Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1945-06-01 / 6. szám
TESTVÉRISÉG 5 dalmaitól, hanem az utazás költségeivel is gyarapítanák a jótékonyság pénztárát. Ezen felül: vasárnap éppen olyan szükségük van úgy az árváknak, mint az aggoknak a pásztorra, mint van a hétköznapokon; nem is említve, hogy az “árvaházi vasárnapok” nemcsak egy napra fosztják meg az intézetet, illetve annak lakóit pásztoruktól, hanem sokszor három napra is, számítva az útazás idejét, szombat reggeltől hétfő estéig. Hogy kell ez az “árvaatyai” látogatás propaganda céljából? Nem kell. Mert a legnagyobb propaganda a szeretet, a szívek önzetlen szere- tete. Az a szeretet, amely tudja, hogy szeretet- intézményeket csak az adakozó szeretet tarthat fent. Tehát adok anélkül, hogy kapjak érte mást, mint azt, hogy AZ, aki titkon látja az én önzetlen adakozásomat, megfizet nékem nyilván. (Az amerikai Szeretet-Otthonok igazgatói sem vándorolnak az adományokért és mégis virágzanak.) És így egy hármas szent célt is szolgál adományával az adakozó: Az Otthon lakóit nem fosztja meg pásztoraitól vasárnapokon sem; az adományok hiány-nélkül jutnak az Otthon pénztárába; és végül nem súlyosbítja az önzés az Otthon igazgatóinak anélkül is súlyos terhét, amit az intézet gondos vezetése, az árvák lelkiismeretes nevelése és az aggok türelmes gondozása igényel és jelent. Persze az önző szeretet esetleg így érvel: Nem minden nyugalomba vonúlt “árvaatya” jut az öröknyugalomba a földi nyugalom helyett. Ez igaz. Hiszen a “Bethlen Otthon”-nak is van a földi nyugalmat élvező nyugalmazott “árvaatyja”. De ez nem zárja ki azt, hogy szeretetemet ne tisztítsam meg az önzéstől és nem cáfolja meg azt az igazságot sem, hogy egyik ember jobban bírja a harcot, mint a másik. És ki tudja azt megmondani, hogy melyik ember bírja jobban és melyik bírja kevésbé!? Senki. Hanem itt is felragyog előttünk a Lámpás: “Nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim.” Hogyan tudhatnók mi megállapítani azt is, hogy melyik nyugalmazott pásztora, vagy mindenese kedvesebb az Urnák?! Az-e, akinek megadja, hogy élvezze a földi nyugalmát? Vagy az, akit Haza viszen, hogy az Ő hajlékának nyugalmát élvezze? Nem tudjuk. Mint ahogy a magyar dalban síró édesanya sem tudja, hogy melyik lánya lett a boldogabb? Az-e, akit nótaszóval visznek az esküvőre? Vagy az, aki szép csendesen kint nyugszik a temetőben? “Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Ur!” * MEGJEGYZÉS * Az “árvaatya” vagy mint újabban hivatalosan nevezzük: árvaházi igazgató propaganda utjának szükségességéről és hasznáról a vélemények nemcsak eltérők lehetnek, és tényleg eltérők is. A kérdés mindenesetre vitatható. E lap szerkesztőjének egyéni véleménye például az, hogy semmi más módszerrel nem lehet olyan eredményes munkát végezni, mint a személyes megjelenésekkel s ez a véleménye szervezési tapasztalatain alapul. Másnak viszont más véleménye lehet. A kérdéshez rövid hozzászólásokat szívesen vennénk.—(Szerk.) XXXIII. ZSOLTÁR. Örvendezzetek igaz népek, Az Úrnak zengedezzetek, Hívekhez illik a dicséret, Zúgj orgona, zengj éneket, Lanttal, hegedűvel, Karban lelkesülten, Szívvel, harsogón; Igaz az Úr lelke, Hűséges a tette, Ezt harsogja szóm. Törvényt kedvel és igazságot, Telve a föld kegyelmével, Egy szavával teremt világot, Törvényétől egy se tér el. Ég és tenger atyja Tárházába rakja A bősz hullámot, Hogy az Urat félje Az egész föld népe. Őt, aki áldott. Mert az Úr szólt s szavára meglett, Parancsolt és előállott. Parancsát ha nem tartja nemzet, Felforgat minden tanácsot. Népek gondolatát Embereken ha lát, Meghiúsítja, Mert az Úr törvénye Megáll nemzedékre. Boldog, ki bírja. Letekint az Úr mennydörögve, Látja e föld minden fiát, Székhelyéről lenéz a földre. Minden ember szívébe lát,. Sem király sem a hős, Akármilyen erős, Meg nem szabadúl, Megcsalja őt a ló, A gyorsan nyargaló, így végez az Úr. Szabó László
