Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-09-01 / 9. szám
TESTVÉRISÉG 15 KÉT VÉLEMÉNY EGY LAPRÓL Olvastunk egy cikket s kaptunk egy levelet. A cikk egy részlete igy szól: “Az amerikai magyar intézmények közül a Református Egyesületnek alkalmazottai között van a legtöbb egyetemet és t/heológiát végzett... Ennek dacára az egyesület kiadásában megjelenő TESTVÉRISÉG cdmü lap oly silány és a eélt annyira nem szolgáló tartalommal jelenik meg, hogy messze mögötte van minden más hasonló lapnak...” A levélben pedig ez áll: “1939 óta rendesen kaptam a Testvériséget és minden alkalommal nagy élvezettel olvastam... mindenek felett azért a szellemért, mellyel ez a lap az általános magyar kérdéseket tárgyalta. Amikor rajtam kívül álló okok miatt megszűntem tag lenni, a lapot továbbra is kaptam s épen olyan fontos volt számomra, mint azelőtt... Továbbra is szeretném olvasni s remélem alkalmam lesz ráakadni. Végtelenül örvendenék, ha bármiivel és bármikor az Egyesületnek vagy tagjainak segítségére lehetnék...” A becsmérlő cikket Szabó András alphai lelkész, egyesületi tag írta gyülekezeti közlönyében, amit az Egyesület anyagilag támogat. Az elismerő levelet Lőrinczy Mihály, az óhazába most visszatérő unitárius lelkész küldte, aki itt tanulmány úton volt s akihez hivatalosan semmi közünk. Levelét hozzánk címezte, a Szabó cikkének címe viszont ez volt: “Mérlegen”. A cikk címe helyes. Tényleg mérlegen vagyunk s ezt vállaljuk is. De nemcsak mi vagyunk ott. Szabó András is... Neki is vállalni kell tehát ezt a választ: “De gustibus non est disputandum.” Mert érdemben fölösleges erről többet írni.(BKGy) ASSZIMILÁCIÓ—BEOLVADÁS Az ember összes őseinek, azután saját testii és lelki adottságának és az életében ráható összes tényezőknek az eredménye. Mikor azt mondom: magyar, vagy: német, vagy: zsidó: egy sajátos emberi képletet említek, melyet évezredek millió és millió folyamatai determinálnak olyanná, amilyen. Mi az asszimiláció tehát, vagyis: mikor mondhatom természetrajai pontossággal a németre vagy zsidóra, hogy magyar? Akkor, ha az illető magyar nevet vesz fel? Miben változtatja ez meg testének és lelkének millió és millió folyamatu évezredes determináltságát? Ha egy üveg denaturált szeszről leveszem a címkét és ezt írom rá: tokaji asszu: jobban fog hasonlítani a tokaji asszuhoz? Ha egy dakszlit kengurunak keresztelek el, hosszabb lesz a nyaka tőle? Akkor, ha az illető elszavalja, hogy ö lelkes és hü magyar, lelkesebb és hivebb magyar, mint az eredeti magyarok? Ez egyszerűen a gyakorlati boldogulásnak és bizalomgerjesztésnek egy külső eszköze. Akkor, ha az illetőnek ipari vagy kereskedelmi kizsákmányolási lehetőségeket, miniszteri és főispánt székeket, egyetemi katedrákat, tábornoki rangokat adunk és bő hantokat a magyar földből, amelyek idekötögetnék? Hiszen ezzel eszközöket nyújtunk, hogy még gazdagabb élettel, erősebb akarattal, a szervezkedés és hatalom sokszorosan több eszközével legyen az, ami volt eddig. Nem. Nem. Nem. Asszimilációt sem erőszakkal, sem ajándékkal nem követelhetünk: mert az asszimiláció független az akarattól. Szabó Dezső. MIT ESZNEK A KATONÁK A hadseregben májusban lépett életbe az uj étrend és ebben a régihez képest elég lényeges változásokai végeztek; főleg a friss gyümölcs és főzelékfélék nagyobb mérvű adagolása jelenti a változást — jelentik a hadügyminisztériumból. A pékeket és szakácsokat megbízták a hadsereg-kerület