Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1944-12-01 / 12. szám
TESTVÉRISÉG 13 elé, melyet másként szivök mélyéből megvetnek és gyűlölnek. A lengyel forradalom rémképe s az iszony, hogy Podoliában és Lithvániában forradalmi lobogót lássanak lengetni, kizárta őket Odessából és Rigából. Fölhagytak a dunántúli táborozás eszméjével is s átengedték a fejedelemségeket az osztrák invasiónak, mert féltek, hogy az ágyudörej visszhangot talál kapni Magyarországon. S nehogy a kisebb területű népekre a példa rossz hatással legyen, kijelentették, hogy tisztelni fogják az orosz birodalom épségét s megfosztották magukat a kinálkozó svéd szövetségétől. így remegtek ők a forradalomtól” stb. “Testvérek! (kiált föl végül), ne kételkedjetek az erőn, mellyel birtok. Lássatok hozzá szervezkedni. Akarjatok merni. Ha egy hó alatt ez nem történik, nem feleltek meg magasztos hivatástoknak.” A rövidre szabott egy havi határidő nagyon hamar és anélkül röpült tova, hogy az európai népfölkelés vagy legalább szervezkedés a közös zászló és pénztár körül akár csak meg is indult volna. A rákövetkező esztendők kétszeresen szomorú időszakot képeznek Kossuth magánélete viszonyaiban. Mindig csak a haza érdeke forogván szeme előtt, hajthatatlanul visszautasitotta azon számos és igen tetemes pénzbeli ajánlatokat, miket úgy Angliában, mint Amerikában első föllépése idején saját személye és családja részére mindenfelől tettek. Sohasem fogadott el akár egy fillért is, ha az ajánló nyiltan bele nem egyezett, hogy a kérdéses összeg Magyar- ország szabadságának kivivására fordittassék. Eziránt pedig Angliában a spekuláció nagymesterei, a vagyonos osztályoknál oly határozott ellenszenv uralkodott, hogy az úgynevezett “Kossuth-Fund Committee” is e kérdésen szenvedett hajótörést. Ami Amerikában folyt be a haza ügyére, az el is költetett a haza ügyére. (Kossuth 15,000 drb. fegyvert rendelt ott meg Sacchi nevű gyárosnál. Több ezer nyerget is vásárolt s hogy megkönnyitse az adakozást, arcképével és aláírásával ellátott kölcsön jegyeket bocsátott forgalomba.) Magyarország volt kormányzója, hogy magát és családját fönntarthassa s gyermekeinek illő nevelést adhasson, kénytelen volt 1855—56 és 57-ben Británniát s különösen a lelkes Skóciát városról-városra járni s majd politikai, majd tudományos kérdések fölött nyilvános felolvasásokat tartani. 1861—66-ig a szakadatlan szenvedések s egymásra halmozódó csapások megrenditő korszaka Kossuth életében. A haza reményeit egymásután látá meghiúsulni; leghívebbnek vélt barátai elhagyták; leányát, nejét, hosszú szenvedéseinek osztályosait s mégis legfőbb boldogságát elragadá oldala mellől a — halál. Roppant veszteség rá nézve. Leánya:. Kossuth Vilma, szép, okos és kedves leány volt s midőn 1862-ben hosszú kínok után husvét hétfőjén 18-ik évét még be sem töltve, örökre el- szenderült, a ravatalára boruló dicsteljes apa fájdalmát ' mindenki osztá. Tömérdek remény, nélkülözés és áldozat van eltemetve a sírban, mely hamvait a genuai protestáns temetőben egyszerű márvánnyal jelölve rejti. A temetés után Kossuth beteg nejével Svájcba ment a szülői fájdalomnak enyhet, gyógyhelyet keresendő. Alig kezdett azonban némileg hegedni a seb, mit szivén leányának elvesztése ejtett, újra fölszakgatá azt, hogy soha be ne gyógyuljon többé, imádva szeretett nejének gyorsan rá következő halála! Hazafinak, igazabban politikusnak époly szerencsétlen volt Kossuth, mint családfőnek. Egyszer-egyszer reménye van újra talpra állani és talpra állíthatni nemzetét, de a remény soha sem valósul meg. Olaszország megmozdult szabadságáért, ennek kivívásához Európától kért segítséget. Franciaország — politikai érdekből — úgy tett, mintha hajlandó lenne a segítséget megadni. Midőn a Tuileriákban az olaszországi hadjárat bizonytalan hajlamból erős elhatározássá kezdett érlelődni, a magyar emigránsok Páris- ban egyszerre udvarképesekké váltak. Különösen Napoleon herceg, Teleky, Klapka és Kiss Miklós közt napról-napra sűrűbb és bensőbb érintkezés fejlődött ki, melynek valódi céljai felől ezernyi kósza hir röpködött a levegőben. Kossuthot a párisi intéző körök darabig számba sem vették. Csak midőn Teleky határozottan kijelenté, hogy Magyarországon Kossuth egymaga annyit nyom, mint az egész emigráció s hogy Kossuth hozzájárulása nélkül a magyar népet nincsen emberi fia, aki felkelésre bírja, küldték - Telekyt Londonba, hogy Kossuthot a titkos alkudozásokba beavassa s ha innyére van, ami eddig történt, meghívja Párisba. Kossuth Sir Brown névre szóló útlevéllel átrándult Párisba s miután Jeromossal hosszan értekezett, a császárhoz is bevezették. Együttlétük több órára nyúlt. Magyar részről megalakult a “Nemzeti Igazgatóság”, melynek feje Kossuth-, tagjai Klapka és Teleky László valának. Létrejött az olasz-magyar légió osztrák szökevények és magyar önkéntesekből. Magyar vér áztatta olasz érdekben száz helyütt a földet. S “az olasz egység” hősies kivívásának
