Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-05-01 / 5. szám
TESTVÉRISÉG s demokráciák között folyik. A szabadság-eszmékkel való tizévszázados eljegyzettsége hatalmas alátámasztást nyer uj hazája célkitűzésével. Az első világháború idején is hűséges tudott lenni uj hazájához, pedig akkor minden világnézeti színeződés nélkül pusztán nyers világuralmi versengésről volt szó s a német győzelem sem lett volna rosszabb, mint az angol. Most ez a hűség maradéktalan, mert ma már nem mindegy az, hogy a nazi-bolseviki tűzvész pusztitja-e a világot, vagy pedig a demokráciák mentik meg azt. Mesteri lépés volt tehát az Amerikai Magyar Szövetség emlékezetes deklarációja s falat kenyérnél szükségesebb az az akciója, hogy az amerikai magyarságot beszervezze. A modem tatárveszedelem idején súlyos következmények nélkül nem engedhetjük meg, hogy sorainkat faji, felekezeti egyenetlenség, túltengő ambíciók és beszámíthatatlan emberek gyermekes kilengései bontsák meg. Aki segíteni nem tud, vagy nem akar, abban legalább annyi becsület legyen, hogy ne rontson. A gyűlölet tüzes csóvájával való dobálózás, a “pugnet rex" hányi-vetii jelszó annakidején Muhihoz vezetett. Nekünk amerikai magyaroknak nem sok időnk van. Uj nemzettestünkbe való lelki beolvadásunkat feltartóztathatatlanul követi a nyelvi beolvadás. De addig, amíg ez bekövetkezik, uj hazánk odaadó szolgálata mellett — mert azt ennek érdekeivel teljes összhangban megtehetjük — európai testvéreinkért minden lehetőt meg kell tennünk. Trianon, az uj Muhi megismétlődését az Amerikai Magyar Szövetségiben való összefogással megakadályozhatjuk s egy eljövendő amerikai magyar Rogerius "Carmen Miserabile” helyett “Carmen Triumphale”-t írhat majd rólunk: győzelmi éneket. ÉPÍTSÜNK együtt AZ ANYÁK NAPJÁNAK ÜZENETE Irta: Dr. Újlaki Ferenc, Toledo, O. “A tiszteletre legméltóbb asszony,” — igy nevezte Kossuth az édesanyját, — az édesanya emlékezetére szentel ünnepnapot fogadott hazánk, május második vasárnapján. Szemünkben könny, szivünkben édes, meleg boldogság ül ezen a napon, mert a minden értékek megőrzője és kincstartója, az emlékezet, életünk legszebb, legértékesebb drága gyöngyeit, az emlékek emlékét, édesanyánk emlékezetét eleveníti meg. A szülői ház, az otthon tűzhelye, édesanyám arca, hangja, könnye, a tőle való búcsúzáé, az utolsó csók, a múlt édes zenéje itt zsong a lelkemben. Behunyom szememet. Látom azokat, akiknek élete összenőtt az én életemmel, akiktől Ihletést, szeretetet, áldást nyertem. Nézem, nézem őket és a lelkem egynél nyugszik meg, — édesanyámnál. Tiszteletteljes szeretettel nézem, megcsókolom gondolatban a kezét és áJhitattal susogja ajkam: Anyám! A tiszteletre legmőltóbb asszony! Amim van és amivé lettem, a te áldott, angyali lelkednek köszönhetem. Édesanyám! Áldott vagy, és mindörökké áldott légy az asszonyok között! Az édesanyám mellett megjelenik előttem egy másik édesanya is. A szülöanya mellett a szülőföld. A családom mellett a nemzetem. Nem én választottam édesanyámat,— Isten adta. Nem én választottam ki, hogy melyik nemzet tagjául szülessek. Isten akarata volt az, ő teremtett magyarrá. Mindkettőt rajtam kívül álló hatalom ajándékozta. És mindkettő kitörülhetetlenül ott él a szivemben, kisér az életem utján, mindvégig megmarad. A múlt évben, halt meg a sógorom, aki amerikai magyar lutheránus