Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1943-12-01 / 12. szám
TESTVÉRISÉG 11 ságra intette. Tanácsosnak látszott kibékülni a magyarokkal s ezért elcsapták a gyűlölt kan- czellárt, Pálffy Fidélt s vele együtt még néhány feketesárga lelkű magyar főhivatalnokot. Kanczellárrá Majláth Antal gróf, országbíróvá Majláth György, a volt personalis neveztetett ki. Metternich elégülten dörzsölte kezeit. Szentül hitte, hogy a magyarok megvannak nyerve s hogy az országgyűlés bátran összehivható. Négy millió forintot és 38,000 ujonczot akart Bécs megszavaztatni ezzel az országgyűléssel. Csakhogy Metternich csalódott. Az összeülendő országgyűlésre a legtöbb megye azzal inditá útnak követeit: egy krajczárt sem szabad adni a kormánynak, a mig Kossuth, Wesselényi és az ifjak szabadon nem bocsáttatnak; mig a hozott Ítélet törvénytelennek nem nyilvánittatik; s a fölségsértés szabatos körülírása hasonló visz- szaélésnek mindörökre elejét veszi. Bezzeg elképedt aztán Metternich, mikor a követek Pozsonyban hasonló nótát fújtak; a szokásos eszközöktől meg nem puhultak s a királyi propozicziók tárgyalását megtagadták, ha csak a föntartott sérelmeket fölülről nem orvosolják s ő felsége a múlt országgyűlésen készült úrbéri czikket előzetesen nem szentesíti. Hat napon át szenvedélyes vita folyt e tárgyban az alsó táblán; az ellenzék szónokait nem sikerült sem lekenyerezni, sem letorkolni. Kár- baveszett nálok még az a szűr alatt kínált “engedmény” is, hogy ő fölsége hajlandó megkegyelmezni a politikai foglyoknak, ha az országgyűlés alázatos föliratban esedezik a király bocsánatáért. A döntő szavazásnál azonban a konzervatív párt “egy” szótöbbséggel győzött. S a fuldokló kormány két kézzel kapott e vékony szalmaszálon. Másnap, 1840 ápril 29-én kihirdették az általános amnesztiát. Ugyanazon kir. leirat följogosította a földműves népet, hogy tartozásait megválthassa. A diéta négy millió forinttal és 38 ezer ujoniczal köszönte meg a királyi kegyet. A börtönajtókról lehullott a zár. A foglyok ismét szabad emberekké lettek. Hazájokra nézve ketten igy is már — későn! Lovassy izzó lelkére örök éjszaka borult, Wesselényi pedig, a kinek herkulesi ereje és egészsége már azelőtt megrendült, a penészes, dohos börtönben szeme világát vesztette el. Kossuthot szintén megviselte a hosszú el- záratás; ő is gyöngélkedett. De a parádi hegyek üde levegőjén s még inkább nagy lelkének rendkívüli erejétől és szívósságától hamar kiépült és talpra-állott. Súlyosabb csapás várta őt a családi tűzhelynél. Apja időközben Alsó-Dabason meghalt. Hazatérő fia már csak hamvai fölé borulhatott. Isteni kegyelem s jó emberek részvéte megóvta az anyának, feleségnek egyaránt szerencsétlen özvegyet, hogy ő is elköltözzék a siralom völgyéből, mielőtt fiát viszontláthatta, szerető szivére szoríthatta. Szűk körülmények közt maradván, Deák Ferencz 120 forintot gyűjtött, We- selényi 1000, Teleky László 400. Széchenyi István 100, mások több-kevesebb forintott Írtak alá a sújtott család anyagi gondjainak enyhítésére. S hihetetlen gyorsasággal 18,000 forintra nőtt a segélyalap, melynek kamatait pontosan kiszolgáltatták a jó asszonynak. A tőkét magát fogoly fiának szánta a köztisztelet. Ki- szabadulása után meg is kínálták azzal, de ő megköszönte s egy nemzeti ipartanoda és iparegylet czéljaira kívánta fordittatni az összeget. A parádi rövid kúra teljesen helyreállitá az az immár országosan ismert, s lángeszén kívül hősies bátorsága, tükörtiszta jelleméért is méltán ünnepelt jeles embert. S midőn pár hét múlva 1842 szept. 9-én egy jó családbeli szép és eszes magyar hölggyel, Meszlényi Terézzel örök frigyre lépett, az ország minden zugából ezernyi jó kívánat tette foganatosabbá a lelkészi áldást. Ez érdekes házasságot nyomon követte egy másik. Felesége fivére, Meszlényi Rudolf, oltárhoz vezette Kossuth legifjabb nővérét, Zsuzsát. VI Kossuth Lajos lelkivilága teljesen átalakult a börtönben. Elmebeli veleszületett tehetségeit a sok olvasás és elmélkedés hihetetlenül kifejlesztette. Gazdag tapasztalatokkal, érett tervekkel s a politikai mártiromság dicsfényével jelenvén meg újból a porondon, Pestmegye gyüléstermében lehetett-e ott osztályrésze más, mint vezérszerep? Länderer, hires pesti kiadó, épen ez időtájban engedélyt kapott politikai napilapra. Szerkesztőül Kossuthot terjesztő föl. S döntő helyen nehézség nélkül belenyugodtak. A lap Kossuth szerkesztésében Pesti Hírlap cim alatt meg is indult, noha január 2-ig mindent összevéve, kerekszám hatvan előfizető jelentkezett, 2500 példányban nyomatta a “Pesti Hirlap”-ot mindaddig, mig pár hét alatt e szokatlan nagy szám is — elfogyott s az ötezerre gyűlt előfizetők határozott kívánságára a régi számokból is uj kiadást kellett rendeznie. S a csodához közel járó roppant siker egész titka — a szerkesztő tollában rejlett.
