Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1944-01-01 / 1. szám

10 TESTVÉRISÉG zsegnek minden lapján. Kossuth és az ellenzék sem maradt adós. Támadásra támadás követke­zett Széchenyi ellen, miknek selejtesebb része nem csupán letépte Széchenyi homlokáról, de bó­dult örömmel sárba is taposta a babért, melynek minden levele egy-egy halhatatlan tettel és nagy­szerű áldozattal volt megfizetve. Maga Kossuth sem tudta türtőztetni haragját. S feledve, hogy Pestmegye gyűlésén ő adta Széchenyinek a “leg­nagyobb magyar” visszavehetlen címét, kicsinylő modorban irt ellenfele legújabb nyilatkozatáról, a Programm-töredékről. Még érzékenyebb választ kapott Széchenyi nemsokára a támadása miatt egygyé forrt ellen­zéktől ... s a legérzékenyebbet “a közvélemény” egyik zászlósától — Pestmegyétől. Az ellenzék különféle árnyalatai már több éven át divatba hozták, hogy kiállítások, vásárok s más e fajta találkozások alkalmával politikai ér­tekezletek tartassanak, hogy a legfontosabb teen­dőkre nézve bizonyos egyetértés és közös eljárás éressék el. 1847 junius 5-én az ország fővárosában Pesten vásár lévén, előleges összebeszélés folytán az el­lenzék a legtávolibb vidékekről is megbízottakat küldött a szokott pártgyülésre, mely ily módon számban is, súlyban is minden elődén túltett, s a rendesnél fontosb határozatokat hozni hivatva is, készve is érezhette magát. Az indítvány, hogy te­kintettel a Széchenyi veszélyes gyanúsításaira, a konzervatív párt kihívó sorakozására s a közeledő országos választásokra, egy országos ellenzéki Programm készíttessék — egyhangúlag elfogadta­tott. S ámbár a Kossuth által kidolgozott “terve­zet” hangban kissé élesnek tartatván, kisimítá­sára és szeliditésére Deák Ferenc kéretett föl, a vezéreszmék Kossuth fényes tollából változatla­nul benmaradtak. E terjedelmes programm, csakhamar elter­jedt országszerte. S midőn egy 1847 szept. 7-én kelt kir. leirat ugyanazon év nov. 7-re országgyű­lést hirdetett Pozsonyba az ország rendéinek, el­lenzéki “Hiszekegy” gyanánt vétettek mindenütt a következő pontok: a) A közteherben osztakozás. b) A honpolgárok nem-nemes osztályainak, mindenekelőtt pedig a királyi városoknak és sza­bad kerületeknek, képviselet alapján, úgy tör­vényhozási, mint helyhatósági jogokban valóságos részesítése. c) A törvény előtti egyenlőség. d) Az úrbéri viszonyoknak, kármentesítés mellett, kötelező törvény általi megszüntetése. e) Az ősiség eltörlésével a hitel és birtok­szerzés biztosítása. A kormány e programm ellen a kulacsot, az adminisztrátorokat és a klérust, vagyis az itatást, vesztegetést, lélekvásárt, erőszakot és csalást állí­totta síkra. S az ellenzék néhány kitűnőségét, Beőthyt, Kubinyit, Klauzált, Bezerédyt, Vukovi- csot szerencsésen megbuktatta. Csak ott, ahol legbővebben költött és legdühösebben agyarko- dott, Pestmegyében sült föl. Épen az, akit leghe­vesebben gyűlölt s akitől leginkább rettegett, — Kossuth Lajos itt nagy többséggel győzött. Igaz, hogy az ellenzék is itt fejtett ki legtöbb tevékenységet s az ország legelső dinasztái: Bat­thyány Lajos és Kázmér — Ráday Gedeonnal s más előkelő egyéniségekkel köznemesi jelmezbe öltözve heteken át faluztak, korteskedtek, dikcióz- tak és — szórták a pénzt Kossuth érdekében. De volt is aztán sikere ez áldozatkészségnek. A vá­lasztást megelőző napon, Batthyány Lajos nyo­mában, aki kerek kalappal, rajta hosszú vörös tollal, fekete gubában, gyönyörű ménen lovagolt, a választók óriási tömege harsogtatta toroksza­kadtából a kortesnótát: Egy Istenem, egy életem! Kossuth Lajos a követem! A választási csata másnap késő estig tartott, amely az ellenjelöltnek, a pestmegyei, — szintén szabadelvű — főjegyzőnek, aki fölléptetése ellen ismételve tiltakozott, sőt bizalmas körben maga is Kossuth javára korteskedett — teljes veresé­gével végződött. Kossuth Lajosra 2948, Baliára csak 1314 voks esett. S őrjöngéssel határos lelkesedés fogta el a tömeget s a győzelmi örömnek lázas kitöréseitől rezdült meg a lég, mikor Kossuth a törvény által előirt eskü azon helyén, hogy hat évig kormány- hivatalt nem visel, messzeható csengő hangon, ég felé emelve kezét, ünnepélyesen fölkiáltott: Soha! A rémhír, hogy Kossuth Lajos “Pestmegye követe”, villámcsapásként érintette a bécsi kö­rökön kívül Széchenyit is. Politikai roppant hord- erejét e választási eredménynek csak ő fogta föl teljesen és tisztán. Rögtön jelentkezett mandátumért ő is. Előbb a konzervatív többségű Sopronmegyében, s mi­után itt elbukott a szomszédos Mosonmegyében választatta meg magát. (Folytatjuk) * 10% SAVED 1 NOW OR 100% TAKEN BYTHE L AXIS LATER! BUY WAR BONDS

Next

/
Thumbnails
Contents