Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1944-03-01 / 3. szám
TESTVÉRISÉG 13 VERSEK Iría: Reményi József DOBOLJ, ISMERETLEN Dobolj Ismeretlen, dobolj a fülembe. Dobolj hírt, a tűznél forróbb, küldj lángot szemembe. Dobolj Ismeretlen, csodát közölj velem. . Tűnőben már éltem sora, távozik a kellem. Dobolj Ismeretlen, mondd, kacag a madár. Fülemüle, rigó, veréb hangján mulat a sár. Dobolj Ismeretlen, sértsd a sértegetőt. Költögesd a gyöngédséget, értse a szenvedőt. GYERTYALÁNG A NAPSUGÁRBAN Gyertyaláng a napsugárban, beteg fény, halvány játék. Bárha nem heverek sárban, tudom rám vár ez a vég, sáros vég. Gyertyaláng a napsugárban, szilaj tűzben pislákol. Bárha nem heverek sárban, minden perc sárral vádol, így vádol. Gyertyaláng a napsugárban, lelkem, lelkem ennyi fény? Bárha nem heverek sárban, győzni fog a setét rém, setét rém. Gyertyaláng a napsugárban, lelkem fény a titokban. Holnap bár heverek sárban, örök sugár nyomomban, nyomomban. GRIFFMADÁR Dobolj Ismeretlen, zúgd a fuvalomnak: sóhajában tündér gondok izennek a romnak. Dobolj Ismeretlen, mondd, az ember szív lesz. Holta előtt, holta előtt bűne lesz a vesztes. Dobolj Ismeretlen, Isten szavát dobold. Higyjen benne gyilkos, pogány, ha sátán, ha kohold. Dobolj Ismeretlen, sirba lép a multam. Megtudom-e holtom után, élve mit tanultam? Griffmadár, griffmadár, kinek ízen a tatár? Kinek jósol a vitéz, ha az elvért halni kész? Kinek int a repülő, fellegekbe ütköző? Kinek dala az élet, kinek élte a lélek? Mi lesz, mi lesz griffmadár, képzeleted mire vár? Mért is él a boszorkány, mért alszik a szív szalmán? Mért alszik a bűn ágyon, ki győz a griffmadáron?
