Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1945-03-01 / 3. szám
OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED Published Monthly Főszerkesztő—Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő—Manag. Editor: GEORGE KEREKES BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 FEDERATION OF AMERICA' Megjelenik havonta Társszerkesztők—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMOND VASVÁRY Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage. Act of February 28,1925, authorized August 13, 1936. VOLUME XXIII. "THE YEAR OF EXPECTATION" MARCH, 1945 “CSAK EL NE ENGEDJÜK ISTEN S EGYMÁS KEZÉT” Elnöki jelentés “A HIT ESZ TEN DE JÉ”- rö l Kedves Tiszttársaim! Testvérek! Az 1944-í'fc évnek, a “Hit Esztendeié”-nek, útját megjárva, munkáit elvégezve, harcait megharcolva, nyugodtan állunk Isten és ez emberek elé és bátran, felemelt fővel teszünk jelentést: A HITET MEGTARTOTTAM! A hit próbája az élet, talaja verejték, könny, vér. Az 1944-ífc év erős próba, termékeny tabij volt. Régi, kipróbált vezéreket, Molnár Istvánt, Kovácky Györgyöt, hivott haza az Ur. Bethlen Otthonunk vezetője, Dr. Nánássy Lajos, nyugalomba ment. Több mint kettőezer leányunkat, fiunkat katonai szolgálatra hívta a Haza. Közülök 56-an már meghozták a legnagyobb áldozatot, életüket adták oda. Kettős fájdalom között őrlődött a lelkünk. Egyik szemünk siratta a halál völgyébe terelt sok ifjú életet, fiatal házaspárok feldúlt fészkét, szét- omlott életét, ifjú feleségek, édesanyák, édesapák súlyos kereszthordozását. A másik szemünk siratta a szülőföld, a magyar faj, szomorú sorsát, tengerentúli testvéreink szenvedését, magyar református hitünk legősibb értékeinek, templomainak, iskoláinak pusztulását. Fájó szívvel tapasztaltuk, hogy odaát is, itt is, sokakra illet a költő szava: “testvér testvért, apát fiú elad...” A szeretet, szabadság, a vallás szabad gyakorlata zászlaja letörött és rászállt tollászkodni egy fekete holló, a pusztulás, hálál, gyász fekete hollója. Az 1944-ifc esztendőben, bár itt meg volt az anyagi jólét, igen sok embernek “itala könny, a kenyere keserű sóhaj” volt. Nehéz próba éve volt a “Hit Esztendeje.” Az ilyen próba vagy elveszi, vagy még erősebbé teszi a hitet. A mi hitünk megacélosodott. Lelki erővel bírtuk, el nem sodortattunk, munkakedvünk el nem sorvadt. Sőt nem csüggedtünk, mert nem a látható dolgokra néztünk, hanem a láthatatlanokra. A “Hit Esztendejelben hit áltál éltünk és nem látás által. Megtanultuk, hogy a látható dolgok mulandók, a láthatatlanok örökkévalók. Örökkévaló a hit a reménység és testvérszeretet. Ezt gyakoroltuk 1944-ben. Erről tesz bizonyságot junius havában, Ligonier, Pa.-ban, tartott közgyűlés. Egyesületünk hite, szive, megható, erőt adó módon nyilvánult meg ezen a Közgyűlésen. Isten Lelke lebegett rajta. Soha sem énekeltünk annyit, soha sem imádkoztunk oly buzgón, mint múlt közgyűlésünkön. Szállt az ima, ének. “Térj magadhoz drága Sión, van még neked Istened...” “Te benned bíztunk eleitől fogva... Te voltai és Te vagy... és Te maradsz minden időben!” Egymásután születtek meg a mi életünkre, Egyesületünk tagságának javára és a közös, szent célok munkálására szolgáló határozatok. Egyesületünk életét tovább vittük a fejlődés utján, egyhangú lelkesedéssel szavaztuk meg az amerikai magyar testvéri közösségben, az Amerikai Magyar Szövetségben, való további részvételünket, és az óhazában szenvedő, nyomorgó testvéreink segítésére tizenhatezer dollárt. A szenvedésből, a hit által, kitermelődött az egyik legértékesebb drágagyöngy, 1944-ben tartott közgyűlésünk. Egyesek erre is sarat próbálták dobni, de nyom nélkül lepergett róla. A nehéz időkben megkezdődött hit munkás erejéről tesznek bizonyságot a vagyongyarapodásban, tagszaporulatban, egyházunk, befogadó hazánk, embertársaink, ifjúságunk iránti kötő-
