Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1945-07-01 / 7. szám
4 TESTVÉRISÉG gó feleségedet, szép gyermekeidet, gondolj azokra, kik elveszitették élettársukat, gondolj az árván maradt gyermekekre, kik talán egészen legyengülve, súlyos betegen, szemrehányó kétség- beeséssel nyögik: “apám, anyám! beteg vagyok, éhes vagyok....” irja egy odaátról érkezett levél küldője. Vigasztaljunk, segitsünk, életet mentsünk a Magyar Segélymozgalom munkájának felkarolása által. Ezen a téren elől jár Református Egyesületünk. Erre a munkára szenteljék oda magukat az egyes tagok is! A testvériségért, szabadságért haltak ők meg. Őérettök oda- szentejük magunkat arra, hogy a testvériség és szabadság ne csak jelszó, hanem valóságos élet legren a mi kisebb körünkben is, tengerentúli tesvéreink életében is, a nagy világon mindenütt. Mi, az élők, odaszenteljük magunkat, felajánljuk életünket arra, hogy a harcot tovább visszük. Sok vér öntözte a földet. Sok fájdalom járta át a sziveket, sok könny áztatta a szemeket. Hiába ömlött volna a vér? Hiába lett volna a sok fájdalom, könny? “Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért.... Még jönni kell, még jönni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán!” Jönni fog egy jobb kor, ha őérettök odaszenteljük magunkat az általuk elkezdett munka dicsőséges továbbvitelére, befejezésére: a sebek meggyógyitására, a könnyek letörlésére, testvériség, szabadság diadalra juttatására! Dr. Újlaki Ferenc. TESTVÉR SZÓL A TESTVÉRHEZ Barátságos üzenet Bridgeport felé Az uttjbi években erősen hozzászoktunk a “Big four”?mlegetéséhez. Majdnem mindennap látjuk az jságokban, hogy a “Big four” ezt vagy amaz calekedte, erre vagy arra készül a világ poliikájan. Néha örömünk van benne, néha nem. '-lég az hozzá, hogy észre kell vennünk tévéké ysfcgü. Nekünk, amen-ai magyaroknak, ebben a nagy világbaj, van <gy külön kis világunk is, amit úgy magmk kp^tt “Magyar-Ameriká”-nak szoktunk becegetni. ?s mert a nagy tenger vizét egy kis xanálnyr.j js meg iehet ismerni, úgy a mi sajít külön—s vüágunk is szeret olyan külsőségeket fejvni, amik a nagy-hoz hasonlatossá tehetik, „^át szokássá vált közöttünk is “BíM ír>nr •naSevezni azt a négy országos egyesületet, me y létszáma és vagyona következteben ^ elölj ár a többiek között. Mindenki tudja, h gt. a “Nagy Négy” a Verhovay,. Rákóczi, Bnagt^.. a Re|or. mátus Egyesület. hárman, u. a Verhovay, — -al^P°rti és Református, évt , ,, szer közös értekezletre is ossz egyszer-ket' hogy azokat a kérdéseket testvérzoktak ,u,lni’ ^egbeszeijélí, amiknek egyöntetű’ye,tert?sben érdekük. sj^ueiu ézése közös semA ‘?a£y ,Né§y” tehát sem cél- - , u sem szolgalatban, sem módszerekh-lzesekben’ a múltban, hogy nem egyszer Itnmni, volt az fekeS éfbak6rbU egyesítésük. Küft-^T' y yKen es összetételben kiílönua^ x'ozo he' voíttaazUgyan ?'e 32 eredmény mindiYaláSOk volt. az egyesítés nem sikerült „ Azonos nem, ennek a cikknek nemSiaL H°^ miért csak azért sem, mert a RefnrJ^ ^1 Már poThoirapkSösTai?020iVazon “ dvSf: 1=« nekünk kü,ö„*^5^ fontos céljaink is vannak. Hogy csak nehányat emlitsünk itt, hivatkozunk árváink és öregeink rendszeres gondozására, magasabb tanulmányokat folytató ifjaink segélyezésére. Ezekben, és református jellegünk nyiít vallásában, kétségtelenül különbözünk. Ezek a különbözőségek azonban, szerintünk, nem föltétien akadályai egy olyan lehetőségnek, hogy a “Nagy Négy” egyik vagy másikával testvéri beszélgetést ne kezdhetnénk egy becsületes TÁRSULÁS (merger) megvalósításáról. Szándékosan használtam a “becsületes” jelzőt, hogy eleve elkerüljem a benyelési vagy beolvasztási gyanú vipera-mérgét. El lehet ugyanis ’ nemcsak képzelni, de keresztül i3 lehet vinni, jó akarattal, egy olyan társulást, amely mindkét felet kielégítheti, kellemetlen utóiz nélkül. Amire gondolunk, az egy olyan megoldás, amely mellett mindkét társuló fél tagsága megtarthatja, uj megterhelés nélkül, teljes értékben, régi okmányait, szolgálhatja tovább különleges céljait is, viszont a megnövekedett vagyon és taglétszám mellett jövendőjének biztonságát fokozva láthatja. Tehát nyer. Próbáljunk közelebb jönni a kérdéshez. Adva van egy hatvan és egy ötven éve működő közösség. Az egyik a Bridgeporti Szövetség, a másik a mi Református Egyesületünk. Az egyik öregebb, a másik fiatalabb. Az egyiknek inkább a múltja az, mely tekintélyes eredményekkel ékes, másiknak inkább a jelene az, mely nagyobb tevékenységet mutat. Mindkettőnek a jövője attól függ, hogy céljait és munkáját hogyan tudja átplántálni a következő nemzedékbe. A “hogyan”-ra több esélye van annak, amelyiknek jelenlegi tagsága átlagosan fiatalabb, kevesebb annak, amelyiknek épen régebbi volta miatt is, halálozási arányszáma nagyobb. A mi esetünkben a Református Egyesület tagjainak átlagos életkora, az összes magyar intézmények között a legalacsonyabb, a Bridgeporti Szövet-
