Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1941-04-01 / 4. szám

TESTVÉRISÉG 9 hittől is megerősítve, hogy ez a törekvés Magyar- ország hallgatásra kényszerült népének igaz óhaját is fedi. Tévedjen bár a Szövetség avagy igaza legyen, annyi bizonyos, hogy mindig a legjobb és legiga- zabb magyar lelkülettel jön érintkezésbe az, aki Magyarország függetlenségét és a magyar nép szabadságát tűzi zászlajára. Egy vonalba kerül az­zal az erdélyi lelkülettel, amey az akkor a Habs­burgok által képviselt német veszedelemmel szemben megalapította az önálló Erdélyt, hogy egykönnyen a “gallérunk alá ne pökhessen a német” (Pázmány Péter). Ez volt Erdély történelmi missziója: oltal­mazni Magyarország függetlenségét és a magyar nép szabadságát Magyarországon kívülről, de vele és érte érző lélekkel. Ki lehet most Magyarország Erdélye? Az az Erdély, amelyben ma a német is­kolák tanulói “Heil!”-lal köszöntik egymást? Ma­gyarország mai egyetlen Erdélye, szavát érte szaba­don felemelni tudó székelysége az amerikai ma­gyarság! Ha mi sem szólunk, akkor már csak a kövek megszólalására várhat az otthoni magyar­ság. Ebben az igyekezetünkben szembekerülhetünk akár formálisan, akár valóságosan akár a jelen­legi, akár azt követő más magyar kormányokkal. Ez tagadhatatlan. De Magyarország függetlensé­géért és a magyar nép szabadságáért ezt a szembe­kerülést is kész vagyok vállalni. Én nem óhajtok az önálló népek sorából kitörölt és szabadságát vesztett nép elszármazottja lenni még mint hűsé­ges amerikai polgár sem, ha segíthetek rajta. Ha­sonlóvá tenne ez engem azokhoz az elavult auto­mobilokhoz, amelyeknek a gyárai már megszűntek. Mintsem tétlenségemmel ennek tegyem ki magamat és gyermekemet, inkább vállalom a II. Rákóczi Ferenc és a Kossuth táborába beállást, akik az ő koruk hivatalos kormányaival szemben is mertek külön politikai eszméket vállalni és utakon járni Magyarország függetlenségéért és a magyar nép szabadságáért. Hazai ellenkezés mellett sem érez- ném magamat rossz magyar társaságban, sőt pont azoknak a kitűnőségeknek társaságában, akik a magyar történelem legszebb és leginspirálóbb lap­jait írták. Ez a mozgalom nem csak nyitva hagyja, hanem még tágábbra nyitja a jó magyarság kapu­ját mindenki számára, Hogy pedig a Szövetség célkitűzéseiben holmi különkormányos álmodozás nincsen, bizonyítja az a kijelentése, hogy a mozgalmat szigorúan az Egyesült Államok alkotmánya és törvényeinek korlátái között akarja tartani. Már pedig semmi­féle amerikai polgárok semmiféle külön kormányt nem alakíthatnak és semmiféle államot nem képez­hetnek az államban. Ezt még az Union déli álla­mainak sem engedte meg országunk, gyerekség volna tehát részünkről ilyesmire szót vesztegetni is. A jó magyarság határa mindig és magától ér­tetődően a jó amerikaiasság csorbítatlan megőrzése kell, hogy legyen számunkra. Viszont úgy érzem, hogy az Egyesült Álla­mok alkotmányát és törvényeit tisztelő amerikai állampolgárságunk kihangsulyozása magyarországi vonatkozásban is bizonyos önként értetődő, de a sok feledés miatt mégis külön kihangsúlyozandó tiltó korlátokat állít elénk. Magyar vonatkozású ügyekkel sohasem foglalkozhatunk úgy, mintha ott­hon élő magyar állampolgárok volnánk. Ez min­den jog, minden igazság, minden férfiasság és minden méltányosság ellen való magatartás volna részünkről. A mi magyar-vonatkozású célkitűzé­seink mindig csak odáig mehetnek, ameddik azok egy magyar állampolgársággal bár nem biró, de természetes — és levetkezni az Egyesült Államok­tól sem kívánt — szent magyar érzülettel igazol­hatók. Tovább egy lépéssel sem. Nem ütögethetjük tehát az orrunkat szüntelen olyan kérdésekbe, ame­lyek a magyar nép speciális belügyeinek minősít­hetők és minősitendők. Nem hozhatunk tehát in­nen a magyar népnek tételes törvényeket és nem választhatunk innen számára királyokat. Aki belső magyar ügyekkel akar foglalkozni, az, ha követ­kezetes akar lenni, legokosabban teszi, ha rögtön visszaszerzi magyar állampolgárságát és lehetőleg mentül előbb vissza is tér Magyarországba. Ha tartozunk bizonyos deferenciával az iránt az ország iránt, amelynek polgárai vagyunk, akkor hasonló deferenciát el kell ismernünk azzal az országgal szemben is, amelynek immár nem vagyunk a pol­gárai. így látván az igazságot, szerintünk a Szövet­ség bejelentett mozgalma sem célozhat mást, mint a magyar népnek olyan viszonyok közé segítését, hogy idegen és külső befolyástól szabadon, saját Isten-adta bölcsessége, józanon mérlegelt létérdeke, évezredes hagyományainak szem előtt tartása sze­rint maga rendezze háztartásának és állami életé­nek az ügyeit. Én bizom fajomban, a világ leg- nagylelkübb népében, hogy jól használná szabad­ságát. Részemről tehát csak ennek a szabadságnak biztosítani igyekvésére vagyok kész és nem többre. Remélem, hogy a szabad cselekvési képességet és szabad akaratnyilvánitást többször említő Nyilat­kozatnak is ez az intenciója és ennélfogva a helyes értelmezése. 5. Abban az erős meggyőződésben továbbá, hogy ez a mozgalmunk tökélete­sen összhangban van az Egyesült Álla­mok külpolitikájával, amint azt Elnök Ur 1941, január hó 16-án a 77-ik Kon­gresszushoz intézett üzenetében kifejezés­re juttatta, fenntartás nélküli ragaszko­dásunkat és teljesítő képességünk végső határáig menő támogatásunkat ajánljuk föl az Egyesült Államoknak és Önnek, mint az ország választott vezetőjének. 5. In the firm conviction that such movement is consistent with the estab­lished foreign policy of the United States as stated by you, Mr. President, on the sixth of January, 1941, to the seventy- seventh Congress, we pledge to the United States, and to you as its elected

Next

/
Thumbnails
Contents