Fraternity-Testvériség, 1946 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1946-11-01 / 11. szám

6 TESTVÉRISÉG “MI HAGYNÁNK ABBA A MUNKÁT? NEM!” Az Amerikai Magyar Segélyakció Magyarországra 'küldött bizottságának jelentése Az Amerikai Magyar Segély Ak­ció, amint az köztudomású, szep­tember hó végén három tagú bi­zottságot küldött át Magyarország­ra, hogy ott, egy részt helyszínen győződjenek meg az idáig átkül­dött, megközelítőleg egy millió dol­lár értékű amerikai magyar ado­mány helyes, szétosztásáról, más részt pedig személyes tapasztalat alapján tegyenek itt jelentést az akció jövőbeni munkáját illetőleg. A bizottság, melynek tagjai Dr. Újlaki Ferenc, egyesületünk elnöke, Falussy Lajos, a Verhovay Egylet egyik igazgatója és Dobozy Arthur, a Segély Akció ügyvezető titkára voltak, novemberre tért vissza ma­gyarországi útjáról s alábbi jelen­tésben számolt be küldetés arról a Segély Akció igazgatósági gyűlé­sén, 1946 november 11.én Ligonier- ban, Pa. A fáradságos tapasztalatok alap­ján készült jelentés beszél önma­gáért minden testvéren gondolkodó magyar számára. Kommentár tehát nem szükségees hozzá. Mindössze annyi megjegyzés kívánkozik ide, hogy Egyesületünk tagsága, mint a múltban, úgy — reméljük — a jövőben is, de különösen ezen a télen, meg fogja tenni a legtöbbet, amit magyarországi testvéreink ér­dekében tehet. Az A. M. S. igazgatósági gyű­lése még ez év januárjában el­határozta, hogy bizottságot küld ki Magyarországra, hogy az ottani helyzetet tanulmányozva meg tudja állapítani, mire vol­na legnagyobb szükség és in­tézkedéseket tegyen a szétosz­tásra vonatkozólag is. Ameri­kai ellenőrző hatóságaink szin­tén szükségesnek látták, hogy intézményünk képviselői sze­mélyesen győződjenek meg az óhazai állapotokról. Sajnos, bizottságunk csak au­gusztus végén kapta meg a szükséges beutazási engedélyt, és azért előzőleg Himler Már­tont kérte fel. az igazgatóság, hogy ideiglenesen képviselje a Segélyakció érdekeit Magyar- országon és szervezze meg a szétosztó Bizottságot. Ez meg is történt. Háromtagú bizottságunk Dr. Újlaki Ferenc, az igazgatóság társelnöke, Falussy Alajos, vég­rehajtó bizottság társelnöke és Dobozy Arthur, ügyvezető tit­kár szeptember 21.-én indultak útnak és szeptember 24.-én este érkeztek Budapestre Himler Mártonnal, aki Bécsben csatla­kozott a bizottsághoz, illetve volt szives azt Budapestre vin­ni autóján. Utazásunk célja kettős volt: egyrészt megvizsgálni a buda­pesti irodát, az eddig küldött javak szétosztását, a szétosztó bizottság működését, másrészt a lehető legszélesebb alapon megvizsgálni az óhazai helyze­tet és szükségleteket, hogy a szerzett tapasztalatok alapján az igazgatóság a Segélyakció további támogatását hatható- sabbá tehesse. Bár feladatunk nem volt könnyű, ha tekintetbe vesz- szük a rendelkezésünkre álló időt — mindössze rövid há- romésfél hetet — és a még mindig fennálló közlekedési és egyéb nehézségeket, mégis úgy hisszük, hogy kellő képet kap­tunk ahhoz, hogy jelentésünk végén megtehessük javaslatain­kat. Bizottságunk munkája Ma­gyarországon. Legelső dolgunk természetesen az Amerikai Képviseletek meglátogatása volt. Schoenfeld követ, vala­mint az Amerikai Katonai Misszió tagjaival, ez utóbbiak közül különösen McClain or­vos-alezredessel volt alkalmunk a segélyt illető ügyeket meg­beszélni. Ezután megvizsgáltuk a bu­dapesti iroda ügyvezetését, me­lyet rendben találtunk. Ottani irodánk úgy a hatóságok, mint a jóléti intézményeket képvi­selő szétosztó bizottság tagjai­nak véleménye szerint is rend­ben és korrektül végezte dol­gát, annak ellenére, hogy sok­szor voltak nehézségeik. Tekintettel a dollár alacsony magyarországi értékére, szük­séges volt az iroda költségeit csökkenteni, részben fizetések leszállításával, részben pedig azzal, hogy a Penicillin kész­let kezelésére külön díjazást nem adunk. Irodánk megmarad a fővá­ros által engedélyezett szerény helyen, az Országos Mentő­egyesület Székházában levő in­gyen irodában, viszont Ígére­tet kaptunk, hogy valamivel rendesebb berendezést kap, ugyancsak a főváros révén. Akciónk következő pár hónapi munkája meg fogja mutatni, hogy budapesti irodánk továb­bi leépítése szükséges lesz-e és milyen mértékben. Budapesti irodánk természe­tesen szorosan együttműködik az A. M. S. magyarországi bi­zottságával, amelynek két tel­jes: egy végrehajtó, valamint egy gyógyszer, élelmezési és ruha-albizottsági gyűlésén vet­tünk részt. A bizottság tagjai a már közzétett társadalmi és egyházi jóléti intézmények kép­viselői; tanácsadói minőségben pedig a Népjóléti Minisztérium és a Főváros megbízottai vesz­nek munkájában részt. Mint minden ilyenfajta bizottság ese­tében, ennél is hátrány a ne­hézkesség. Küldöttségünk tag­jai a gyűléseken többször rá­mutattak arra, hogy a szétosz­tást feltétlenül meg kell gyor­sítani, mert az amúgy is lassú szállítás után nincs értelme an­nak, hogy segítségünk még Budapesten is halasztást szen­vedjen. Különösen fontos feladatot oldott meg küldöttségünk az­zal, hogy az eddigi praxissal szemben bevezette, hogy a ma­gyarországi bizottság még ön­állóbban intézze a szétosztást, minél kevesebb hatósági be­avatkozással. Eddig a hatósá­gok által előkészített listák alapján dolgoztak főképpen, mig ezentúl ezek a hatóságok mindössze adatokat szolgáltat­nak. Megérttettük, hogy éppen mert a Segélyakció amerikai

Next

/
Thumbnails
Contents