Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1943-12-01 / 12. szám

10 TESTVÉRISÉG is elkísérte s újabb munkásságra ösztökélte. Kossuth engedett a megtisztelő fölhívásnak. S minthogy az országgyűlési leveleket ország­gyűlés hiányában folytatni nem lehetett, nem­sokára egy uj vállalat: a “Törvényhatósági Tu­dósítások” — hirdette ugyanazon eszméket s térj észté ugyanazon szellemet, miknek az ő va­kító irálya s a meggyőződés hevétől áthatott előadása már Pozsonyból ezernyi híveket és har- czosokat toborzott országszerte. Az idő és a kormány botorsága szintén az ő malmára hajtották a vizet s nagyban előmoz- diták, hogy az uj kísérlet még az előbbinél is fényesebb és zajosabb sikert arathasson. A ma­gyar ellenzék dicső vezérét, Wesselényit, kit po­litikai érdemei mellett a fővárosi árvíz gyászos óráiban tanúsított, példátlan önfeláldozása miatt csaknem a bálványozásig tiszteltek és szerettek mindenfelé — ép ekkor üldözték egy törvény­telen pörrel. S midőn az országgyűlési ifjúság e jogtalan erőszakkal szemben fáklyás-zenével és fölirattal adott kifejezést az országos vissza­hatásnak, többeket, köztük az ifjúság szemefé- nyét és szónokát, Lovassy Lászlót is, börtönbe hurczolták e tüntetés miatt. Az egész ország felzúgott erre az erőszakra. Minden megye (4—5 kivételével) fölirt az ifjak mellett s a közgyűléseken egymást túlszárnyaló éles kifakadások kárhoztaták a Metternich u- szályhordozójává alacsonyult kúriának eljárását. Kossuth éles tolla a “Törvényhatósági Tu- dósitások”-ban remek keretet vont e fájdalmas, de szép s nagyszerűségében szintoly lélekemelő és vigasztaló közhangulat képe köré. A ritka egyetértést, mit a megyék az ifjak védelmé­ben tanúsítottak, ha nem egyedül, de tetemes részben az ő közleményei idézték elő. Megjegyzendő, hogy Kossuthnak magának is volt már rovása Bécsben. Az “Országgyűlési Tudósítások” merész terve, később hasonló szel­leme rossz vért szült. Mig a diéta együtt ült: elnyelték az illetők a Kossuth keserű labdacsait. Most azonban rö­viden fogták a dolgot. A nádor a “Törvényható­sági Tudósításokat” egyszerűen betiltotta. Kossuth Pestmegye elé vitte ügyét, ennek oltalmába ajánlá vállalatát. A megye meghall­gatta a kérelmet s pártfogása alá helyezte Kos­suthot. Példáját csakhamar 30 megye utánozta, sőt 20 végzésileg kimondá, hogy a veszélyben forgó, égetően szükséges jeles vállalatot járatni és támogatni fogja. A kormány a megyék összhangzó fölterjesz­téseire döntő csapással felelt. Eötvös József kir. fiskus és Thurn gróf százados vezetése alatt 1837 május 5-én virradóra 48 gránátos rohanta meg Kossuthot zugligeti szállásán s letépve őt kétségbeesett, könybefuló családja kebléről, a budai vár egyik földalatti, homályos és nyirkos börtönébe hurczolta és zárta. V. Kossuth ellen hütlenségi port indítottak, a- mely két esztendeig elhúzódott. S vallatás és zaklatás, bírói észjárás és Ítélet becsületére vál­nék a középkornak. Száz fogas kérdéssel ostro­molták a vádlottat. Hiába volt ennek minden egyes vádpontra nézve a szennyes mosdóhoz nem illő tiszta törülközője, bírái hurkot fontak abból hóhérok kezével és ügyességével s meg­fojtották az igazságot. Bírái közül Vay Miklós és Niczky alország- biró elégnek véltek három esztendőt. Szőgyéni László személynöki itélőmester és báró Nádasdy Lipót a kir. tábla bírája ellenben öt évvel kí­vánták Kossuthot büntetni. A többség hosszas, tüzes eszmecsere után az előbbi indítványt emel­te határozattá, megszervezve azt egy — évvel. Wesselényire ugyanakkor szintén négy, Lovas- syra tiz esztendőt róttak. Nemzeti becsületünk érdekében kötelessé­günk megemlíteni, hogy annyi fekete holló kö­zött akadt két fehér is. Egy biró fölmentésre szavazott; a másik betegség czimén szökött meg az ítélet kimondása elől. Nem akartak részesei lenni ennek a gyalázatos igaztalanságnak. A vizsgálati fogságban elvontak Kossuthtól minden lelki vigaszt. Szüleit, barátait nemhogy szinről-szinre láthatta volna, de még hirt sem hallott felölök. Könyvet, tintát, tollat szintén ridegen megtagadtak tőle. Kétségbeejtő magány, észbontó csönd és tétlenség ily eleven szellemű, ruganyos kedélyű férfiúnak! Kossuth még sem csüggedett. A nyugodt elmélkedés hosszú órái inkább uj erőt leheltek kiapadhatlan lelki te­hetségeibe. Ő maga megemlékezvén utóbb e rettenetes megpróbáltatásról, büszkén mondo­gatta: “Életemből két évet elvesztek, de cse­rébe nyertem érte egész későbbi életemet.” A vizsgálati fogság szigorúsága némileg eny­hült később. Megengedték Kossuthnak, hogy övéivel hébe-hóba néhány szót válthasson. Ellát­ták nem politikai irányú olvasmányokkal, visz- szaadták neki — tollát. A fogságban Kossuth megtanulta a franczia, olasz, angol nyelveket, még pedig oly tökéletesen, hogy az angolok nem tudtak hová lenni bámultukban, mikor Kossuth angolországi kőrútjában csak oly köny- nyen idézgetett Shakespeare-ből, mint pastor- jaik a bibliából. Az európai politika azonban Bécset óvatos­

Next

/
Thumbnails
Contents