Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1945-04-01 / 4. szám
6 TESTVÉRISÉG kodó amerikai magyar református lelkészek névsorába, a református és általában az amerikai magyar közéletbe, mindenekfelett pedig hívei szivébe, akik holtaiban is olyan friss szeretettel és megbecsüléssel fogadták, mintha soha el sem távozott volna közülök. A Bethlen Otthonért való fáradhatatlan munkálkodása méltán szerezte meg neki a “szeretet apostola” nevezetet. Egész magyar Amerika bámulta munkabírását, a rábízott ügyért való buzgólkodását és annak végzése közben tanúsított tettetés nélküli alázatosságát. Neve kövekbe és lelkekbe örökítve marad utána Ligonierban is, mint mindenütt, ahol az Ur szolgájaként híven forgolódott. Temetése felől saját maga rendelkezett e sorok írójához 1944 november 25-ikén kelt levelében. Volt egyházközségének temetőjében, Károly nevű fiának porai mellett kívánta, hogy nyugodjanak az ő hamvai is. Azokkal kívánt együtt lenni halálában is, akiknek hü pásztora volt életében. Egyszerűséget kivánt a temetésben. Semmi többet, mint amit bármely, Jézusban elhunyt tagjának nyújt a Református Szent Ekklézsia. Virágok helyett az árváknak és aggoknak való kenyéradásra intette azokat, kiket szivük a kegyelet kifejezésére indított. Ő maga beérte egy koszorúval. A családjáéval. A szükebb temetési szertartás végzésére három lelkipásztort nevezett meg: Péter Antal fairfieldi, György Árpád elizabethi lelkipásztorokat és e sorok íróját. A szükebb szertartáson kívül a Független Amerikai Magyar Református Egyház lelkészi karának igénybevételére adott szabad kezet e sorok írójának. Búcsúztató beszédeket nem kivánt. Amerikai életünk egyik legnagyobb halottja halálában is az egész életében élt egyszerűségre és szerény alázatosságra adott példát. Okait nem firtattuk semmi vonatkozásban, csak azt Ígértük meg neki, hogy legjobb tehetségünk szerint minden úgy lesz, ahogy akarta. Ez a lélek vezette hitvesét és gyermekeit is, rokonságával, lelkészi és baráti körével egyetemben. Az akarata szerint Perth Amboyba szállítandó porsátor március 24-ikén este érkezett meg a New Brunswick-i állomásra, a családtól kisérve. Ott pillantottuk meg először koporsóját. Másnap délután 2 óráig egy perth amboyi magyar temetkező helyiségében volt kiterítve. Arcán csodálatos béke és szelídség ömlött el. Olyan volt, mint egy Isten kezébe hullott falevél. Virágvasárnap délután a perth amboyi egyház lelkipásztora, egyháztanácsa és diakónus testületé, idősebb és ifjabb egyházi munkások, hozta át a templomba, busán zengő harangszc és orgonabugás közepette. Nem maradt szem szárazon, szív érintetlenül, mikor a halott pap koporsója odahelyeztetett annak a templomnak boltjai alá, melyet imádságával és munkájával építeni segített. Dr. Nánássy Lajos hazajött, Istenének pásztor- sága alatt épült templomába és népének szivébe. A délután folyamán százak fejezték ki kegyeletüket az elhunyt iránt, minden foglalkozásból és vallásfelekezetből. Közben az egyház orgonistája, Novák Sá- muelné, az alkalomhoz illő és a templomi áhítatot minden percre biztositó akkordokat játszott az orgonán. Szive szerint, mint az elhunyt egyik tanítványa. Este 7 órakor gyászáhitat volt a templomot megtöltő gyülekezet részvételével. Az áhítatot Béky Zoltán esperes és Urbán József bronxi lelkész, egyházmegyei jegyző közreműködésével Daróczy Sándor főesperes vezette. Este 9 órakor bezáratott a templom. Halvány villanyfény mellett ott maradt a szolga Urának templomában Urával egyedül... Másnap 3 órakor nyíltak meg újra a templomajtók s folytatódott a tisztelők látogatása délután egyig, mikor lezáratott a koporsó és megkezdődött a temetés. Dacára a munkanapnak, kívül is széjjelnézni tudó újságírók több, mint ezerre becsülték