Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1943-04-01 / 4. szám
TESTVÉRISÉG 5 a legmagasabbra emelkedett. Megadatott, hogy 1942 egyik legszebb, legeredményesebb esztendőnk volt. “Adjatok és nektek is adatik!” Egymás terhét hordozzátok! Örömmel jelentettük a múlt évben, hogy “tóvá lett a délibáb,” felépült az uj Bethlen Otthon. örömünk nemsokára szomorúsággá változott, mert az a férfiú, ki az egész munka főter- hét hordozta, Nt. Nánássy Lajos árvaatya, a nehéz teher alatt összeroskadt. Nagybeteg lett. A bánat felhője ereszekedett lelkünkre, mert féltettük őt, szeretteit, féltettük Bethlen Otthonunkat. Oly kevés reménység volt felépüléséhez. De Isten meghallgatta sok szerető szív, sok buzgó gyülekezet imáját és — dicsőség legyen Istennek — visszaadta egészségét, munkaerejét. Megható volt látni az amerikaszerte megnyilvánult együttérző szeretetet. Hálásak vagyunk érte. És különösen hálásak vagyunk azoknak, akik az ő munkáját magukra vették és elvégezték. Hálás köszönetét mondunk Nt. Borshy Kerekesnek a Bethlen Naptár szerkesztéséért, szervezőinknek a naptár érdekében végzett fáradozásukért, Király Imre pénztárnok urunknak és Nt. Mircse Sándor aggmenházi felügyelőnek a munka elvégzéséért. Jó volt látni azt a kollégiális szeretetet, mely arra indította pásztorainkat, hogy az Árvaházi Vasárnapokat megtartsák. Isten áldja meg gyülekezeteikkel együtt, hogy teljesítették az ige parancsát: “az erősek a gyöngék terhét hordozzák.” Tisztelettel mondok köszönetét Molnár István titkárunknak a Bethlen Liga megszervezéséért és eredményes vezetéséért. így a keserűből is édes jött ki! Egy évforduló. Tíz esztendeje annak, hogy Egyesületünk hivatalos lapját Nt. Borshy-Kerekes szerkeszti. Magyar Amerikában szerkesztőnek lenni — kereszthordozás. De a kereszthordozásból áldás fakad. Érdemes volt hordozni. Tiz esztendő múltával — még az ellenség is elismeri, el kell ismerje, — Nt. Borshy Kerekes György szerkesztői munkájával hibátlan amerikai szellemünk mellett romlatlan magyarságot, választékosságot, ízlést, férfias bátorságot, szépséget teremtett. Ezt igazolta a Bethlen Naptár is. A naptár megjelenése után ezt Írtam neki: “Hálás vagyok azért, hogy áldott tehetségeddel, jó ízléseddel nekünk ajándékozott Isten. Sok szépet köszönhetünk neked.” Ezt mondom tiz évi szerkesztői munkájára is. Nélküle színtelenebb, határozatlanabb, szegényebb lett volna amerikai magyar életünk! Ne nyugtalankodjék szivetek — higyjetek Istenben!” Az elmúlt esztendőre visszagondolva, arcok jelennek meg emlékezetünkben. Azok arca, akikkel együtt dolgoztunk. Hol vannak ők? Egy részük — katonáink — távol, a föld részein szétszórva. Sok szüle körül nézve, Jobbal sóhajtja: “Emlékezem az időkre, mikor még körülöttem voltak gyermkeim.” Arcok jelennek meg. Azoké, kik már a felső hazába költöztek. Köztük sok kedves, régóta ismert arc: Kalassay néni, Nt. Korocz Géza egykori alelnökünk, Bacsó Pál... sokan, kik amerikai magyar életünk úttörői, építői voltak. Az élet tengere mindig leszakít egy darabot az amerikai magyar szigetből. Mindig kisebb lesz az első generációsokból álló magyar sziget... És fogy a második is. Arcok jelennek meg: ifjak ... katonák: Urbán Ernő, Nagy József, Váradi József ... Akik már nincsenek. De szól az Ur: “Ne nyugtalankodjék szivetek ... az én Atyám házában vannak ők. A harctereken is... Odafent is. Bárhol vagytok is, ugyanannak a családnak tagjai, Isten gyermekei vagytok és egyszer minden családtag együtt lesz, találkozik az atyai otthonban!” Ne nyugtalankodjék szivetek — higyjetek Istenben és abban, hogy azoknak, kik Istent szeretik, mindenek egyformán javukra munkálnak! Ez adjon erőt 30 évvel ezelőtti elnökünknek, Köteles István bátyánknak és Estu János vezértestületi tagtesvérünknek a betegség elhordozására. A Reménységek Esztendejébe. A Zászlós Esztendőből — a Reménységek Esztendejébe; Erre van szükség: reménység! “A remény — a lélek horgonya!”, mondja a szent- irás. A hajó ott áll a háborgó hullámok felett lehorgonyozva. Körülte moraj lanak, oldalába csapódnak a hullámok, de biztosan áll, mert tartja a horgony. A remény — a lélek, horgonya! 1943 Reménységek Esztendeje! Életünk és Református Egyesületünk élete hajóját a reménység horgonya tartja. Istenbe van kapcsolva ez a horgony, mozdíthatatlan kősziklánkba, Erős Várunkba! Még nagyobb viharok jöhetnek, még nagyobb áldozatokat kívánhat tőlünk a jövő, még nehezebben, többet kell dolgozni, jöhetnek megpróbáltatások, — nem félünk, horgonyunk Istenhez köt! Apáinknak, őseinknek is ez volt, nekünk is ez lesz jelszavunk: “HA ISTEN VELÜNK, KICSODA ELLENÜNK?” A Reménység, a lélek horgonyán Istenhez kapcsolva bátran előre a Reménységek Esztendejének kötelességtelj esitésére! 1943 március havában. Dr. Újlaki Ferenc elnök.
