Fraternity-Testvériség, 1946 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1946-12-01 / 12. szám
8 TESTVÉRISÉG MAGYAR GYŰLÉSEK SZÍNHELYE volt nov. első napjaiban Ligonier. A pittsburghi hotelsztrájk miatt tartották a gyűléseket Ligonierben, de igen sok, magyar közéleti embernek adott alkalmat ez arra, hogy meglát hassa szeretetintézmé- nyünket, a Bethlen Otthont. Az egyik résztvevő, Kőrösfőy János, Verhovay igazgató, a következő levelet irta Király Imre pénztárnokunknak: “Kedves Király Barátom! Engedd meg, hogy unitárius ó'szinte székely szivvel az elismerés lobogóját meghajtsam a Ligonier, Pa. Magyar Református Árvaház előtt. Vallás különbség nélkül mindnyájan büszkék lehetünk rá. Legutóbb négy napot töltöttem, ott. Verhovay, Magyar Segélyakció Amerikai Magyar Szövetség gyűléseit figyeltem végig, melyekben szerény tehetségem szerint én is teszek, amit tehetek. Szállásunk egyik hotelben volt, étkezésünk, melyek fejedelmiek voltak, a ligonieri Ar- vaházban voltak. Délben fent, az Öregek Otthonában, este lent a Gyermekotthonban. Ntü Kecskémé thy József és neje voltak házigazdáink. Egyik este igazi művészies számokkal szórakoztattak, melyeket az árvák adtak elő. Csak azt nehéz elbírálni: melyik nagyobb művész, a Tiszteletes Asszony, vagy a Tiszteletes Ur? Minden olyan szép volt, mint egy mese. Mindnyájan elfelejthetetlen emlékekkel távoztunk. Közben beszélgettem az ott lakó öregekkel és gyermekekkel, kik egyenesen megmondták: “nem azért van ez igy, mert önök az ország minden részéből vagy 80- an itt vannak. így van ez mindig.” Szeretet, tisztaság, fegyelem, kultúra, Krisztus tanításai, Isten és emberek iránti szeretet itt a mindennapi élet. Fáradságos munkátok Isten megáldotta: büszkék lehetünk a ligonieri magyar árvaházra. Isten áldjon meg fáradságos munkátokért! Most pedig tiz dollárt találsz mellékelve, emlékünkben örökké élő, naptisz- tamultu, néhai Molnár István harangjai emlékére. Mindnyájatoknak boldog karácsonyt kíván, őszinte sszékely barátod: Kőrösfőy János.” Egyesületünk minden tagjának áldott újévet kíván testvéri szeretettel Dr. Újlaki Ferenc elnök ZSOLTÁR “Egymásunk terhét hordjuk”, — mond az írás, S hogy “a hívő megszentel hittelent.” Az elbukottért sírt szívbéli sírás Az Úrral annak uj kötést teremt. Miként meg nem szült magzat anyja vérét És szívja szent tejét az újszülött: Másból itatjuk szívünk szomju mélyét, Egymásból szívunk uj vért, uj velőt. Idegen jószág hüvelye csak éltünk, Egymás tornyában szegletkő vagyunk, Szórván kincsünket: máséból fecséltünk, Másnak világiunk, fölgyujtván magunk. Jákóblétrák, ha élünk igazúl, Min mások hágnak föl a messzi mennyig ... Pokolkapuk, ha dőzsölünk gazúl, Mi másban mindenek, magunkba semmik: “Mert nem vagyunk magunké,” — mond az Ur. R. Berde Mária AMIT JÓ TUDNI... A napokban Chicago belvárosában járva betértem a Református Egyesület közép nyugati irodájába, amely Magyar Veterán iroda is. Az iroda vezető Nt. Balogh E. István és Kalassay Sárika titkárnő meleg fogadtatásban részesítettek. Beszélgetésünk folyamán Nt. Balogh bemutatta az iroda jótékonycélu gyakorlatát, amit idáig is százakkal szemben tanusitott Amerika külömböző városaiban. Továbbá a szervezési munkáról sem feledkezett meg a mi a központ által kiváltott. Az Iroda bér bántott kissé engemet. Hogy minek épen a város szivében, a város házával szemben, igen magas bérű irodát tartanunk, ami, magamban képzelve, két három száz dollár is lehet havonta. De ezt kérdenem se kellett mert Nt. Balogh leolvasta az ábrá- zatomról s ő mindjárt elkezdte, hogy mily jutányos áron sikerült az Irodát kibérelni, mert az épület igazgatóját is meghatotta a cél amit az iroda szolgál és hetvenöt dollár ($75.00) havi bér ellenében rendelkezésükre adta. Az Iroda és berendezése egyszerű, de ízléses s nagyon minimális áron lett beszerezve. Közben jött a postás és egy S. O. S. levelet kézbesített. Nt. Balogh fennszóval olvasta tartalmát. A levél Írója, New Jersey állami honfitársunk, elmondja, hogy fia németországi katona táborban teljesít szolgálatot. Közben megismerkedett egy menekült magyar leánnyal, akinek szülei a háború áldozatai lettek, de ő életét megmentette. Ismeretségüknek szerelem, majd házasság lett volna a vége. Kérvényezte az ottani katonai hatóságot a beleegyezésre, amit a kegyetlen parancsnok elutasított azzal indokolva, hogy menekült. A levél végeztével egymásra néztünk és mind kettőnk szeme megnedvesedett. Nem kértük egymást, hogy a levél írója tagja-e Egyesületünknek vagy milyen vallás fele- kezethez tartozik. Az őrnagy ur (Rév. Balogh) mindjárt telefonált és kérte a helyi katonai hatóságot a rendelet megváltoztatására, amit azonban sajnos, itten nem teljesíthettek. Egygyel fejebb kellett menni, s azóta, ezért-e vagy másért, de tény, hogy a tiltó rendeletet visszavonták. Ez csak egy kis jelenet volt, de megértette velem, hogy mit jelent az iroda működése. (Chicago, 111.) Fegyverneky Imre. MEGJELENT A BETHLEN OTTHON NAPTÁRA 284 oldalon, díszes kiállításban. Ára: 75 cent. ♦ Rendelését küldje: BETHLEN HOME. LIGONIER. PENNA.
