyar hadifoglyok és az óhazai hadi özvegyek és árvák iránt is. Ez vezeti most a második világháború után itt maradt rettenetes nyomorúságban. Kenyeret, orvosságot, ruhát, életet ad az által a 16 ezer dollár által, amit még a Konvenció szavazott meg erre a célra. Ezt adta a karácsonyi bélyegekből bejött hétezer dollár által. Ezt adja a márciusi vezértestületi gyűlés ama határozata által, hogy a Bethlen Otthonon át háromszáz óhazai magyar árváról viselünk gondot. Ezt adjuk sok utón és módon. De nemcsak kenyérrel él az ember, hanem többel. Hittel, szeretettel, reménységgel. Annak megérzésével, hogy valaki gondol ránk, törődik velünk, mellettünk, velünk van. Az által, hogy a nyomorúságban, a gyászban a testvér elmegy a testvérhez. Mint Jóbhoz elmentek barátai. Nem tettek mást csak kezét szorították meg, csak pár vigasztaló szót szóltak. Mint Pálhoz elment Titus. Ugyanis az öreg apostol csalódásai, szenvedése miatt elkeseredve várt és ekkor, azt Írja: “Isten megvigasztalt Titus megérkezése által.” Ennek szükségét érezte az Egyesület Vezér testületé és azért hozta azt az egyhangú határozatot, hogy az Egyesület elnökét az óhazába küldi. Azért küldi, hogy a 300 örökbe fogadott árva ügyét elintézze, hogy az anyagi segítség ügyében eljárjon. De főként azért, hogy az amerikai magyar református testvérektől az óhazai testvérekhez, testvér, üzenethozó menjen. Hogy elvigye szivünk érzését, hitünket, sze- retetünket. Ez a küldetés ma kereszthordozás. Valaki azt irta: “ha most jönne valaki Amerikából haza, egy napig se kívánna itt lenni, mert oly sok a nyomorúság, szenvedés, fájdalom.” Kereszthordozás, törődés, testi-lelki fájdalom ez a megbízatás. De egykor azt mondotta Pál apostol: “Nem tudom mi várakozik rám. De az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem azt, amivel az Ur megbízott engem!” Ha Isten gyermekei vagyunk ezt is vállalni kell. Ha sikerül bejutni, akkor imádkozzatok a küldöttért és azért is, akikhez küldetett.
