Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1943-08-01 / 8. szám

TESTVÉRISÉG

5

A ZÁSZLÓAVATÁSI BESZÉD. — Balról-jobbra: Nt. Péter Antal, Böszörményi István, Borshy K. György, ifj. Nagy Emil, Bridgeport város polgármestere. Nt. Papp Károly

sületnek; névszerint: Nt. Böszörményi M. Istvánt, aki ennek az ünnepségnek a főrendezője, irányitója volt; Tiszt. Péter Antalnét, Nt. Keresztesi Imrét, Rácz Dánielt, id. Bai Jánost, id. Horváth Kálmánt.

A gyönyörű ünnepségen a legnagyobb munkát azonban mégis a mi munkástagjaink végezték, minden egyháztól beosztott férfiak és asszonyok, főgondnokok, nőegyleti elnöknők, Férfi köri elnökök irányítása mellett.

ZSOLTÁROK UJ FORDÍTÁSBAN

VIII. ZSOLTÁR CXXIV. ZSOLTÁR

Urunk, Atyánk! lelkesülten kiáltom:

Mily felséges neved a nagy világon! Hatalmad e nagy földre kiterjed, Dicsőséged egekre helyezted.

Csecsemők és kisdedek pici szája Ellenségidet szégyenre alázza.

Elnémúl és porba hull előtted,

Kit gyűlölet s bosszú-szomj erőltet.

Ég kárpitján s müvén újjaidnak Hold s csillagok csodálatodra bírnak.

Mi az ember? — kiáltom — mily csodás! Gondod tárgya s legszebb műalkotás.

Mi hű Fiad? — Műremek a formája, Dicsőség és tisztesség koronája.

Úrrá tevéd teremtményid felett,

Hogy Ő benne keressünk Tégedet.

Szelíd barom, juh és szabad vadállat, Ember előtt már csak hódolva járhat.

Ég madarát, tenger halát s nemét Az ember-ész és kéz alá vetéd.

Csordáit szívem Te előtted kiöntöm:

Mily felséges neved az egész földön! Legyen lelkem hála és imádat,

Míg egyszer majd színről-színre láthat.

SZABÓ LÁSZLÓ

Ha nem az Ur, aki velünk volt,

— Ezt nemzetem ma hittel mondja — Ellenségeink éhes szájjal Elevenen elnyeltek volna.

Felgerjedt ellenünk haragjuk,

Vad népekkel ostoroztattak,

Azért, mert hőseink a harcban Emberségesen kitartottak.

Bőszűlt vizeknek szenyes árja Futott volna testünkön által,

Ha az Ur, a dicső, hatalmas,

Fordult volna lelkűnknek háttal.

De hozzánk ő áldón lehajlott,

Népek elé ő áldott gátúl,

És nem adott egészen mégse Undok fogaik prédájáúl.

Lelkünk, mint a madár a tőrből, Kiszabadult, szállt új csapásnak, Elszakadt a tőr s a szabad sas Fölibe nőtt a madarásznak.

Mert az Ur a mi segítségünk,

Az ő neve nincs elfeledve,

Ki az eget, földet az embert Szent szabadságra teremtette.

SZABÓ LÁSZLÓ