Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1945-12-01 / 12. szám
TESTVÉRISÉG 5 malacvisitással lett teli a falu ... Minden háznál felverték az apró s lábas jószágot... enni adtunk az állatoknak, hadd kezdjék bőségben az uj esztendőt ... Mikor ki-ki ellátta a lábas jószágait, akkor jöttünk essze uj esztendei vendégségre annál a testvérnél, rókonynál, kománál, barátnál, aki soros volt a vendéglátásra ... Hm! Ha csak a tavaly ilyenkorra gondolok, még most is érzem a sok jónak a szájamban az ízét... Mert hallják-e? Volt ott az asztalon minden... Valódi mézzel vigyitett köményes pálinka ... Megyesi bor ... Sütőkemencében ropogósra pirult verőmalac, hurka, kolbász, tőtött káposzta, diós, mákos kalács. Alig birta az asztal... Ez nemcsak a gazda ember asztalára járt ki, hanem még a hétszámoséra es, mert minden gazdának apjáról maradt rendelés volt, hogy sátoros ünnepek s uj esztendő napjára az jár a zsellér asztalára, ami az övére kerül... Hanem igy vót valamelyiknél, annak hire ment s abba az esztendőbe nem volt kalákása, s aratót is csak utoljára kapott, mikor a veréb már elverte a kalászból a szemet... Arra mi felénk szegények vétünk, de jól éltünk ... így uj esztendő napján tartott az eszem-iszom virradatig, hogy utána épen egy szunditásnyi idő maradjon a templomozásig, mert uj esztendő délelőttjén illetlen dolog lett volna lemaradni az isteni tiszteletről-... Hát igy ünnepeltük mi eddig a régi boldog uj éveket... Bár még egyszer ott állhatnék a templom előtt, ott várhatnám bé az uj esztendőt! Ki tudja, érjük e vagy se? ..i Andris elhallgatott... A kulacs újra kézről- kézre járt... Elővettem nótiszomat... — No Andris! Diktáldd le az uj esztendei éneket s a rigmusodat... — Azt ugyan bizony minek? kérdezte Andris... — Ha élek, egyszer valamikor leirom ezt a tüzvonalbeli uj esztendei köszöntődet... * Demeter Andris akkor, a cimboráival együtt a huszonhatodik esztendőt taposta. Hogy most hol-merre ünnepelték az uj évet? Teremtő Isten! de szeretném tudni! Úgy szeretném nékik azt kívánni, hogy Háromszék Szépmezején, ott a templom előtt várják be s ünnepeljék eleiktől örök- lődötten az uj esztendőt! Úgy mint régen. Soksok száz esztendő óta. "BÜSZKÉK LEHETÜNK" Mélyen tisztelt Elnök ur> Igen rövid soraimban hálásan köszönöm szívességét, hogy megboldogult férjem biztosítási diját oly pontosan és igazán elképzelhetetlen gyorsasággal szolgáltatták át nékem a helybeli képviselőnk által. Igazán büszkék lehetünk hitünk nemes célú nagy intézményére. Köszönöm Elnök urnák azon szép vigasztaló levelét is, melyet örökre megbecsülök. Isten áldását kérem mindnyájokra és maradok testvéri szeretettel Whiting, Ind. Özv. Kristóf Mihályné MAI MAGYAR KÖLTŐK. ÍRÓK VAGYOK OLYAN LEGÉNY, MINT TE! Hazúlról jött hír ma, öldöklő bánat, szivet emésztő bús eset, könnyel telíti a szemet. Hogy hárítsa a reánk szakadt vádat, emlékem vándor-madárként, tova száll ma, csoda balzsamért. Akác-koszorúzta, poros kis falu, Ahol még a templom is fehér falú. Házuk: sáron, sárból való építés, Görbe kis utcák, vályog-kerítés, Szegi rácsos kapu, meg rácsos ablak. Virágos díszükkel emléket hagynak. Füzfasipot fújva, ott cseperedtem, Este, kis vackomban már szenderedtem, Álomba ringató bölcsődalával, Anyám elhallgatott, küzdött magával. S mig egy utcázó legény dalát hallgatta, Fejem jóságosán megsimogatta. A legény dalában zendült a hite: .. .“Vagyok olyan legény, mint te!” Ébredő tavasszal vándor-pacsirta, Régen dermedt pusztát életre hívta. A gulya-kiverés, meg szilaj ménes, Rég tűnő emlékek s még ma is édes. Alig érinté a friss gyepet lába, Tavasz csókjától bódúlt lett és kába. Gangosán, kihívón felkerekedett, Küzdő bika bikának veselkedett. Lélegzet elfojtva lestük s a végén, Tülök tülkön csattant s a küzdők zenéjén Körül állók dala ellenlábast inte: .. .“Vagyok olyan legény, mint te!” Száva sáros partján, Sabác ostroma, Drina gyors hulláma, vérrel osona. Doberdo, Piave, magyart erelőn, Vesztett csaták nyomán- bánat tér élőn, Cafatokká tépett, bús hadunk verten, Túlerővel szemben bátorságtelten, Csatadal hajtotta, rohamra vitte: .. .“Vagyok olyan legény, mint te!” Végleg elárvúltan, nép s hon egyaránt, Nem volt talajunk, támaszunk, se barát. Poros kis falut, csonkított hazát,
