Fraternity-Testvériség, 1946 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1946-11-01 / 11. szám
OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA Published Monthly Megjelenik havonta Főszerkesztő—Editor In Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő—Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Társszerkesztők—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMOND VASVÁRY Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage Act of February 28, 1925, authorized August 13, 1936 VOLUME XXIV. "GOLDEN JUBILEE YEAR" NOVEMBER, 1946 HÁLAADÁS HETÉBEN csendesedjünk el egy percre. És ebben a csendességben érezzük meg, mit jelentett eddig nyújtott segitségünk? mit éreznek óhazai testvéreink? A Kálvin-téri templomban prédikáltam. Istentisztelet után sokan vártak. Lassankint mindenki elment, csak egy vézna, sápadt arcú fiatalember maradt ott. Hozzám jön, megszoritja kezemet és könnyes szemmel mondja. “Ez a cipő, ami rajtam van, ez a ruha, amibe öltöztem, amerikai adomány. Enélkül nem tudtam volna az istentiszteletre eljönni. Boldog és hálás vagyok azért, hogy vannak minket szerető szivek!” Az Amerikai Magyar Segélymozgalom orvosság adományát a Frigyessy Klinikán tartják raktáron. Falussyval, Dobozyval megnéztük a kórháztermeket. Az egyik szobában nők feküdtek. Mikor megtudták a betegek, hogy az Amerikai Magyar Segély küldöttei vagyunk, akkor az egyik ágyon felül egy 22 éves, vékony, sápadt arcú asszony. Szemében örömtüz gyűl, sápadt arcát pirosság önti el és halkan szól, inkább pi- heg, mint egy sebzett galamb. “Boldog vagyok, hogy láthatom az urakat és megüzenhetem Amerikába, hogy az én életemet az amerikai magyarok mentették meg. Gyermekágyi lázt kaptam és az amerikai magyarok által küldött orvosság hozott vissza a halálból az életre, tartott meg férjemnek, gyermekeimnek. Lukács Istvánné Madaras Róza a nevem, ácsmester felesége vagyok. Mondják meg, hogy örökre hálás leszek azoknak, kik életemet megmentették.” Jártuk a falvakat, városokat. Sokszor köny- nyes szemmel néztünk óhazai testvéreink szemébe, fájdalomtól, nélkülözéstől barázdált arcára, megindultan néztünk a mezítlábas, októberi hidegben didergő gyermekekre, a testi-lelki romokra. Amerre jártunk az első szó nem a kérés, hanem a hála szava volt. Egyszerű emberek, vezető állásban levők, mindenki ezt érezte, ezt mondta: “Istenem! ha éreznék, tudnák odaát, hogy mit jelent számunkra az amerikai magyar testvér segitő szeretete, adománya, szeretetcsomagja. Mikor a megpróbáltatás legmélyén voltunk, mikor úgy éreztük hogy árvák, elhagyottak vagyunk, senki sem törődik velünk, akkor nyúlt felénk az amerikai magyar testvér segitő keze. Sirva. bontottuk ki a csomagokat, vettük át az adományt. Életmentő volt minden darab. De az adománynál talán még többet jelentett az a szeretet ami felénk áradt. Annak érzése: mégsem vagyunk egyedül! Van testvérünk! Ez uj reménységet, tűrni, várni tudást, munkakedvet adott és ad. Megindultunk az elesettségből kivezető utón és ezt az amerikai magyar testvérnek köszönhetjük.” Tildy Zoltán, a Magyar Köztársaság elnöke, megható levélben küldte el az egész magyar nemzet köszönetét. Csak néhány kép, néhány sugár abból a hálás szeretetből ami testvéreink szivében él. Érezzük ezt meg Hálaadás Hetében. Érezzük meg azt is, hogy minden reménységük bennük van. Felénk fordulnak várakozva. Szeretetünkre szomjaznak. Hiába fordulnak felénk? hiába várakoznak? Mi odaát láttuk, éreztük hogy ez a mostani tél a legrettenetesebb, leggyilkosabb magyar tél lesz. Azért Isten és a testvérszeretet nevében kérünk: amerikai magyar testvérek! Segitsetek! Csak még most, ezen a télen, erőnket megfeszítve segítsünk. Segítsünk egyéni csomagküldésen, az Amerikai Magyar Segélymozgalmon, az egyházi segélymozgalmakon át. Segítsünk, mert most dől el a jövő. “Nyújts feléje védő kart”, mert soha, ezer év alatt, úgy nem küzdött ellenséggel, mint küzd mostan. Dr. Újlaki Ferenc.
