Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1943-05-01 / 5. szám
OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGÁRIÁM REFORMED FEDERATION OF AMERICA Published Monthly Megjelenik havonta Főszerkesztő—Editor in Chief: STEPHEN MOLNÁR Felelős szerkesztő—Managing Editor: GEORGE KEREKES BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés $2.00 évente Társszerkesztők—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMOND VASVÁRY Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage. Act of February 28, 1925, authorized August 13, 1936. VOLUME XXI. YEAR OF HOPES May, 1943 “CAPTAIN ANDY CSAKY” Amióta West Virginiának vadregényes tájait járom s közvetlen alkalmam van arra, hogy az itteni bányász-testvéreinkkel érintkezzem: mindig készülök, hogy megénekeljem a gyönyörű vidéket, a magyar bányász magyar lelkületét, amely hitem szerint legtovább fogja megőrizni Amerikában is a maga nyelvét, szivét és lelkét, — azután azt a szeretetet, megbecsülést, amit ez a jó nép a mi Református Egyesületünkkel szemben érez s aminek már nem egyszer adta olyan ékesen beszélő bizonyságát. Mai napság azonban gyakran akadnak olyan élmények, amelyek a legszebb lelki és földrajzi képeknél is jobban megragadják az ember figyelmét. Ilyen élményben volt részem a közelmúltban, Welch városában. Napi munkám bevégzése után kissé fáradtan vettem kezembe a helyi lapot, amelynek első oldalán egy jóképű katona arcképe tűnt a szemembe. Az arckép már önmagában is megragadta figyelmemet. Még jobban azonban az aláírás: Capt. Andy Csaky. Hamisítatlan magyar név: ez a fiú nem lehet más, mint magyar. Mohón olvastam a cikket, amely Csáky Endre repülő kapitány egy levelével kapcsolatban rajongó dicsérettel beszél a magyar fiúról. A High School elvégzése után a University of Miami növendéke és football “star”-ja volt. A levelet is előbbi “Coach”-ához, Jack Har- dinghoz intézi Miamiba. És ebből a levélből a maga tökéletes őszinteségében tűnik ki az “ember”, úgy amint az Isten megteremtette. Az ezernyi veszedelem levetkőzteti róla a hiú kérkedést, a testi és lelki hazug kevélykedést, amivel pedig oly sokan és oly sokszor igyekeznek eltakarni saját magukat. Mint amerikai magyar fiú, teljes odaadással végzi a maga kötelességét, de megírja őszintén, hogy: bizony már nem bánnám, ha más jönne ide, akire lövöldözzenek. Hiszen két nap alatt négy lakótársát, négy repülőtársát lőtték le a szemeláttára... Megírja, hogy ő sohasem járt templomba. Soha el nem 'mondott egyetlen egy imádságot, — de most egyetlen nap sem múlik el imádság nélkül. “Ez a hely egész bizonyosan hivő keresztyént csinált belőlem.” Igen, a halálos veszedelmek sorozata kiváltotta Csáky Endre kapitányból azt, amivé az Isten teremtette. Kitör belőle az “ember”, mint az Istenemberből is a keresztfán, a szenvedések súlya alatt: Én Istenem, én Istenem, miért hagyál el engemet! ... Eltűnik belőle minden kérkedés, mert szenved. De a szenvedésen túl is ott van benne a kötelességtudás, amellyel tovább is betölteni igyekszik feladatát, küldetését. Mint a Krisztusnál: a fájdalom kitörése után az Isten akaratán való megnyugvás: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És az ember önkéntelenül is azt kérdezi a mi fiainktól, az amerikai magyar fiuktól és leányoktól: miért kell várnotok a szenvedések próbatüzére, hogy azzá legyetek, amivé az Isten teremtett titeket? Kérkedéssel, hazug hányi-veti- séggel miért akarjátok takargatni önmagatokat, telketeket is ... Olvastam és hallottam magyar katona-fiukról, akik talán még nem voltak ott a tűzben, — akiket a veszedelmeknek, a szenvedéseknek csak a szele érintett még: de már önkéntelenül keresik egymást: magyar fiuk a magyar fiukat. Eddig talán soha nem gondoltak magyarságukkal, de a megpróbáltatásoknak már csak a kezdetén is kitör belőlük a testvériség és Istent félő lélek. És ha eddig talán csak elvétve hagyta el ajkukat a magyar szó: egymással magyarul beszélnek s ha nem tudtak eddig: Írni és olvasni akarnak. Az én apró egyházaimban számszerint nincsen sok katona-fiu, hiszen magunk is kevesen T