lelkipásztor volt. Életének utolsó napjain meglepő dolog történt vele. Ő, aki kitünően beszélt angolul, elfelejtette az angol nyelvet. Csak magyarul tudott. Az orvos és az ápolónő beszédét a felésége fordította neki magyarra. Csak így értette meg. Az utolsó napokban, utolsó órákban, mikor minden földi elmaradni készült, csak kettő maradt meg: édesanyját látta, vele, hozzá beszélt és csak az anyanyelvén értett! A két drága érték: az édesanya és a magyarság. A két édesanya! Az 1941. esztendő Anyák Napján ez a két Édesanya jön hozzánk. Ránk néz és vár. Azt várja, hogy mi, amerikai magyarok, tovább megyünk-e az elérzékenyedésnél, emlékezésnél? Teszünk-e valamit? Március 15-iki ünneplésünknek uj jelentőséget, életet, uj tartalmat adott az Amerikai Magyar Szövetség "Free Americans for free Hungary” jelszóval megindított mozgalma. A szövetség felhívására “Ünnepeljünk együtt!" szívvel, lélekkel, sok helyen sokunkat egymástól elválasztott falak ledöntésével, együtt ünnepeltünk. Anyák Napján pedig azt az üzenetet küldi mindkét Édesanyánk: ÉPÍTSÜNK EGYÜTT! Építsük ki tökéletesen az amerikai magyar élet egységes lelki frontját. Adjon Anyák napján Újabb, mélyebb jelentőséget ebben az évben az a szent elhatározás, hogy megadjuk azt, amit édesanyánk vár tőlünk: testvéri kezet fogunk, egygyé leszünk az Amerikai Magyar Szövetségben. Méltók leszünk az édesanyai áldozatos szeretetne és egyakarattal, együtt épitjük ki a lehetőségét annak, hogy megvalósuljon mindannyiunk forró vágya: a Független Magyarország és a magyar nép szabadsága ! Anyák Napján Édesanyánk kér. Azt kéri, amit mindnyájan megadhatunk. Budapesten, az egyik dunai hid építésekor, kérő szóval fordultak az ország lakosaihoz. Azt kérték, hogy minden ember, férfi, nő, öreg és gyermek, adjon valamit a hid építéséhez, valamit, amit mindenki — bármily szegény is — megadhat. Egy tojást kértek mindenkitől. Ugyanis a kö- mivesek ismertek egy régi formulát, melynek alapján a cementet tojás fehérjével keverték össze és igy széttör- hetetlen egységgé forrasztották a Duna két partját áthidaló ivet. Minden adakozónak meg volt az a boldogsága, hogy ö is hozzájárult valamivel a hidat tartó hatalmas ivek megépítéséhez. Édesanyánk kér. Keveset kér. Azt kéri, amit minden amerikai magyar megadhat: nyújtsuk ki kezünket a család másik tagja, testvérünk, felé. Legyünk egyek az Amerikai Magyar Szövetségben. Legyen ott minden magyar közösség. Csak egy centet kér havonta minden magyartól, — és a centek cementjébe a magyar hazaszeretet, a testvéri együttmunkálkodás tojásfehérjét és akkor oly hidat építünk, melyen át a tenger innenső oldaláról a tengerentúlra ut vezethet a Független Magyarország és a magyar nép szabadsága szent gondolatának megvalósulása felé. Ha ezt megcselekesszük, akkor nem élt hiába az amerikai magyarság. Akkor büszkén, könnyes boldogsággal tekint ránk Édesanyánk és örömmel mondja: “Ezek az én szerelmes gyermekeim, akikben én gyönyörködöm! ” Amerikai Magyar Testvérek! Értsük meg az 1941-ik esztendőben az Anyák üzenetét. CSONTVÁZ VAN BENNED IS Hogyha már van szemed, próbálj meg — látni is: jobb kézzel integet, bal kézzel rád talál. Mentséged bármi is, csak elér a halál. Ne hidd, hogy megmaradsz. Jól tudja tested is: száz év: az egy arasz, tiz év: csak pillanat. Csontváz van benned is: az Isten learat. ifj. Gyökössy Endre.
