Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-02-01 / 2. szám
6 TESTVÉRISÉG HATVAN “CSIZMÁS DIÁK” Valósággal lenyűgözi a Sárospatakra érkezőt az az ezeresztendős múlt, amely az ősi diákvároska omlatag házaiból, titkokzatos földalatti alagutjaiból, hűvös kazamatáiból és váromladékaiból felénk árad. Mert Sárospatak keletkezése — amint Béla király névtelen jegyzője megörökitette — egybeesik a legnagyobb magyar történelmi dátummal: a honfoglalással, ősi vára és hires kollégiuma által elválaszthatatlan tényezőjévé vált mindenkor Sárospatak a magyar életnek és a magyar történelemnek. A hit, tudomány, hazaszeretet és a magyar szabadság lánglelkü héroszai: a Perényiek, Dobók, Rákócziak, Lorántffyyak, Bessenyey Györgyök, Kazinczy Ferencek és Kossuth Lajosok mindmegannyi kimagasló nevei Sárospatak ezer esztendős múltjának. De Sárospatak azóta is méltó maradt ehhez az eseményekben gazdag, dicsőséges múlthoz. Minden idegszálával az ősi talajba kapaszkodik ugyan, de amellett bámulatos érzéke, biztosszemü bátorsága van minden uj eszméhez és kezdeményezéshez. Hiszen, hogy csak a legfrissebbet említsük, innen indult el az első magyar munkatábor, néphangverseny, falumunka, legutóbb pedig a népfőiskola gondolata. Öt évvel ezelőtt rendezte meg a kollégium az első teljesen ingyenes népfőiskolái tanfolyamot s ez a kezdeményezés olyan életrevalónak bizonyult, hogy azóta igen sok követője akadt az országban a sárospataki példának. Ezidén már az ötödik népfőiskolái tanfolyam nyilt meg az ősi kollégium falai között, amelyre a Felvidék falvaiból és a visszakerült Székelyföldről közel kétszázan jelentkeztek, de hely hiányában csak hatvan gazdaifjut tudtak felvenni. A népfőiskolái tanfolyam kezdeményezője és megszervezője dr. Szabó Zoltán teológiai profesz- szor, a zempléniek fáradhatatlanul munkás országgyűlési képviselője, akinek vezetésével látogatást tettünk a népfőiskola hallgatói között. A gazdaifjak, a magyar falvak “csizmás legátusai” a kollégium internátusában laknak s a diákokkal együtt a konviktusban étkeznek. Napirendjük is ugyanolyan, mint a diákoké. Reggel hat órakor kelnek, frissítő gyakorlatokat végeznek, majd délelőttönként előadásokat hallgatnak, amelyeket országosnevü politikusok, gazdák, közgazdászok, irók, művészek tartanak nekik, hogy hasznos útmutatásokat adjanak hatvan magyar gazdaifju- nak a magyar falvak lakosainak sorsközösségéről, a magyar dal lélekformáló erejéről, a magyar művészetről, az egészséges falusi otthonok építésének módjairól s parasztságunknak a nemzet életében való nagy szerepéről. Az ifjak még a városban sem felejtkeznek el a faluról s itt is igyekeznek megőrizni a faluhoz való ragaszkodásukat. Ezért egy jelképes községet alapítottak és elnevezték Szeretetfalvának. A községnek van Nagyutcája, Kisutcája, Alvége, Felvége, van községi bírója, hitese, postása, még kis- birója is, csak úgy, mint minden rendes magyar falunak. A községháza falát mázas cserepek, finom szőttesek, dushimzésü varrottasok diszitik, amelyeket hazulról hoztak magukkal. Itt tartják a gazdaköri gyűléseket és a biró elnöklésével itt ülnek törvényt a szeretet és rend paragrafusa alapján. Egyszóval Szeretetfalva kisközség fennállása óta Magyarország legideálisabb közigazgatási egységének bizonyult. — A népfőiskola célja — ismerteti előttünk a célkitűzéseket és az eddigi eredményeket dr. Szabó Zoltán — az, hogy a nép fiait összegyűjtse ezen a tanfolyamon, de el ne szakítsa a néptől, hanem okos, kiművelt fővel, el nem idegenedett érzésekkel adja vissza a nép fiait, a falu tehetségeit a népnek, hogy általuk az egész nép szellemi és anyagi életszínvonala emelkedjék. A népfőiskolás munka a földmivelő népet öntudatosan, élő erőkkel odaköti egymáshoz, nemzetéhez, egyházához. Alkalmassá teszi, hogy összefogható, szövetkezni, önerejéből többre érni tudó, ezáltal anyagilag, gazdaságilag is jobban boldoguló réteg legyen belőle. A faluba visszakerült népfőiskolások a községi vezetők hivatalos jelentései szerint páratlanul értékes vezetőjévé váltak a falvaknak. Tej szövetkezetei alapítottak, mozgalmas gazdaköri életet irányítanak, megszervezik a gyümölcs és termény eredményes értékesítését. Mindenbe saját erejükből, bámulatosan friss és merész kezdeményezéssel fognak bele. Sárospatak, 1940 december hó Irta: HEGYI JÓZSEF
