Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-06-01 / 6. szám
6 TESTVÉRISÉG TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK SODRÁBAN Az Amerikai Magyar Szövetség és Függetlenségi Mozgalom közleményei REVÍZIÓ VAGY PREV1ZIÓ Irta: URBÁN JÓZSEF, ref. esperes Mindkét szónak több jelentése is van. Az első többek között újra-átnézést, felülvizsgálást, jóvátételt — azaz egy hibás dolognak a kijavítását célzó munkálkodást jelent, a másikat pedig — a rokon jelentésű provizió szóval együtt — az előre megnézés, gondolkodás, védelemre irányuló előzetes intézkedés s átvitt értelemben az előrelátás és óvatosság kifejezésekkel adhatjuk vissza magyarul. Különösen nekünk, magyaroknak, az első szó any- nyira köztudatunkba ment, hogy eredetének vizsgálata nélkül is tudjuk, mit jelent; a másiknak a jelentését pedig legjobb ha az előrelátás, előzetes felvilágosítás szavakkal magyarázzuk. így aztán bátran használhatjuk a továbbiakban a latin revisio és a prae-visio kifejezéseket, amikor el akarjuk dönteni, hogy melyik a célravezetőbb, a mi esetünkben. A revízió, mint tudjuk, húsz évi könnyes küzdelmet jelentett az egyetemes magyarság életében. Sőt annak részleges megvalósulása után további küzdelmet és magyar szívekből a teljes megvalósulásig ki nem irtható álmot is. Mert addig a harcot fel nem adhatjuk, míg azok az égbekiáltó igazságtalanságok, amiket szülőhazánkkal szemben Trianonban elkövettek, mind jóvá nem tétetnek. Az a kérdés, vájjon sikerül-e? Nem fognak-é a teljes revízió útjába még súlyosabb akadályok gördülni a mostani nagy világégésben ? Nem ve- szíti-é el Magyarország az eddig visszanyert területekkel még azt is, amit Trianonban nagy kegyesen meghagytak? S egyáltalán milyen kilátásai lehetnek háború utánra az Európa viharsarkában élő magyar népnek? A nélkül, hogy az eddigi revíziós sikerekkel annyira megelégedett s a veszedelmeket még most sem látó és a mások aggodalmait megmosolygó embereket naiv szendergésükben zavarni akarnánk, néhány száraz tényre szeretnők itt felhívni a figyelmet. Elsősorban azoknak figyelmét, akiknek nincs szándékában a magyar igazságért vívott harcot egyéni érdemek szerzésére használni s akiket még nem hypnotizált meg a magyar kérdésről könnyelműen vagy rosszindulattal író és beszélő vezérek lármája. i. A magyar nemzet cselekvőképességének megőrzéséért és az ország függetlenségéért aggódó magyar miniszterelnök “felderítetlen okokból” önkezével vetett véget életének. Az életét kioltó revolverlövés utórezgése gyanánt szállt át az óceánon a Magyar Revíziós Liga elnökének rádiószózata: “Nincs ma nép Európában, amely szabadon cselekedhetnék; mindenik — a magyar is — szükségképpen azt teszi, amire a viszonyok kényszerítik.” 2. A magyar kormány pár hónappal ezelőtt baráti szerződést kötött Trianon egyik haszonélvezőjével, Jugoszláviával. Nem azért, mert lemondott a Jugoszláviának juttatott ősmagyar területekről, hanem a “viszonyok kényszerítő hatása alatt”. S ugyancsak a viszonyok kényszerítő hatása alatt most a magyar honvédség visszafoglalta a Bácskát és a baranyai háromszöget. 3. Alighogy a jugoszláv uralom alá kénvsze- rített magyarok felszabadítása megtörtént, Szovjet- oroszország felől fenyegető villámok röpködtek szülőhazánk felé. A hivatalos kommüniké szerint e “jugoszláv területek” elfoglalása szovjet hivatalos körökben “nagy visszatetszést keltett” s szerintük, ha Magyarország bajba kerülne, könnyen hasonló elbánásban lehetne része, mivel jelentős számban élnek magyar területen is más nemzetiségű csoportok. 4. Anglia már korábban is ellenséges államnak tekintette Magyarországot, éppen úgy, mint az általa felhizlalt, de később ellene fordult Romániát. A régi magyar területek visszavétele óta pedig ismételten “epés kritikával” foglalkozott ezzel a lépéssel az angol rádió, megjegyezvén, hogy ezért Magyarországnak “vállalnia kell a háború utáni következményeket”. 5. Hogy mik lehetnek majd ezek a “háború utáni következmények”, fogalmat alkothatunk róla a más alkalmakkor és más népekkel kapcsolatban tett nyilatkozatok olvasása után. Előttünk fekszik az angol propaganda iroda egyik kiadványának 1941 február 26-iki — tehát jóval a jugoszláviai megszállás előtti — melléklete. A címe: Anglia szövetségesei. (This supplement is dedicated to Czechoslovakia.) Szó van ebben az írásban a menekült cseh kormány által körvonalazott új világrendről, az állítólagos cseh-demokrá- ciáról; dicshimnuszokat zeng a propaganda által teremtett, de a valóságban nem létező cseh vitézségről s végezetre hivatalos program gyanánt közli Benesnek, az első világháború utáni béketárgyalások fő-méregkeverőjének ezt az orákulum megnyilatkozását: “Ma már bizonyos, hogy Csehszlovákia ezeréves határai között ismét fel fog támadni”. S ennek a feltámadásnak a szükségszerű bekövetkezését jósolta Benes nagypénteki szózatában
