Fraternity-Testvériség, 1946 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1946-12-01 / 12. szám
TESTVÉRISÉG 5 miniszterelnököt, minisztereket, vezető embereket. Részt vettünk az Országos Református Lelkészegyesület gyűlésén, egy egész délután tárgyaltam Dr. Ravasz László püspök úrral, beszéltem Révész debreceni, Enyedi miskolci, Győ- ry pápai püspökkel, az egyházi segély vezetőjével Dr. Papp László tanárral, gyári munkásokkal, földművesekkel, az Actio Catholica vezetőivel Msgr. Mihalovics és Father Rollerrel, munkatársaival, Szentgyörgyi világhírű tudóssal, a zsidók képvselőjével Dr. Carl orvossal. Tárgyaltam a Ref. Konvent Külügyi Bizottságával, minden felekezet küldötteiből alakult gyűlés résztvevőivel, Parasztszövetséggel, hercegnővel, grófnővel, egyszerű falusi asszonyokkal, Amerikát járt diákokkal, lelkészekkel, kik Dr. Victor János lakásán gyülekeztek össze, hitoktatók, diákok küldöttségével. Napról napra, estéről estére sok száz összetört szív panaszát hallgattam meg. Voltam iskolákban, óvodákban, nyomortanyákon, munkáslakásokban, kórházakban, árvaházakban, öregek menhelyén ép úgy, mint az elnöki palotában. Ettünk szeretetkonyhán, vendéglőben, magánházakban, autón, utszélen, paróchiákon előkelő emberekkel, szegényekkel, oroszokkal, magyarokkal, hívőkkel, hitetlenekkel. Prédikáltam a Kálvin téri templomban, rádión beszéltem Szekszárdon, Budapesten, beszédet tartottam a szeghalmi templomszentelésen, a fasori egyházban rendezett búcsúzó szeretetvendégsé- gen. Voltam városban, falun, romok között, ép házakban, Budapesten, Szekszárdon, Félegyházán, Szeghalmon, Pécsen, Kisharsánvban Baranyában, Miskolcon, Mezőkövesden, Diósgyőrben, három napos utón, az elnöki különvonaton, együtt voltunk Tildy Zoltán köztársasági elnökkel és feleségével, a kabinetiroda főnökével, miniszterekkel, képviselőkkel, parasztokkal, politikai rendőrökkel. Sokat tárgyaltunk Segélymozgalmunk bizottságaival. Nyitott szemmel, érző szívvel jártuk a falvakat, városokat. Sokszor könnytől harmatos szemmel néztünk óhazai testvéreink szemébe, fájdalomtól barázdált arcába, a rongyos, éhes, mezítlábas gyermekekre, testi lelki romokra. Velük együtt ettünk, utaztunk, beszélgettünk, sirtunk, velők imádkoztunk, látomásokat láttunk. Igen sok emberrel beszélgettem, sokat láttam, csak azt az egyet nem láthattam, ki szivemhez legközelebb van: nyolcvannégy éves édesanyámat! Nem láthattam esperes bátyámat, ki hat hónapig szenvedett a 'csehek börtönében! Nem láthattam őket, mert a csehek nem adtak beutazási engedélyt. Minden szavunkkal, minden cselekedetünkkel egyet, azt akartuk megéreztetni: óhazai magyar testvér! nem vagy egyedül, árván, magadra hagyatva! van testvéred! mi neked fáj, nekünk is fáj! mi neked öröm, annak fénye besugározza a mi szivünket is! óhazai magyar testvér! Van Isten! Van testvérszeretet: bízzál, remélj! Mit láttunk? mi a kötelességünk? Visszatérve azt jelentem, hogy testi lelki romokat láttunk. Szenvedést, megaláztatást, éhezést, ruhátlanságot, félelmet. Romokat házakban, templomokban, romokat a szivekben. Kirablást, bebörtönözést, gyűlöletet, bosszút, haldoklást. A hit és hitetlenség élet halál harcát, a nemzeti fennmaradásért folyó elszánt, áldozatos harcot, az egyházak csodálatosan megelevenedő munkáját. Visszatérve jelentjük, hogy milliók holttestén, könnyén, vérén, szenvedésén, önfeláldozó munkáján át, a romok között uj élet sarjad. A pusztában rózsa virul, a tövis helyén itt ott ciprus, a bogáncs helyén mirtusz, a romok helyén uj hid, uj otthon, uj templom nő. Csodálatos élni akarást, megtörhetetlen építési vágyat, uj szebb élet után való törekvést. Megéreztük, hogy a magyar, ha összetörték, ha megalázták is, élni akar, élni fog. “Áldjon, vagy verjen sors keze: itt élned kell!” Jelentem azt is, az uj életnek halálos ellenségei vannak: a lelket, a nemzeti létet megölni, megsemmisíteni akaró kommunizmus, a gyűlölködés, megfizető bosszú! Egy csoport szent mag, egyházi életben is, a kormányban is hősiesen küzd az igaz, az emberi, a demokratikus uj életért. Kibírják-é a harcot? lesz-é szabadság, kenyér, magyar föld, uj élet? Lesz-é dicső jövője a szülőföldnek és népének? Mindez elsősorban az otthonlevőktől függ. De függ tőlünk is, amerikai magyaroktól. Azon a ponton van az élet halálharc, amely ponton jobbra, vagy balra billenhet a mérleg. Napfelkelte, vagy naplenyugta lesz-é? Mi tőlünk is függ. Azért egy szebb jövőért, a testi-lelki nyomorúság örömre fordításáért, Isten és a szülőföld nevében könyörögve kérem: amerikai magyar testvér! segíts! Csak még most, erőnket megfeszítve is, segítsünk! Lelkileg is, anyagilag is. Éreztessük meg, hogy nincsenek árván a nagy küzdelemben. Itt vagyunk mi. Szerezzünk barátokat. Segítsünk a Magyar és az Egyházi Segélymozgalmon keresztül. Segítsünk az árvák gondja felvételében Bethlen Otthonunkon át. Segítsünk az egyéni csomagküldésen keresztül. Segítsünk a mindennapi kenyér adásában, szebb, boldogabb, emberibb élet kiépítésében. És miénk lesz szivünk nyugalma. Miénk lesz Isten és tengerentúli testvéreink elismerése. Nyújts feléje védő kart! Nyújtson védő kart Isten és nyújtson az amerikai magyar, mert soha igy nem küzdött ellenséggel, mint küzd ma! Dr. Újlaki Ferenc.
