Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1944-02-01 / 2. szám
TESTVÉRISÉG 15 KOSSUTH LAJOS ÉLETE ÉS PALYAJA Irta Áldor Imre Most, amikor annyi esztendő kitartó és áldozatos munkája után amerikai magyarságunk azt a kiváltságot kapta, hogy amerikai hazánk egyik hajója az egész világ által tisztelt nagy magyar nevével szelheti a tengereket: több oldalról megnyilvánult óhajnak engedve megkezdettük “Kossuth apánk’’ egyik népszerű életrajzának közlését. Az ő emléke soha el nem halványuló élénkséggel diszlik magyarságunk lelkében s meg vagyunk győződve arról, hogy az életrajz közlése által jó szolgálatot teszünk olvasóinknak. (Szerk.) (Negyedik közlemény) VIII. Kossuth megjelenése a pozsonyi diétán, korszakos hatással fordulópont a saját és a nemzet életében. Határoz az ő egész, de határoz a magyar faj jövője fölött is. Századokra egyes dolgokban, mindörökre a főkérdésben. A hirlapiróból törvényhozó válik. A megyegyülés befolyásos szónokából országos pártvezér. Külsőleg is törvényes alakot nyer, amit előbb izgatásnak és lázi- tásnak bélyegeztek. S nemzeti akarat, nemzeti követelés fönségében visszautasithatlanul lép a kormány “magas szine” elé, ami egyéni indítvány és kezdeményezés maradt régebben a “Pesti Hírlap” hasábjain és a zöld asztalnál, ha mindjárt milliók lelkében visszhangzott is Kárpátoktól Adriáig, vagy a tek. Karok és Rendek ünnepélyes hozzájárulásával “Pestmegye közlevele”-ként hatott országszerte. Mit és mennyit köszönhet, kell hogy köszönjön az utókor e részben Kossuthnak? a legilletékesebb tanútól, Deák Ferenctől hallottuk, aki 1867-ben, a magyar képviselőházban, az egész parlament tapsai s a karzati közönség tomboló tetszése közt szóról-szóra, betüről-betüre ezeket mondá: “Magyarország közjogának történelmében legfontosabb korszakot képez azon átalakulás, mely 1847/8-ban tétetett, mert e nélkül a korszak igényei s a fejlődő eszmék hatalma rég elsöpörték volna alkotmányunkat. Ezen átalakulást össze fogja kötni a történelem azon férfiúnak nevével, ki azt 48-ban megindította és ernyedetlen erély- lyel körösztülvitte. Dacára a bekövetkezett szerencsétlen eseményeknek, müvének ezen része fönmaradt, és főn fog maradni, mig nemzetünk él és országunk áll s ahhoz a nemzet emléke és hálája lesz mindig csatolva!” Kossuth nem sokat várt az országgyűléstől. Kevéssel előbb, hogysem Pozsonyba utazott, igy sóhajtott föl egy cikkében: “Azon meggyőződésben vagyok, hogy a közteherviselés ismét megbukik! E szó “késő!” oly borzasztón kiri nemzetem történetének gyászlapjairól, miszerint attól, mint a kérlelhetetlenül üldöző rémtől, itt e kérdés körül is remegnünk kell. Nemzetünk legszebb cselekvényei azért nem teremtették meg a várt gyümölcsöket, mert elkéstenek.” Ily lehangolt kedélyállapot kétszeresen fogékony intések és szemrehányások befogadására, bárhonnan, bárkitől, bármi alakban jönnek. Széchenyi jóslatai és vádjai sem hangzottak el nyomtalanul a szélben. Sőt inkább, mély hatást tettek Kossuthra. Föltette magában, hogy nem rohan fejjel a falnak, fékezi haragját. Leszállítja igényeit. Simábbá lesz a formában. S nem a hírlapíró pillanatnyi, de az államférfiu örökzöld babérjáért versenyezvén, nyilatkozatainak higgadtsága s magatartásának méltósága lesz a megszégyenítő cáfolat azokra, amiket az ő égberontó, nemzet- és ügykockáztató modora felül Széchenyi utón útfélen hirdet. “Százados balitéletek fája, egy fejszecsapásra le nem dől. De forgácsoljuk. Minden vágással vékonyul a törzsök, s mind közelebb esik az utolsó vágás, mely dönteni fog. Forgácsoljunk!” Az utolsó magyar diétának tagjai voltak az alsó táblánál: a megyék (205), a szab. kir. kerületek (7), kir. városok (72), káptalanok és apátságok (35), Horvátország (2), s a mágnások vagyis jelen nem lévők (189) követei, úgy szintén a kir. ítélőtábla tagjai és ülnökei összesen 432; a felsőtáblánál: a főispánok (32), a bárók, grófok és hercegek (190) az ország zászlósai (10), Horvátország küldötte (1), a püspökök, a pannonhegyi apát, a jászói prépost és a karloviczi érsek (25) összesen 258. Ott Zarka János kir. személynök elnökölt; itt a nádor, István főherceg vagy helyettesei: Maj- láth György országbíró és Keglevich Gábor főtárnokmester. Az ellenzéki vezérszónokok közül különös említést érdemel az alsó táblán: Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Szentkirályi Mór, Pázmándy Dénes; a főrendeknél: Batthyány Lajos, Batthyány Kázmér, Teleky László, Perényi Zsigmond. Konzervatív részről: Somssich Pál és Babarczy Antal, illetőleg Széchen Antal és Dessewffy Emil. Melyik párt van többségben? bizonyosan senki sem tudta, mivel a kétkulacsosok gondosan óvakodtak idő előtt szint vallani. V. Ferdinánd király az országgyűlést 1847