étrendjének elkészítésével. A terveket felküldték Washingtonba a hadsereg gazdasági hivatalába, ahol áttanulmányozták, egymással összehasonlították. Ezekből kiderült, hogy a katonákat sokkal jobban táplálják, mint azelőtt. Vegyünk csak egy példát. A jövő hét egyik hétköznapján az ötödik hadtest területén a következő lesz a napi “menázsi.” Reggeli: főtt szilva szeletelt citrommal, válogatott száraz gabonapehely (cereals) Griddle Cake mézzel, vaj, kávé konzervtejjel és cukorral és friss tej. Ebéd: bab leves metélttel, főtt sonka cukrozott édesburgonya, konzerv zöldbab, káposztaszeletek salátalevéllel és mayonnais-szel, cseresznyés pie, kenyér, kávé konzervtejjel és cukorral. Vacsora.: zöldségleves, hideg felvágott, burgonyasaláta salátalevéllel és mayonnais-szel, sült alma sűrített konzervtejjel, kenyér vajjal vagy jelly-vel, kávé konzervtejjel és cukorral. A következő élelmiszereket adagolják minden 100 ember után naponként: 110 alma, 28 font zöldbab, 20 font cseresznye, 55 font kenyér, 10 font vaj, 22 font friss káposzta, 1 szál zeller, 100 csomag gabonapehely, 15 font kávé, 1 csomag tegerikeményitő, háromnegyed gal. mayonnaise, 1 tucat tojás, 18 font búzaliszt, 40 font S. C. sonka, 10 font méz, 20 üveg 8 oz. jelly, 4 font zsír, 3 citrom, 6 fej saláta, 6 font hús, 22 doboz sűrített tej, 3font hagyma, 1 csomag zöldség, 27 font ír, burgonya, 45 font édes burgonya, 7 csomag aszalt szilva, 1 font rizs, 10 font bologna, 35 font cukor, 6 és fél font paradicsom. Miss Mary I. Barber, a Kellogg Company (Battle Creek, Mich.) diétás szakértője a hadsereg étrendjeinek legfőbb bírája. Nagy gondot fordít arra, hogy a fiuk étrendje tápláló, változatos és kiegyensúlyozott legyen. A hadsereg gazdasági hivatala is át van hatva a katonák helyfes táplálásának fontosságától és tudják, hogy az apákat és anyákat sokkal inkább érdeklik fiaik táplálása, mint magukat a katonákat. A gazdasági hivatal lelki- ismeretes munkájának tudatában kijelentheti, hogy a szolgálatban levő fiuk sokkal jobban táplálkoznak, mint az ország lakosságának legalább 60 százaléka. JUBILÁLT EGY ÚJSÁG Perth Amboyban jubileumot tartott a Zámbory Sándor alapította “Híradó,” amit jelenleg a fiatal Ikafalvi Di- énes László szerkeszt. Egy-egy ilyen jubileum nem or- szág-rengetö valami, — az bizonyos. De hogy az amerikai mgyarság életében illik megállni néhány ünneplő szóra egy-egy szolgálatát jól végző hetilap két-három évtizedes mértföldkövénél, — az is bizonyos. Bizonyságot tett erről az a körülmény, hogy a jubileumon ott volt mindenki, aki Amboyban s közvetlen környékén számit valamit az egyházi és társadalmi életben. Ott volt a nem magyar polgármester is és a sok baráti megnyilatkozás közepette talán épen ő mondotta a legjobban értékelő beszédet. Tanulhattak belőle azok, akik az “idegen nyelvű sajtó”-ról ma már csak fitymálva szoktak szólani. — A dolgok természetes rendje szerint a magyar telepeken első sorban sajtónknak kell lenni annak a szervnek, mely magyarságunk életét az amerikai társadalomba kapcsolja. Ahol ezt a munkát a sajtó elvégzi és jól végzi el, ott második, sőt első nemzedékben tagjaink is kellő reprezentációt kapnak városuk életének intézésében. Amboyban ez meg van s ezért elismerés illeti az ünneplő Híradót. Az elismerést, erkölcsiekben, meg is kapta. Más kérdés, hogy anyagi téren érik-e magyarságunk valaha is oda, ahol az elismerésnek arany csengése is van.
