Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1944-11-01 / 11. szám
4 TESTVÉRISÉG “PRO DEO ET LIBERTATE” (Istenért és szabadságért) Irta: Dr. SZABÓ ISTVÁN THE FLAG OF A PRINCE, WITH TWO GOLD- KÉT ARANNYAL HÍMZETT SZÓ A FEJEDELMI EMBROIDERED NAMES ZÁSZLÓN.* “For the true religion and for the liberty of the Fatherland!” (Prince Bocskay’s motto.) “Through ages our trust has been in Thee, O Lord; Thou hast ever been our shelter and our fort; Before yet mountains or hills had had their birth, Or even Thou hadst formed the heaven and earth, Our strong and great God Thou hast been and art, And Thou remainest when all else depart.” The Protestant Estates of the nation were singing inside like one mighty and prominent Calvinistic congregation. What a wonderful change! A psalmsinging Diet after so much oppression, persecution and strife! People outside went mad with joy. The solemn psalm proclaimed the wondrous tidings to them. The Treaty of Vienna had been finally signed and codified by the Diet. The liberty of religion had become a law! The patriot armies of the Protestants had achieved a wonderful conquest. The Hapsburg King had been compelled to yield. The trumpets were blaring. Drums were beating. And all the bells in the city began ringing. “The war is over! Victory is ours! Peace has returned! God be praised!” exclaimed Madam de Al- vinczy on the balcony with great excitement. “Tonight we rejoice! The great banquet will be held! See, Mother, how foolish it is to have symbolic dreams!” joined Madam Bocacius turning to her mother with exceeding joy. “Look! Look at the sky!” exclaimed the old Madam Belsius. “Did you see that shooting star? Look, its train is still visible! How glowing it is!” “It’s beautiful, Mother. But no more of your interpretations. ’ ’ “My daughter, whenever a star shoots from the sky it means a human life must die. And that star was too bright to be an ordinary star. Fallen crown .. shooting star ... bad omens ... I’m telling you ... I’m telling you...” the old woman muttered on, but the two young women in their great excitement and joy paid no attention to her words anymore. Inside the large church, at the front, right under the simple pulpit, that again replaced the ornamental high altar of the previous years, the great liberator was sitting on a heavy, carved oaken chair. The brilliant lantern hanging over his head, in place of the altar lamp that used to shine before the host, illuminated the impressive figure of the Prince. He was about fifty with richly grown beard and moustache, his face was unusually pale, but his eyes were sparkling with the gleam of a heroic and “Az igaz vallásért és a haza szabadságáért!” (Bocskay fejedelem jelmondata.) “Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram Téged tartottunk hajlékunknak, Mikor még semmi hegyek sem voltának, Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva: Te voltál és Te vagy erős Isten, És Te megmaradsz minden időben.” A nemzet rendei énekeltek a templom falain belül, mint egy fenséges és kiváltságos kálvinista gyülekezet. Milyen csodás változás! Zsoltárt éneklő országgyűlés a zsoltáros-hitüek annyi üldözése és nyomorga- tása után! A téren álló sokaságon kitörő öröm hullámzott végig. Az ünnepi zsoltár felzugása nagy örömet hirdetett nékik. A Bécsi Béke jóváhagyatott és törvénybe iktattatott. A vallásszabadság joga törvényerőre lépett. A protestáns nemzeti hadak győzelmeinek megtermett a csodálatos gyümölcse. A Habsburg császár engedni kényszerült. Trombiták harsantak fel. Ropogtak a dobok. A város összes harangjai egyszerre csendültek fel. “Vége a háborúnak! Miénk a győzelem! Elérkezett a béke! Áldott legyen az Isten!” kiáltott fel a fiatal tiszteletes asszony az erkélyen érthető örömmel. “Ma éjjel vigadunk, úgy ahogy még soha! A nagy lakoma mégis csak meg lesz! Látod ugy-e, anyám, milyen nevetséges dolog jelképes álmokat látni!?” sietett közbevágni az ifjú nemzetes asszony, nevető örömmel fordulva édesanyja felé. “Oda nézzetek, oda fel az égre!” kiáltott fel az öreg nagyasszony. “Láttátok azt a lezuhanó csillagot? Nézzétek az útja még most is látható! Látjátok milyen vakító fénnyel sugárzik !v “Gyönyörű, anyám! De nehogy ebbe is belemagyarázz valami jóslatot!” “Leányom, ahányszor egy csillag lezuhan az égről, egy emberi élet kialszik a földön. És az a csillag tul- fényes volt ahhoz, hogy közönséges életet jelentsen. Lehullott korona ... lehullott csillag ... rósz jelek ... rósz jelek” — mormolta az öreg asszony baljóslatuan, de a két fiatal nő nagy izgalmában és hirtelen örömében mit sem törődött tovább a halkan csengő komor, bus szavakkal. Odabenn a hatalmas templomban legelői az egyszerű szószék alatt, amely újra elfoglalta az előbbeni fényes oltár helyét, nehéz faragott tölgyfa-széken méltóságteljesen ült a Fejedelem. A feje felett függő olajlámpa, mely újra felváltotta az oltár előtt csüngő örök-mécsest, megvilágította Bocskay István nemes alakját. Az ötvenedik éve körül járt. Sürü szakállt és bajuszt viselt. Arca szokatlanul sápadt volt, de szemei a halált nem ismerő hősi lélek* Mutavány az iró “March of Truth” cimü angol nyelvű könyvéből, mely W. B. Eerdman, Publ. Co. Grand Rapids, Mich, kiadásában jelent meg. Ára $2.50. A közlésre a kiadó engedélyt adott. (Szerk.).
