Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1944-11-01 / 11. szám

TESTVÉRISÉG

5

never dying soul. He was dressed in heavy black silk national attire, embroidered in true Hungarian fashion.

At his side, with his hands crossed back of him, was standing his great and youthful vice-commander, Gabriel Bethlen, who at the same time when the Prince defeated the armies of Belgijoso in the North, brought complete destruction to the armies of Basta in Transylvania.

Behind the Princce stood his chaplain, Peter de Alvinczy, tall and slender, solemn and silent, brilliant and fiery. Next to him, John Bocacius, a man of powerful build, in his early fifties, brave, intelligent, unmovable.

Hundreds of the Protestant Estates and representatives of the kingdom filled up the historic church.

Their various mighty national attires of black, red

and green heavy silk with ermine lines and rich golden embroideries were glistening in the reflection of many glowing candelabras around.

Before Prince Bocskay stood the Lord’s table, made of heavy oak, covered with red velvet that was artistically embroidered with the designs of golden wheat-ear and blue clusters of grapes. On the Lord’s

table lay the precious, great volume of the Bible,

translated only sixteen years before into Hungarian by the famous minister of the nearby town of Gönc,

the “God-fearing” old man, Gáspár Karolyi.

A solemn and impressive silence hung over the church. The Prince, immersed in silent contempla*- tion, was as serious as a priest guarding a most sacred thing.

In the silence the noise of heavy steps, boots and spurs echoed through the church as the men of the delegation of the defeated Hapsburg Emperor, after making deep and polite bows before the victorious Prince, were leaving through the nave. Passing phantoms were seen on the walls for a short while as they were marching out and then they left the church.

Again a short solemn silence followed.

Then soon again shifting phantoms appeared on the walls, but this time in the opposite direction, marching up in the nave, accompanied again with the noise of heavy steps on the hard stone floor of the church.

The Sultan’s delegation was approaching the Prince with the Turkish horsetail and crescent borne aloft.

Lolla Mohammed, the grand ■ vezir of Buda, the Sultan’s special envoy, deeply bowed his giant, ■ slow and heavy body before the Prince. He had a long, green, close-fitting coat on his body and yellow goatskin boots on his legs. As he bowed deep the floor was touched by his long lock of hair, originating from the middle of his moon-like, closely shaved scalp, that he wore in accordance to his Mohammedan rituals, so that after his death by that he could be easily and surely lifted up by Allah to the wonders of the seventh heaven.

Then he murmured a few words in strange tone and presented the “immortal” Sultan’s gorgeous gifts to the great Prince.

First he placed on the Prince’s head a beautiful crown sparkling with many precious stones and marnek visszfényétől csillogtak. Fekete diszmagyar borult alakjára, melyet jellegzetes nemzeti stilusu sujtások diszitettek.

Oldala mellett daliás fiatal alparancsnoka, Bethlen Gábor állott; aki azalatt az idő latt mig a Fejedelem északon verte tönkre Belgijoso hadait, Erdélyben semmisítette meg a véres-kezű Básta csatlós seregeit.

A Fejedelem mögött udvari papja, Alvinczy Péter állott. Magas és karcsú, ünnepélyes külsejű és finom modorú, brilliáns eszü és tüzes lelkű férfiú. Mellette pedig egy másik erőteljes férfi. Bátor, kemény, zseniális, sziklaszilárd és rendíthetetlen: Bocacius János.

A protestáns rendeknek és a nemzet egyéb képviselőinek százai töltötték meg az öreg templomot. Változatos nemzeti díszruháik; fekete, bordó, zöld nehéz selymek, hermelin szegélyek és dús arany hímzések; szikrázó fénnyel csillogtak a sok kandaláber tükröző fényében.

A Fejedelem előtt állott a kemény tölgyből készült Ur-asztal, az arany buzakalászok és kék szőlőfürtök motívumaival telehimzett piros bársony térítővel beborítva. Az Ur-asztalán feküdt a Biblia hatalmas kötete, melyet csak tizenhat esztendővel azelőtt ültetett át magyar nyelvre a közeli Gönc nagynevű lelkésze, az “istenfélő vén ember”, tudós Károlyi Gáspár. A nyitott Biblián nyugodott a Bécsi Béke hivatalos szövege, most már nagy pecséttel ellátva, törvényesen aláírva és az országgyűlés által törrvénybe-iktatva.

Ünnepélyes mély csönd honolt a templomban. A Fejedelem gondolataiba elmerülve most oly komolyan ült ott egy nehány pillanatig, mint a paD, aki a legszentebb dolognak az őrzésével van megbízva.

A mély csendben nehéz csizmáknak és sarkantyúknak a visszhangja kongott végig a templomon, amint a levert császár követei a mély és komor meghajlások után most távozólag vonultak végig a templom hajóján, hogy elhagyják vereségük színhelyét. Sötét alakjaiknak megnyulott árnyéka végig húzott a templom szemközti falán és azután nyomtalanul eltűnt.

Ismét egy néhány percnyi mély csend következett.

Majd újra vonuló árnyképek jelentek meg a szemközti falon, de most ellenkező irányban. Az árnyak vonulását újra nehéz csizmák kemény kopogása kisérte.

A szultán követei járultak a Fejedelem elé. Előttük vonult a török lófark és félhold nemzeti jelvénye.

Lolla Mohamed budai nagy vezér, a szultán rendkívüli követe, mélyen meghajtotta nagy mihaszna testét a Fejedelem előtt. Hosszú, zöld, testére-szabott kaftánt viselt, és kecskebőrből-készült sárga csizma ékítette, lábát. Amint mélyre hajolt nagy tisztesség-adásban hosszú fonott copfja a földet érintette. Mint hü mohamedán gondosan viselte ezt a vallási előírásnak tökéletesen megfelelő copfot, mely holdra emlékeztető, simára borotvált fejbubjának kellős közepéből ugrott elő, hogy amikor majd elszóllittatik az élők világából, Allah ennél fogva emelhesse őt fel a csodákkal teljes hetedik menyországba.

Azután néhány szót nagy halkan elmormolt és átnyújtotta a nagy fejedelemnek a “halhatatlan” szultán királyi ajándék-tárgyait.

Először drágakövektől csillogó királyi koronát helyezett Bocskay fejére, ami által a fenséges szultán el-