Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1944-12-01 / 12. szám
6 TESTVÉRISÉG féle lelkiismeretmegmozgatás is az amerikai vezető körök felé. Edge kormányzó például nagyon szivesen részt vett volna a perth amboyi magyar ünnepen, de maga nem mehetvén, az állami Adjutant-General j át, Bowers brigád-tábornokot küldte el az állam és önmaga képviseletében. A tábornok rendkívül barátságos, mosolygós, fürgejárásu férfi, aki a meglehetősen messze levő Sommervilleről maga hajtott le, hogy az ünnepen részt vegyen. Az első világháborúban mint fiatal közlegény szolgált, majd ügyvéd, biró, állami szenátor lett belőle, ma pedig a harmadik legmagasabb hivatalt tölti be az államban, mint Adjutant General, vagyis a nemzetőrség feje. Teljes egyenruhában jelent meg. Mindjárt találtunk társalgási kapcsolatot, amikor megemlitettem, hogy egyik elődje, Adjutant General Stryker, aki az állam történetének egyik ismert kutatója volt, milyen jó szolgálatot tett nekünk, magyaroknak is, mert ő volt az egyetlen, aki felkutatta és megírta az egg harbori véres rajtaütés történetét, amely a Washington-féle szabadságharcban történt, s amelyben a szenvedő rész a nemesemlékü Kováts Mihály ezredes serege, a Pulaski-Légió volt. A tábornokot ugyancsak meglepte a hatalmas közönség s ezt meg is mondotta. Magyar ünnepen most jelent meg először és nagyon jól érezte magát, mert bár többször hangoztatta, hogy elég hamar el kell mennie, bizony jócskán ottmaradt még azután is, amikor beszédét elmondotta. Igen jól esett neki az a lelkes ováció, amelyben a közönség részesítette. Az ünnep általában több volt, mint nagy helyi siker, mert uj példát adott arra, hogy magyar telepeinknek hogyan kell keresni a helyi kapcsolatokon túl a saját államuk vezetőivel való kapcsolatokat is. Bár minél több helyen igyekeznének követni a példát. a halas árva — Horváth József őrmester levele Dr. Nánássy Lajoshoz — Sok szó esik manapság általában a gyermeki hálátlanságról. A történetek néha erősen túlzottak, sok esetben azonban szomorú valóságok. Előfordult bizony, hogy azok az árvák és félárvák is, akik Bethlen Otthonunkban nyerték tisztes neveltetésüket, megfeledkeztek nem csak az “elvett jókról” de azokról is, akik szerető gondoskodásának köszönhetik zavartalan ifjúságukat. Annál jobban esik tehát most tudomást szereznünk egy szeretett fiunkról, aki tudja, hogy mit jelentett neki az otthon s az “árvaatya” szeretete. — Örömmel adjuk itt azt a levelet, amit Horváth József college-végzett növendékünk írt Ausztráliából Dr. Nánássy Lajosnak: “The announcement of your retrirement carries both an element of joy and sadness. I am joyful about it because it will remove you from all the hard work and responsibility which you carried for so long and so well. It will give you a chance to get away from so many matters which burdens your mind and sit back and watch the world go by through I doubt that you will let it be as simple as that. But I am sure that there will be many, many people both young and old who will miss you. Some, though it is certain that they are very few, who will not miss your person will surely miss the results of your efforts. All will miss you from the pulpit and all will feel the loss at your departure from your position at the institution. I do not think that in the strict sense you have any legitimate responsibility for me now. But I feel that during the many years of our relationship as father and son it will far more than merely carrying out the provisions of some kind of legal arrangement. There was always present a feeling of mutual love and trust though at times it was not apparent to me. I am a man now and I have a better view of these things than when I was a child. As a man I must leave the old order of things and seek things for myself instead of having everything handed to me on a platter. Now we are far removed from each other and even in the future there will probably be only scattered visits on my part but I will always cherish our relationship as father and son. I know that you are keenly interested in my welfare — in my set backs and in my triumphs — and I shall endeavor to keep you informed about myself.” NE FELEDKEZZÜNK MEG I az ünnepi bőségek idején azoknak asztaláról, akikét naponta nekünk kell megteritenünk. Hadd legyen azon is mindig elegendő. BETHLEN OTTHON LIGONIER. PA.
