Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-12-01 / 12. szám
12 TESTVÉRISÉG mert két másik debreceni fiú is hasonló kegyben részesült, s így már haditanács-szerüen lehetett kitárgyalni ágát-bogát a mátraházi csodának. A mátraházi nyaralást Georgie így summázta össze a maga angolos rövidségével: “Ettünk, ittunk, játszottunk és aludtunk.” A nyaralás legkimagaslóbb eseménye azonban Georgie egyik levelezőlapján talált feljegyzést. Elbeszéli ugyanis ez a levelezőlap, hogy Georgie emeletes ágyban aludt Mátraházán. Hát ez már valóban nagy dolog. Már csak ezért is érdemes volt Amerikából hazajönni, mert Amerikában hasonló felmagasztaltatásban Georgie barátunk sohasem részesült. Nagy kár, hogy Amerikával olyan csehül áll a levelezés, mert a Georgie amerikai barátai bizonyára megpukkadnának az irigységtől, ha olvashatnának Georgie emeletes alvásáról Mátraháza kies táján. A nyaralás azonban nem tart örökké, s Geor- gienek is haza kellett jönni, hogy szépen bemasi- rozzon a nagy oskolába, s nekigyürkőzzön a második B rejtelmes dolgaival való megbirkózásnak. Nagy dolog ám ez! Ezt a nekigyürkőzést lényegesen kellemesebbé tette Georgie számára az a tény, hogy a Baltazár Amerikai Alap a hóna alá nyúlt, s megadott számára minden iskolai segélyt. Ezt Georgie egészen természetes dolognak tekinti, mert úgy gondolkozik, hogy hamár amerikai az az alap, akkor bizonyára első sorban neki kell legyen ahoz valami köze. Az sem utolsó dolog aztán, hogy a második b-s út így dollárokkal van kikövezve számára, mert a dollár, különösen kisebb válfajaiban igen nagy becsben áll még mindig Georgie előtt. Bokros gondjai között a pályaválasztás gondjaival is foglalkozik már Georgie. Előállott egy napon azzal, hogy a papi pályára fog lépni. Hozzá tette, hogy amikor elvégzi majd az iskolát, kimegy Amerikába tanulmányútra is. Hát ez is egy ok a papi pályára való lépésnek bizonyára, de Georgie arról is tanúságot tett, hogy nagy elhatározása sokkal komolyabb alapokon nyugszik. Amikor ugyanis anyja figyelmeztette, hogy a jó papok mind koldusok, s csak a rossz papok gazdagok, Georgie egy-kettőre kijelentette, hogy koldusság ide, koldusság oda, ő csak jó pap akar lenni. Alapos azonban a gyanú, hogy végezetül is Georgie a tanári pályán fogja megtalálni a maga jövőjét. A tudományosság ugyanis vajmi gyakran kitör belőle, s ez eldönti a vitát. Nemrégiben például egy üveg tintát vásárolt, s mikor hazajött, nekifeküdt egy üres tintás üveg tisztára mosásának. Elég sokáig tartott ez a munka, amikor hallom, hogy Georgie keservesen ejnye-ejnyézik a hátam mögött. Odanézek, s látom, hogy valami nincs rendjén jenkiországban. Elmagyarázza Georgie nagy bánatosan, hogy miután kimosta a régi üveget, s a vizet ki akarta önteni belőle, véletlen- ségből a frissen vásárolt tintát öntötte ki a víztartóba. E fiúból tanár lesz, akárki meglássa. Különös megtiszteltetés is érte Georgiet a napokban. Olga Máriával lement a Hangyába bevásárolni. Sok volt a vevő, s igy volt idő egy kis beszélgetésre. Hallja az üzletvezető a beszélgetésből, hogy Georgie így és Georgie úgy, s megszólal: — Talán csak nem keresztelték el a fiatal urat Churchill-nek ? — Dehogy kereszteltek — vágott vissza Georgie. Még nem vagyok angol miniszterelnök, s ha miniszterelnök leszek nem angol, hanem magyar miniszterelnök leszek. Amerikai születésű miniszterelnöke úgysem volt még Magyarországnak. Legyen már ilyen is egy. Bizonyára sok minden megeshetik egy Deb- reczenbe átplántált ifjú amerikás magyarral, ha az Isten megsegíti. S miért ne segítse meg éppen Georgiet, ha már egyest kapott a becsületességből. AJÁNDÉK —AZ ISTEN H 4ZÁBA (Jubileumi Emlékkönyv. Szerkesztette Dr. Tóth Sándor. Készült Fiók Albert nyomdájában. Ára $1.50.) Sokáig készült, sokáig vártunk rá, de végre megjelent a JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. Kezembe veszem, át lapozgat om, olvasgatok belőle. Azután bezárom. A fedél rajzait nézegetem. Felül, középen, buzakalász és szölőfürt, Jézus testének és vérének jegye között, a Magyar Biblia. A Magyar Bibliáról “az istenes vén ember,” Károli Gáspár, alakjához száll lelkem. Hallom, amint élete célját, nagy tervét ebben fejezi ki: “Szabad mindenkinek az Isten házába ajándékot vinni. Mások vigyenek aranyat, ezüstöt, drága köveket, én azt viszem, amit vihetek: magyar nyelven az egész Bibliát!" A Reformátusok Lapja szerkesztőjének, dr. Tóth Sándornak, szivében is ott élt a vágy: az amerikai magyaf reformátusság ötven éves jubileumán ajándékot vinni Isten házába! Először kicsi volt a látomás, jubileumi lapszám. Azután nőtt, folyton nőtt. És mire megvalósult a látomás, akkorra négyszáz oldalas könyv lett belőle. Olyan könyv, melynek lapjairól az örök Isten beszél az ő amerikai magyar pásztorainak és gyermekeinek hősies küzdelmén, áldozatkészségén, szervező, épitö erején, sok csalódások, kísértések között megőrzött hitén keresztül. Boldog lehet az, aki ilyen ajándékot hozhatott Isten házába! És örömmel telik meg annak szive, aki ezt az ajándékot elfogadja ,otthonában a Biblia, énekeskönyv, imádságos könyv mellett megőrzi, mert Dr. Kai assay Sándor történelmi könyve mellett ez az egyetlen könyv, mely megőrzi templomaink, pásztoraink, Isten Országát épitö munkásaink képét, történetét. Ajándék, Isten házába, Krisztus Magyar Református Családjának, nyújtott ajándék ez az Emlékkönyv. Köszönettel és örömmel fogadjuk. De még nagyobb lett volna szivünknek öröme, ha az Emlékkönyv nem csupán egy csoport, az Evangéliumi és Református Egyház, hanem az egész amerikai magyar reformátusság életének bizonyságtétele, tükre lehetett volna. Az ötvenéves múlt után kezünkben tartva ezt az ajándékot, még inkább érezzük meg, hogy az ötven év után még egy másik ajándékot vár tőlünk Istenünk, vár magyar református népünk. Ez az ajándék az amerikai magyar református egység. Isten áldása lesz azokon, akik a másik ajándékot, a református egységet, lehetővé teszik és behozzák Isten házába. Dr. Újlaki Ferenc.