a temetésre megjelentek számát. A nagy templomban a negyven palás- tos papnak is csak a koporsó köré rakott külön székeken jutott hely. A palástos papokon kívül ott volt a bloomfieldi theológia hittanhallgatóinak magyar csoportja is. A szertartás az egyház előírása szerint folyt. A gyülekezet énekelt. Péter Antal lelkész Szentirást olvasott és prédikáció után imádkozott. György Árpád lelkész a prédikáció előtt imádkozott. A helybeli lelkész invokációval kezdte, áldással zárta az istentiszteletet és prédikált. Áldás után a lelkészi kar a koporsó köré állva elénekelte a magyar református gályarab papok énekét: “Térj magadhoz drága Sión”... És Sión mégis szivéig meghatva könnyezett .. Rendbe sorakozott és megindult az egyház temetője felé a gyászmenet. A gyülekezet nem engedte, hogy fogadott autók szolgáljanak ezen a temetésen. És volt autó bőven... több, mint száz, autókkal jövő tisztességtevőkkel egyetemben. A templomnál és a temetőben szolgáló koporsóvivőkként szolgáltak: Daróczy Sándor főesperes, Daróczy Mátyás egyházkerületi elnök, Dr. Újlaki Ferenc, a Református Egyesület elnöke, Kecskeméthy József, a Bethlen Otthon igazgatója, Kecskeméthy László, a Református Lelkészegyesület titkára, Dr. Kovács Ferenc bloomfieldi tanár, Király Imre, a Református Egyesület Vezértestületének tagja, Béky Zoltán esperes, a Bethlen Otthon intézőbizottsági tagja, Dr. Tóth Sándor és idős Nagy Emil, mint az elhunyt iskolatársai Debrecenben, Bányácski Ferenc független egyházmegyei gondnok, Sebestyén Dániel perth amboyi egyházközségi főgondnok. A sírnál György Árpád lelkész a feltámadás igéit olvasta, a helybeli lelkész pedig átadta a hazahívott próféta porsátorát az Ur gondviselésébe az anyaföldnek, mire utolsó akkordként felzendült az Ur nagyjai és kicsinyei számára azonos ének: “Nincs már szivem félelmére Nézni sírom fenekére, Mert látom Jézus példájából, Mi lehet a holtnak porából” ... Temetés után a távolról jövők részére lunch-ot adott a perth amboyi egyház a gyülekezeti teremben, amelyen mintegy 120-an vettek részt. Az Ur lelki erőt adott Dr. Nánássy családi körének is, hogy ők is ott lehessenek ezen a testvéri találkozón, együtt időzni még az elhunyt áldott emlékével. Sebeket gyógyító s az elhunyt sokoldalú és mégis egyszerű személyiségét méltató rövid beszédeket mondtak Daróczy Mátyás, Dr. Dikovics János, Dr. Újlaki Ferenc, Kecskeméthy József, Kecskeméthy László, Papp Károly, Daróczy Sándor, az általuk képviselt egyháztestek és intézmények nevében és Novák Lajos elyriai lelkész, az elhunyt veje, a gyászoló család nevében, mely magában foglalja az immár özvegy Nt. Nánássy Lajosné, sz. Bárány Borbálát, az elhunytnak Lajos, Vilmos és Raymond fiait (mindhárman katonaviseltek, illetve ténylegesen szolgálók), Irén (férjezett Novák Lajosné) és Marion (férjezett Dr. Harry Bremerné) leányait és három kis unokát. A temetésen a már említett lelkészeken kívül a következők nevét találtuk a látogatók könyvében feljegyezve: Nagy János, Laky Zsigmond, Papmeder István, Tóth Kálmán, Szabó Antal, Szabó András, Pazár Miklós, Bálint Lajos, Kovács Béla, Kosa András, ifjú Nagy Emil, Böszörményi István, Vasváry Ödön, Parragh Dezső, Ladányi Zsigmond, Sziártó István, Varga Emil, Borshy K. György. Többeknek nem volt alkalmuk regisztrálni, mivel érkezésük után nyomban kezdődött a temetési szertartás. A legtöbb lelkipásztor hitvesével együtt jött el a temetésre. Papné-társuk gyászát a papnék is megértették és ők is igyekeztek azt részvétükkel könnyíteni. Dr. Nánássy Lajos porai felett immár domborodik a sir, de munkás életének eredményei áldott emlékével együtt tovább élnek. így akarta ezt az Ur, tehát igy fogadjuk el és igy mondjuk rá: “Legyen meg a Te akaratod!” ... Dr. Vincze Károly.
