Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1945-10-01 / 10. szám
TESTVÉRISÉG S AKIKRE BÜSZKÉK LEHETÜNK Egyesületünk hűséges osztálykezelői és szorgalmas helyi képviselőink ők. Az elmúlt 10 esztendő alatt nem volt még egyetlen olyan esetünk sem, hogy hiába fordultunk volna hozzájuk. Ha megtehették, meg is tették azt, amit kértünk tőlük. Legutóbb szinte lehetetlent kértünk: 1000 uj tagot két hónap alatt! Volt olyan, aki meg is sértődött felszólitásunkra s rendre- utasitott bennünket: hogyan képzeljük azt a rengeteg tagfelvételt az ő helyén, ahol senki sincs már felvehető... Volt olyan, aki kikérte magának, hogy a titkár neki “parancsoljon” (pedig csak kértünk!)... Volt olyan, aki azt irta, hogy neki sohasem tetszett a titkár, most sem tetszik, tehát fütyül a levelezőlapjaira ... Ez mind nem baj. Mi megértjük azt, hogy ahol már mindenki fel van véve, ott a szervező nem teremthet uj tagokat. Azt is megértjük, hogy egyik-másik (és pedig majdnem mindig a kicsit lusta) helyi képviselőnk nem szereti a nógatást. Sőt azt is, ha egyik-másiknak nem tetszünk. Szó köztünk maradjon: aránylag gyakran megtörténik, hogy mi saját magunk nem tetszünk saját magunknak. Ez mind nem baj. A baj az lett volna, ha erőfeszitésünk nem sikerül. De sikerült, mert munkatársainknak óri- si nagy többsége megértette jó szándékunkat s úgy felelt rá, ahogyan kellett: uj tagokkal. És pedig 957-el két hónap alatt. Olyan eredmény ez, hogy csak kalap-levéve illik beszélni róla. így, kalapot levéve emlékezünk meg tehát róluk, akik a látszólag lehetetlent láthatóan lehetővé varázsolták. Olyan gárda ők, akikkel nem félünk neki vágni majd a következő Aranyjubile- umi Esztendőnknek sem. Szeptemberi vezértestületi gyűlésünk elé terjesztettük a szervezési verseny eredményt. Utána még egyszer és alaposan átvizsgáltuk, nincs-e kimutatásainkban tévedés s csak ennek végeztével küldöttük ki nyerteseinkhez a következő körlevelet: KEDVES MUNKATÁRSAIM! Ez év folyamán két olyan körlevelet bocsájtottam ki, amely minden helyi képviselőnkhöz szólott. Az elsőben meghirdettem versenyünket, a másodikban pedig julius és augusztus hó folyamán fokozott tevékenységre kértem munkatársaimat. Örömmel jelentem, hogy nem hiába kértem. Évi versenyünk szép eredményt mutat, de még inkább szép volt az a hatalmas erőfeszítés, amelynek következtében julius és augusztusban összesen 957 uj felvételi ivet kezelhettünk. Egyesületünk nevében hálásan megköszönöm a szép munkát mindazoknak, akik ezt lehetővé tették, nekem pedig megszerezték azt a jubileumi örömet, amit Önöktől kértem. Mellékelten mindenikük megtalálja azt a checket, amely teljesítménye után — az első körlevélben foglalt feltételek alapján — megilleti. Igyekeztünk pontos nyilvántartást vezetni és hisz- szük is, hogy ez sikerült. Ha azonban bármelyikük is úgy érezné, hogy az idemellékelt kimutatásban hiba van, szíveskedjék jelenteni és készséggel utána nézünk még egyszer. Az országos dij ($100) odaítélésénél egy kicsit zavarban volt tisztikarunk, amennyiben a két legnagyobb eredményt elért versenyzőnk között alig volt valami külömbség. Egyiknek a felvett taglétszáma nagyobb egyetlen egy taggal, a másiknak viszont az Írott biztosítási értéke magasabb. Úgy láttuk tehát méltányosnak, hogy Perczel Imre és Molnár József között — akik egyébként saját kerületüknek is első díjas nyertesei — egyenlő arányban megosztjuk az országos dijat. Reméljük, hogy ezzel a megoldással mindketten meg lesznek elégedve. Olyan kerületekben, ahol első dijak nem voltak kiadhatók, vagy 2 második, vagy 2 harmadik dijat adtunk ki az elért kvóta szerint. így elérhettük azt, hogy minden kerületben 3 díjnyertes lehetett, kivéve a detroiti körzetet, ahol nem volt harmadik ember, aki a mértéket megütötte volna. A pénzdijakon felül második körlevelemben azt Ígértem, hogy külön emléket is adunk tisztviselőink sajátkezű aláírásával. Ezt az emléket — szerencsétlen magyar hazánk angolul írott története — szintén feladtuk címükre s gondoskodni fogunk arról is, hogy Egyesületünk aranyjubileumi esztendejében megfelelő megemlékezés történjék a mi hűséges munkatársainkról. Versenyeinknek velejárója az is, hogy azok az osztályok kapják egy évi megőrzésre az állami zászlókat, melyeknél a verseny alatt az első dij elnyeréséhez szükséges kvótát elérték. Ezek szerint tehát a new yorki kerületben az állami zászló Bridgeporton marad, a new jerseyi kerületben az egyik perthamboy-i osztályunktól átmegy a trentoni 20-ik osztályunkhoz; pitísburghi kerületünkben nem lévén első díjas nyertes, a zászló Duquesne-ben marad; clevelandi kerületünkben Lora- inból Toledoba kerülhet a zászló; a chicagói kerületben ugyan, de Indiana államban East Chicago számára (62. oszt.) zászlónk már régen készen van még a tavalyi verseny alapján s várjuk, hogy annak felavatására mikor kerülhet sor a chicagói kerületben Burnside-ról átmehet a zászló a West-side-ra. Nyerteseink az illető kerületi szervezőkkel együtt gondoskodjanak a zászlók átadásáról. Ismételten megköszönve azt, hogy kéréseimet meghallgatták s magukat kitüntetve engem büszkévé tehettek munkatársaimra, egy még szebb jövő reményében vagyok szeretettel Borshy Kerekes György titkár. KIMUTATÁS az 1945 évi tagszerzési verseny nyerteseinek eredményeiről FELVETT TAGOK NEW YORKI KERÜLET: Osztály Versenyző Felnőtt Gyerm. Összesen Dijak 1. Rév. Nagy Emil, Ifj. 30 4 34 I. S50 139. Szántay József 22 6 28 II. $25 63. Horváth Kálmán 17 7 24 III. $15 NEW JERSEY KERÜLET: 20. Molnár József 52 17 69 I. 100 250. Varga Albert 25 1 26 II. 25 90. Mrs. Adel Hess 23 8 31 III. 15 PITTSBURGHI KERÜLET: 150. Rév. Ferenczy Pál 17 6 23 II. 25 15. Téglássy Pál 16 7 23 II. 25 245. Fedor András 18 18 III. 15
