Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-06-01 / 6. szám
4 TESTVÉRISÉG KOSZORÚ KÉT SÍRKERESZTRE Ebben az évben két magyar római katholikus pap fejezte be földi pályafutását, akikhez engem a baráti szereteten kívül a jótékonysági munkában való közös tevékenykedés fűzött. E sorok írásának az a célja, hogy kegyeletem jeléül tiszteletem szerény koszorúját helyezzem el sírjokra. Az egyik halott Dr. Nagy Dezső pápai pre- látus volt, a detroiti Szent Erzsébet Árvaház és Aggmenház megalapítója. Mindig csodáltam energiáját, de féltettem is, hogy detroiti nagy hitközsége gondozásán kivül hogyan bírja a sok teherrel és fáradozással együtt járó jótékonysági munka végzését. Vele nagyszerűen tudtam kooperálni árvaházi és aggmenházi munkában. Sikerült megrendeznünk annak idején a ligonieri közös táborozást, amikor sokan látogattak el hozzánk és a jövedelmet a ligonieri és detroiti szeretetintézmények között osztottuk meg. Detroiti útam alkalmával mindig felkerestem és gyakran vendége is voltam. A pápai prelátus megelégedetten élt a detroiti szerény plébánián, egyéni kényelmével nem ért rá törődni, mert éjjel-nappal mindig dolgozott. Nagy elfoglaltsága dacára érdeklődött az ujabbkori mozgalmak iránt is. Egy este. amikor plébániáján aludtam, lefekvés előtt egy könyvet adott át, aminek címe: “For Sinners Only” volt, ami az oxfordi mozgalommal foglalkozott. Mikor arról volt szó, hogy a Verhovay Segély Egylet öregeit vallási hovatartozandóságuk szerint a különböző magyar aggmenházakba utalja át. nekem, mint a szeretetintézmények között legrégibb ligonieri Bethlen Otthon vezetőjének hagyta fent a kezdeményezési jogot és egyöntetűen állapodtunk meg a tartásdij összegére vonatkozólag úgy ő vele, mint a baptistákkal. Mikor sok munkája és gyöngülő egészsége miatt a Szent Erzsébet intézet vezetését teljesen a nővéreknek adta át, érdeklődését és szeretetét továbbra is fenttartotta a magyar szeretetintézmények iránt. Két évvel ezelőtt arra biztatott, hogy látogassam meg a Szent Erzsébet aggmenházát és mondjak őszinte véleményt a felől, hogy az ő, vagy a nővérek vezetése alatt tapasztalok-e fejlődést? Mikor véleményemet sürgette, ami a nővérek javára billent, boldog örömmel vette tudomásul, hogy az általa alapított és megkezdett munka nélküle is erősödik. Dr. Nagy Dezső prelátusnak egészségesen kifejlett szociális érzéke volt, aminek nyomtatásban megjelent munkájában adott kifejezést. Volt benne harcias vonás is és nagy elfoglaltsága mellett olyan vitákba fogott, ami sok idejét igénybe vette, amit utólag bizonyosan sajnált. Irta: Dr. NÁNÁSSY LAJOS A másik halott Gross Ferenc plébános, akivel Chicagóban együtt kezdtem amerikai pályafutásomat s későbben Perth Amboyban újra összekerültünk. Gross Ferenc egy időben a darbyi magyar róm. kath. árvaházban és aggmenházban volt és nagyon tevékeny munkát folytatott a darbyi intézet érdekében. Nagyon ügyes propagandát fejtett ki és az intézetet anyagilag megerősítette. Ő is mindenben szívesen kooperált velem, amire jóleső érzéssel gondolok vissza. A baj az volt, hogy Gross Ferenc plébános harcias természetű férfi volt és nem csinált titkot abból a meggyőződéséből, hogy a római katholikus magyarság részére elég egy szeretetintézmény és az csak a darbyi lehet. El kellett hagynia a darbyi csendes otthont és Perth Amboyba költözött, ahol mint nyugdíjas pap töltötte utolsó éveit. Ott gyakran meglátogattam és mint Dr. Nagy Dezső prelátus, úgy ő is felkereste Ligoniert. Intézetünknek tapasztalatai alapján nagy tisztelője volt, aminek több levélben és sok tanú előtt adott kifejezést. Kegyelettel gondolok vissza az elköltözött két papra, akikkel megértéssel dolgozhattam együtt a magyar szeretetintézmények javára. Különböző egyházi közösségekhez tartoztunk, de gyakorlatilag megvalósítottuk az apostoli mondást: “Caritas est maxima.” (Legnagyobb a szeretet.) Egymás meggyőződését becsültük és ha néha theologiai kérdésekről beszélgettünk, nem azért tettük, mintha századok szakadékait volnánk képesek nem létezőkké tenni, nem is azért, hogy egymást más felfogásra bírjuk, hanem azért, hogy barátságos beszélgetés közben jobban megismerjük az egymás felfogását. ★ Megboldogult Dr. Nagy Dezső, keresztedre láthatatlan betűkkel ezt írom oda: “Caritas est maxima.” — Megboldogult Gross Ferenc, te most már többet tudsz arról, amiről gyakran beszélgettünk: mit jelent a “Sancta Catholica Ecclesia?” — Kegyelettel gondolok reátok, akik másnemű elfoglaltságotok mellett magyar árvákért és öregekért fáradoztatok és dolgoztatok! “WONDERFUL WORK” The Hungarian Ref. Federation, Washington, D. C. Received your check for Twenty-Five Dollars and ■wisih to express my heartfelt appreciation of your assistance at this time. Hope that when the time comes I can return this and future amounts so that others in need of help may be aided. May God bless the wonderful work that the Federation is doing in the interest of needy students. Rsepectfully yours, Fairport, O. Joseph Szeghy.
