Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1943-03-01 / 3. szám
TESTVÉRISÉG 7 lámpás lesz a számunkra az örök hazába vivő percek avagy órák alatt. Ahány magára maradt öregnek megkönnyíti ük évei terhét, annyi mosolyt fakasztunk a Szeretet arcán; de amely mosolynak sugara a mi szemünk tükrén ragyog vissza és biztos1 léptekkel vezet az Élet keskeny utján. Ilyen gazdag Istentisztelet a lélek számára az igazán árvákon és az igazán özvegyeken való segítés. De ahhoz, hogy ezeket a rozsdásodhatatlan kincseket megszerezhessük lelkünk boldogi- tására, ahhoz megfelelő módszert és áldott alkalmakat kell szereznünk a tiszta és szeplő nélkül való Istentisztelet tartására. Hogy kedves legyen az Isten, az Atya előtt is. Mindenek felett be kell tartanunk az apostoloknak erre vonatkozó igéit és szeplő nélkül megtartani magunkat a világtól, hogy adományainkon ne legyen rajta a világ szeplője, hanem megszentelt adomány legyen. Hogyan lesz megszentelt az adomány, amely tiszta és szeplő nélkül való Istentisztelet az Atya előtt? Úgy, ha tisztán szerétéiből van adva. Ha úgy adok, hogy a főadakozó a lélek legyen bennem és nem a test, ami csak akkor ad, ha kapott előbb. Mert a világi szeplőkkel szerzett adományokon keresztül csak azt látni meg, hogy milyen sokan nem olvassák a Szentirást. Mert a teljes Szentirást ismerők tudják, hogy sem az Ószövetség prófétái nem tanították arra Isten kiválasztott népét, sem az apostolok követőit, hogy megszeplősitett adományokat tegyenek az Ur oltárára: amely a jótékonyság. Ha a gyerek szereti az édesanyját, semmi mással nem adhatja annak bizonyságát csak azzal, ha mindenben anyjának útmutatása és tanítása szerint cselekszik: vagyis, ha szót fogad. A keresztyén ember sem adhatja semmi mással tanujelét annak, hogy valóban Krisztus követője s hogy az Ur Jézus Krisztusban hűséges gyermeke az Atyának, csak azzal, ha minden cselekedetében betartja az Ige parancsát. Különben az “istentisztelete hiábavaló.” (Jakab 1:13-27.) Minden embernek két bölcsője van: a szülői ház, ahol az anyaszeretet ringatta és az Isten háza, ahol az Atya Szeretete befogadta és befogadja mindannyiszor,' ahányszor bünbánatában felkeresi. Az első a szív, a másik a lélek áldott bölcsője. Mint amilyen önzetlenül adja erejét apa és anya az otthon fenntartásáért, ugyanolyan önzetlen szeretettel kell adniok munkájuk gyümölcsének tizedét is az Isten hajlékának és a társadalmi intézményeknek a fenntartására. A “Shangri-La” felépítői és fenntartói szivökbe vésték a költő szavait: “Az Isten a szegényyek részét a gazdagoknál tette le.” (Tompa.) Nehogy a rege szerint kővé változzanak saját maguk és kenyerük. Adományaikat meg tudják tartani e világ szeplőitől és tiszta munkájuknak gyümölcséből adják a tizedet. Ilyen szeplőtelen adományt kér tőlünk a “Bethlen Liga.’ “Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet” tartására kéri a keresztyén lelkeket. Mert annak a gyümölcsnek tizedét kéri, amellyel az Isten a munkás, a dolgos kezeket megáldja. Az Ige legszégyen- teljesebb arcul csapása lenne, ha ez az Isten előtt is kedves felhívás pusztába kiáltó szó maradna. Soha nem hangzott el még ennél nemesebb felszólítás az adakozásra Magyar Amerikában. Soha nem kínálkozott még ilyen tiszta alkalom bebizonyítani, hogy nem csak hallgatói, de megtartói is vagyunk az igének. PAUL J. KOVACH 339. Detroit. Mich. WILLIAM E. WOLF 339. Detroit, Mich. JOHN DANKO 302. New Brunswick, N. J.
