Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1943-07-01 / 7. szám

TESTVÉRISÉG 7 véget is ért a felemelő egyházi szertartás. Ekkorra asszonyaink elkészítették az Ízle­tes vacsorát s igy pont 6 órakor le is ülhetett a vendégsereg a megtérített asztalokhoz, a terem bizony kicsiny volt a vendégek befogadására. Amikor helyet foglalt a vendégsereg, a My Country eléneklése után kezdetét vette a va­csora. Tamás János, a bizottság elnöke helyett, a kinek dolgozni kellett, az egyház lelkésze kö­szöntötte a közelről és távolról egybegyült ven­dégeket. Vacsora után id. Szénás Gyula, a 150. osztály elnöke szólt a vendégekhez, majd az ál­domásmesteri tisztségre felkérte Urbán Józsefet, a független ref. egyház nyugati esperesét. A toastmester angol, majd magyar beszéd­del nyitotta meg a programot. Elsőnek Vasváry Ödönt, az Egyesület számvevőjét kérte fel szó­lásra, aki a tőle megszokott lelkesedéssel beszélt és tolmácsolta a központ üdvözletét, majd azt, hogy a központ felkérte a helyi lelkészt arra, hogy a Református Egyesület osztályai nevében a Leechburg banknál jegyezzen $2000 értékű War Bondot, hogy itt, ebben a városban is emel­je a magyarság tekintélyét. Utána Joseph Stani- er, Leechburg polgármesterét hívta fel szólásra, ki elismerő szavakkal emelte ki a magyaroknak érdemeit, akiket több mint 40 éve munkaszerető és törvénytisztelőnek ismer. Majd Fiók Albertet, az egyesület alelnökét kérte szólásra, aki lelkes szavakkal beszélt az egyesületről és annak áldásos munkájáról. A kö­vetkező üdvözlő beszédet Father Dr. Nyíri Ist­ván intézte az ünneplőkhöz, beszélt arról, hogy a magyarnak a közös magyar területen együtt kell munkálkodni, ahonnan ki kell zárni minden felekezetieskedést. Dr. Nánássy Lajos árvaatya tolmácsolta a Bethlen Otthon szives üzenetét. A következő két szónok ismét angol nyel­ven szólt a vendégekhez. Mrs. Francis P. Trna- povic és John G. Tóth, akik az Associate Admi­nistrator of the Foreign Groups of W. Penn. Treasury Dept. War Savings Staff képviseleté­ben jelentek meg. Ezt követte Urbán Józsefné beszéde, aki szintén a War Bond vásárlásáról beszélt. Lelkes beszédet tartott Kaszaniczki La­jos, aki a Magyar Polgári Kör üdvözletét tolmá­csolta. Fáy Fischer Andor a Szabadság üdvözle­tét tolmácsolta. Takács András, a 220-ik osztály elnöke, köszöntötte a vendégeket. Téglássy Pál igazgatósági tag a 15-ik osztálynak hozta el üd­vözletét. Beszéltek még: Mircse Sándor aggmen- házi felügyelő, Varga Lajos és Szőke István lel­készek. A záróbeszédet Tusay Mihály kerületi szervező mondta. Takács András "ISTEN A MI REMÉNYSÉGÜNK" A napokban kis könyv került ki a sajtó alól. Az amerikai magyar életünkben esemény minden magyar könyv megjelenése és aki az amerikai magyar életet figyeli, nem haladhat el szó nélkül a legújabban meg­jelent amerikai magyar könyv mellett se. Fekete fe­déllel, ezüst betűs címlappal készült a könyv és “Is­ten a mi reménységünk” a cime. Imakönyv háborús és béke időre református magyar testvéreink számára. Dr. Nánássy Lajos árvaatya, a kiváló egyházi iró, irta s adta ki ezt a kis könyvet és előszavában meg­mondja mi késztette a könyv megírására, kiadására. Az, hogy mostanában nem lehet Magyarországból ima­könyveket beszerezni, az itteni készletek pedig már fogyóban vannak. Alig lehet manapság református ma­gyar imakönyvet vásárolni. Nagy szolgálatot tett Dr. Nánássy Lajos árvaatya a magyar református hitéletnek az imakönyv megírásá­vá) < s zeállitésával és kiadásával. Lehetővé tette olyan egyéneknek uj imakönyv beszerzését, akik a régit a sok használatban elkoptatták. De mindenekfelett hasznos a kis imakönyv azért is, mert abban nemcsak magyarul, de angolul is megvannak az imádságok és nagyon al­kalmas arra, hogy azt a katonafiuknak küldjük ajándé­kai. A kis könyv könnyen zsebretehető. A katona köny- nyen beteheti azt blúza vagy inge szivét takaró zsebé­be. Aki végigharcolta az első világháborút, az emléke­zik arra, hogy felekezetre való tekintet nélkül ritka volt az olyan katona, akinek szivét takaró bluzzsebé- ben ne lett volna biblia vagy imakönyv. Legendák ke­ringtek arról, mint akadt meg egy egy ellenséges go­lyó a katona imakönyvének lapjai között. Megfigyelők állítják: az amerikai hadseregben szol­gáló fiuk lelke szomjazza az igét, szeretnek Isten kö­zelében lenni. Tábori lelkészek jelentik, hogy a rájuk bízott fiuk örömmel mennek istentiszteletre, ha arra alkalmuk van. Istenhez fohászkodnak a veszély pil­lanataiban azok is, akik ezt a béke nyugalmas napjai­ban nem tették. Imakönyv, biblia ma kedvesebb fiaink­nak, mint valaha és jól teszik a református magyar szülők, ha küldenek gyermekeiknek az “Isten a mi re­ménységünk” vagy angolul “God is our hope” cimü imakönyvből. Ez a könyv Ligonierben született. Az amerikai ma­gyar szeretet várában, a Bethlen Otthonban. Ahol im­már huszonkét éve gondozzák az amerikai magyarság árváit, öregjeit. Ahol reményt nyernek a remény tvesz­tettek, s ahol szeretet fogadja az elhagyottakat. Az Amerikai Magyar Református Egyesület és az amerikai magyarság által fenntartott legszebb magyar intézmény falai között vetette papírra a szerző a gyönyörű, szivet, lelket emelő imádságokat. A Bethlen Otthonra minden jóérzésü amerikai magyar — felekezeti hovatartozandó- ságra való tekintet nélkül — szívesen gondol, hiszen ott felekezetre való tekintet nélkül mindig befogad­ták az árvákat, az öregeket. Az amerikai magyarság közkincse a Bethlen Otthon, árvák, öregek boldog, me­leg fészke. Ebben az “Otthon”-ban született “Isten a mi re­ménységünk” cimü imakönyv, mely bebocsájtást kér az amerikai magyar református otthonokba és mely arra vár, hogy a szülők, rokonok elküldik azt fiaiknak is a táborokba, messze csataterekre, hogy reménységet vigyen távol levő szeretteiknek. Lelkűkbe vési ez az imakönyv, hogy Isten a mi­reménységünk, Hozzá forduljanak, Rágondoljanak, az Ő segedelmét kérjék nehéz óráikban. Józan János

Next

/
Thumbnails
Contents