Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1944-04-01 / 4. szám
14 TESTVÉRISÉG 1940 jan. 1-én volt 12,457 felnőtt, 6293 gyermek, összesen 18,750 okmány 1941 jan. 1-én volt 13,358 felnőtt, 6976 gyermek, összesen 20,334 okmány 1942 jan. 1-én volt 14,273 felnőtt, 7590 gyermek, összesen 21,863 okmány 1943 jan. 1-én volt 15,513 felnőtt, 7728 gyermek, összesen 23,241 okmány 1944 jan. 1-én volt 16,214 felnőtt, 8078 gyermek, összesen 24,292 okmány Ennek megfelelő aztán az a jövedelem növekedés is, amit a befolyt osztály bevételek tüntetnek fel: 1939- ben bevétel osztályainktól ...... $337,307.84 1940- ben bevétel osztályainktól ...... 364,396.04 1941- ben bevétel osztályainktól ...... 395,705.93 1942- ben bevétel osztályainktól ...... 427,259.52 1943- ban bevétel osztályainktól ...... 456,915.23 c) Osztály ellenőrzés Egyesületünk, Istennek hála, azok közé a testületek közé tartozik, melyeknek aránylag nagyon kevés bajuk van osztályaikkal. Időnként, természetesen, előfordulnak hiányosságok, zavarok s a legtöbbször félreértésből származó súrlódások, de örömmel tehetünk jelentést arról, hogy ez évünk is nagyobb baj nélkül zárult s leszámítva a titkári jelentésben érintett osztályt, fegyelmi ügyünk nem volt. d) Jelentések Jelentéseinket az előirt módon és időben minden illetékes helyen megtettük, könyveink betekintésre készen állanak. e) Hivatalos lap A Testvériséget a háborús megszorítások következtében az év folyamán is csökkentett terjedelemben jelentettük meg s ugyanezen okok miatt az sok esetben késett is. Tartalmát illetőleg igyekeztünk minden vitára okot adható kérdést kerülni s szigorúan ragaszkodni a beszámolás tárgyilagosságához. Ahol egyesületünket vagy annak vezetőit kívülről támadás érte, azt illetékes testületeink határozataival utasítottuk vissza. A katona képek nagy népszerűségnek örvendő közlését folytattuk s ezen a téren a lehető teljességre törekszünk. Az év folyamán egy ízben ujjra napirendre került a református jellegű lapok egyesítésének kérdése, de az ismét csak kátyúba jutott. Annál sajnálatosabb ez, mert egy erős református sajtó megteremtése mind nagyobb és nagyobb közösségi érdekké vált. # Az alapszabályok határolta kereteken kívül kell még említést tennünk esztendőnk néhány olyan mozzanatáról, mely feljegyzést érdemel. Első volt ezek között a “The Spirit of Louis Kossuth” nevet viselő újabb ambulance ajándékozásunk, amivel a new yorki magyarság 10 kocsit adó mozgalmába kapcsolódtunk bele. A new yorki City Hall előtt történt ünnepélyes átadáson Egyesületünk részéről Dr. Vincze Károly teljesített papi jellegű szolgálatot nagy tömeg jelenlétében. Titkárunk nyugalombavonulását egy külön kampány indításával tehettük emlékezetessé. Ennek eredménye élénk tanúságot tett arról a szerétéiről, mely tagságunkat hozzáfűzte, s amely a maga értékelését azzal is emlékezetessé kívánta tenni, hogy gyarapította azt a közösséget, melyhez őt egy emberi élet munkája kötötte. Ugyancsak az ő eltávoztával van kapcsolatban az u. n. “Molnár Harang” mozgalom, mely Ligonierben kívánja megörökíteni emlékezetét. A harcoló testvéreinket segíteni hivatott ha- dikölcsön jegyzések terén Egyesületünk — anélkül természetesen, hogy ezáltal tagjaink biztonságát veszélyeztetné — elment teljesítő képességének határáig. Ezt a készséget az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma diszokmány adományozása által két ízben is nem csak elismerte, de jogosítványt adott arra is, hogy egy Liberty Ship-et a mi nagy Kossuthunk nevével láthattuk el s résztvehettünk a U. S. Treasury Magyar Bizottsága által rendezett azon felejthetetlen napon Baltimore-ban, amikor a Rákóczi induló és Kossuth nóta hangjai mellett vizresik- lott a “Louis Kossuth,” az első magyar nevet viselő amerikai hajó! Azóta már meg is járta a tengereket s újra elindult, de a magyar telepeken még mindig lelkesülnek a keresztelési aktusról felvett film bemutatásakor s úgy emlegetik ezt az első amerikai magyar filmvételt, mint történelmi dokumentumát amerikai magyarságunk építő SzelleménekVégezetül midőn legőszintébb köszönetün- ket nyilvánítjuk úgy a Vezértestület, mint az osztályoknál működő munkatársainknak az év folyamán is megbizonyitott készséges és lelkes együttmunkálkodásáért, ez emlékezés áhítatában meghajtjuk fejünket azoknak emléke előtt, akik — élükön néhai Nt. Borsos István tagtestvérünk s volt tisztviselőnkkel — a munka vagy a harc mejezén elesve, tőlünk az örök hazába távoztak. A reménységek éve után benne vagyunk a “Hitünk esztendejé”-ben. Készen a további munkára, ebben és ezzel valljuk: “Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?!” Washington, D. C., 1944 március 11-én. Borshy Kerekes György Király Imre ügyvezető titkár pénztárnok Vasváry Ödön, számvevő.
