Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-04-01 / 4. szám
12 TESTVÉRISÉG “Én pontosan tudom, miért sürgetem e kérdések elintézését tőled. Nekem, mint lelkipásztornak az a tiszteim, hogy ott legyek a virággal terített oltárnál, de a virággal borított koporsónál is, hogy elvégezzem kötelességem a szétdult otthon rendbehozására s az utána eső napókon látom a különbséget a cent nélkül maradt özvegy anya, valamint az olyan anya között, akit legnehezebb évein át egy jó életbiztosítás segített át; látok olyan otthonokat, ahol az anya gondját tudja viselni a gyermekeknek s olyandkat, ahol magukra maradnak, vagy mások vigyáznak azokra, mig az anya megélhetés után járva távol van tőlük; látom a különbséget, milyenek az olyan gyermekek, akik gondos vezető keze alatt neve- kednek s az olyanok, akik csak csak úgy maguktól nőnek fel, ahogy éppen tudnak, no meg a kiskorúak bíróságai s a javítóintézetek is sokat beszélhetnek erről.” “A jó Isten őrizzen meg tőle, de megtörténhetik, hogy mosóteknő felett izzadva él majd feleséged, avagy egy sötét pincelákásban neveked- nek majd gyermekeid, vagy jótékonysági egyesületekre szorul majd családod. — Gondatlanságodat és könnyelműségedet az Isten nem jutalmazhatja. Ha te nem gondoskodsz róluk s nem tetted meg velük szemben, amit pedig megtehettél volna, csak a jó Istenre bizhatod őket, aki azt mondotta: Bizdd reám az atyátlan gyermekeket és én megtartom őket, — de ha te is gondoskodhattál volna róluk és nem tetted azt meg. te ugyan elkerülöd a költséget, de gyermekeid fizetik meg ennek az árát. — Ha nem lehetnék lelkipásztor, akkor biztosítási ügynök szeretnék lenni főként azon szempontból, mert itt tehetnék legtöbb jót. — A lelkész nem mindenkor mentheti meg az apátián gyermekeket s az özvegyet az elhagyatottságtól s a sok bánattól, de az életbiztosítási ügynök bizonyosan megóvhatja őket a szegénységtől, sőt nyomortól s szivökből eloszlathatja a rettentő, gyötrő aggódást. * Kivonat a “THE BOND” oimü, a Lutheran Brotherhood havi folyóiratának karácsonyi számából. “MEGGYŐZŐDÉSSEL” Felejthetetlen férjem elhalálozásával vigasztalásomra volt, hogy hittestvéreim, de különösen Ref. Egyesületünk helyi osztályának tagjai részvétükkel gyászomban velem éreztek. Hálás köszönetemet fejezem ki Ref. Egyesületünk központjának, de különösképen a főtitkár urnák, hogy férjem halálával támadt szükségemben oly gyorsasággal siettek segítségemre, azzal, hogy a biztosítási összeget meglepetés szerű gyorsasággal juttatták kezeimbe. A testvér segítésnek Ref. Egyesületünk által való ily gyakorlását mindenkor és mindenkinek teljes meggyőződéssel fogom hirdetni. Isten áldását kérem önökre testvér- segítő munkájok még sikeresebbé tevésében. Hálás szivü köszönetem gyermekeim nevében is való megismétlésével maradok hittestvéri tisztelettel és szeretettel, Özv. Jenei Gábomé. ANYÁK* Irta: György Mihály (Campbell, O.) Milyen fájó és édes gyötrelem A gyermek nevelés. Én Istenem! mennyi sóhaj, álmatlan éjszakák Teszik fáradtá az Édes Anyát. Testileg..., mert méhökben a nemzet Újjászületik s igy el nem veszhet Az a nép, melyet nevelnek anyák S tanítják: fiam, szeresd e hazát! Szeresd, őrizd meg ellenség ellen, ha jönne bár, légen, tengereken. Ha zeng a szó: veszélyben a haza! Legyen büszke minden édes anya, Aki áldozik haza oltárán, Véréből adott vérének árán. Szent szabadság, veled élni édes, Nálad nélkül élni sem érdemes. Ez legyen, fiaim, jelszavatok. Útra valóul mást nem adhatók! Becsüljétek meg azt a szent jogot, Amit örökül Washington hagyott Ti nektek, akik itt születtetek. E drága kincset megőrizzétek, Ha ellenség támadná e hazát, Döntsétek meg a poklok kapuját, S ha kell, ostromoljátok az Eget, Szégyenben nem maradhat nemzeted. Pusztuljon el most mind, aki gyáva, Ki önként hajtaná magát igába. Örök Isten! ne tűrj meg oly népet, Ki méltatlan viselné a képed. Kinek lánc csörren kard helyett kezén, Akinek könnye só a kenyerén. A gyáva nem érdemel emberi nevet Poltronok nem nevelnek nemzetet. Ne is nemzhessen utódot a gyáva, Mert az is szégyent vonna a hazára. * Szerző ezt a versét március 15-én irta, midőn fiai önként jelentkeztek katonai szolgálatra az Egyesült Államok hadseregében. “NEM CSAK HIRDETIK” Mélyen tisztelt Titkár Ur! Szivemnek minden hálájával köszönöm meg a mi Református Egyesületünek és tisztikarának azt, hogy férjem halála után egy pár napra már ki is utalták a Oialáleseti járulékot az $1,000.00. Ezt csak azok tudják értékeim, akiknek nagy gyászukban Istenen kívül az Egyesülettől várt segély volt minden reménységünk. Az Egyesületnek vezetői nemcsak hirdetik a testvéri szere- tetet, hanem gyakorolják is, ezt a szeretetet velem és két kis árvámmal szmben megmutatták. Istennek gazdag áldása legyen az Egyesületünknek vezetőin és minden egyes tagján! Vajha minél több magyar testvérem sorakozna Egyesületünknek zászlaja alá, hogy az az igazi testvéri szeretetet minél nagyobb mértékben gyakorolhassa. Özv. Balogh Istvánná Alliance, O. és kis árvái: Pista és Rikhárd. Buffalo, N. Y.
