Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1945-08-01 / 8. szám
OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA' Published Monthly Megjelenik havonta Főszerkesztő—Editor in Chief: FHANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő—Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Társszerkesztők—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMOND VASVÁRY Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa„ under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage Act of February 28, 1925, authorized August 13, 1936 VOLUME XXIII. "THE YEAR OF EXPECTATION" AUGUST, 1945 “EGYETLEN FIADAT, AKIT SZERETSZ ... ” Három szomorú értesítést kaptunk. Katonahalálról szól mind a három. Az egyiket Cár- teret, N. J.-ben levő 144-ik osztályunk jegyzője, Sohajda Albert, irta: “Nem is tudom, hogy Írjam le. Akiben biztam, gyönyörködtem, reménykedtem, az én egyetlenegy fiam, SOHAJDA BÉLA, 1945 december 19-én, Németországban, meghalt. Julius 7-én kaptam a táviratot, írnék többet, de már a sírástól nem tudok.” A másik szomorú hir Ntü Dr. Melegh Gyulától, Morgantown, W. Va.-i lelkésztől, Egyesületünk kerületi szervezőjétől, jött. Ntü Dr. Meleg Gyula és neje egyetlen fia, ki a Lancaster, Pa.-i Franklin Marshal College-ot végezte s mint repülő teljesített szolgálatot, az első missziója alkalmával gépje lezuhant és ő eltűnt. Azóta a szülők minden emberileg lehetőt megtettek, hogy fiókról értesítést kapjanak. Az európai harctéren levő vejök, Ntü Balogh István tábori lelkész, végigjárta a németországi amerikai katonai temetőket, kérdezősködött, nyomozott, de semmi jelt nem talált. Az édesapa, édesanya, ifjú feleség, az együttérző barátok serege várt, reménykedett. De hiába várt. A reménység el- harvadt, mert megjött a szomorú értesítés: ifj. MELEGH GYULA, a múlt év október havában életét adta a hazáért. A harmadik gyászhir McKeesport, Pa.-ból jött. Id. Kiss Ferenc és neje, 2103 Cronemeyer Ave. lakó szülők, fia Staff Sergeant KISS FERENC, akit 1942 májusában eltűntnek jelentettek, 1942 junius 12-én Philippine Islands-on, meghalt. A hősi halálról csak most értesítették a szülőket. “Egyetlen fiadat, akit szeretsz” ezt kérte Isten attól az édesapától, akit “Isten barátjának”, a “hívők atyjának” nevez a szent könyv. Bár Isten akaratát nem értve, fájó szívvel, de azért elindult az édesapa, “Isten barátja”, hogy fiát áldozatul adja. “És mentek ketten együtt!” De amikor engedelmes szívvel a kijelölt helyre értek és az apa az oltárra helyezte fiát, akkor Isten levette az oltárról a fiút és visszaadta az édesapának. Egyetlen fiadat, akit szeretsz! Ezt kérte a Haza. De előbb kérte Isten. Kérte a kereszt- ségben, konfirmációban, úrvacsorában. És ha odaadtuk, akkor bizonyosak lehetünk a felől, hogy igaz marad Jézus ígérete: “SENKI ŐKET AZ ÉN KEZEMBŐL KI NEM RAGADHATJA.” Igaz marad Pál apostol meggyőződése: “ENGEM SEM HALÁL SEM ÉLET......SEMMI EL NEM SZAKATSZHAT ISTEN SZERETETÉTŐL!” Ha Istennek ajánlottuk szeretteinket és magunkat, akkor jöhet bármi, jöhet háború, szenvedés, vagy halál, ideiglenesen elválaszthat minket egymástól, könnyet fakaszthat, fájdalmat okozhat. De Istentől és egymástól el nem szakaszthat. Eljön az idő, mikor az Atya visszaadja a gyermeket. Amint Jézus odavezette a naini özvegy édesanyához feltámasztott fiát, amint Isten “a hívők atyjának” visszaadta fiát, úgy vezet egykor minket is egymáshoz. Ebben van vigasztalásunk! Ez ad fenntartó erőt, reménységet! “Óh egykoron! Mily boldogság Vár ránk te benned, mennyország! Óh egykoron! Meglátjuk mind, Elköltözött szeretteink S az örökélet hajnalán Együtt köszöntünk szép hazám!” “Egyetlen fiadat, akit szeretsz” Isten vette magához. Az az édes Atya, ki igy szól: nekem is volt fiam. Én is odaadtam a világért. Úgy szerettem a világot, hogy egyetlen fiamat adtam érette! Ezért megértem szived fájdalmát és együtt érzek veled. Ki egyetlenedet atad
