Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1941-04-01 / 4. szám

TESTVÉRISÉG 7 Valahogy úgy érzem, hogy ezt az ismeretet nem elevenítette fel eléggé az első világháború alatt és után sem az amerikai magyarság. Enged­tük, hogy a nagy Kossuth által teremtett magyar- rokonszenv elpárologjon s helyébe az ellensulyozat- lan cseh és egyéb nemzetiségi propaganda nyomán a saját élete és szabadsága mellett a nemzetiségi életéért és szabadságáért is annyiszor vérző ma­gyarság az elnyomók képében állittassék az ame­rikai hivatalos és nem hivatalos közvélemény elé. Vájjon mi volna helyesebb: engedni tétlenül, hogy újra feketére propagandázzanak bennünket és a német-gyűlölet a magyarokra is kiterjesztve a béke­tárgyalásoknál ismét nélkülök döntsenek róluk, vagy idejében szervezkedve országunk szabadság­pártoló lelkületéhez apellálva tőle legalább annyi támogatást kijárni, hogy a béketárgyalások asz­talánál a hazai magyarság képviselete is ott lehes­sen szülőhazánk érdekeinek védelmére? Amerikai viszonylatban nincs a magyarságnak nagyobb tragédiája, mint az, hogy noha Európá­nak Szent István óta a legamerikaibb lelkületű és nemzetiségpolitikáju népe, mégis a legamerikaiat- lanabbakkal vétetett egybe. Ez számunkra is rette­netes, mert újra meg újra konfliktusba kerültek­nek kell miatta éreznünk a saját kebelünkben azt a két földi országot, amely nekünk más országok közül a legdrágább. Nagyon helyes nyomokon halad tehát a Nyi­latkozat, amikor rámutat arra, hogy az a szellem, amelyet amerikai a függetlenségi nyilatkozatban lefektetett, annyira az igazi szelleme a magyarság­nak, hogy már George Washington vezérsége alatt is volt számottevő katonai rangot viselő nemes ma­gyar, aki azért vérével áldozott, többektől is kö- vettetvén ebben később. A holtakat is életre kell keltenünk, hogy küzdjenek értünk. Isten azért por- lasztotta itt el tetemeiket, hogy itt bizonyíthassuk velük azt, hogy a magyar, éppen úgy, mint a ne­mes amerikai, szabadság és függetlenség szerető nép, mind a maga, mind a mások számára, tehát méltó arra, hogy ennek az országnak közismert szabadságpártoló lelke ennek a népnek a sorsára is különösképen felfigyeljen. Az Amerikai Ma­gyar Szövetség Nyilatkozata ezt teszi. 3. A magyar származású amerikai polgárok megdöbbenéssel értesültek arról, hogy Magyarország kormánya nem tér­hetett ki a tengely-hatalmak közötti szer­ződés aláírása elől és abban a meggyő­ződésben vannak, hogy a szerződés alá­írása következtében a magyar kormány elveszitette szabad cselekvő képességét és hogy Magyarország népének nincs lehe­tősége akaratának szabad kifejezésére, és hogy e szerződés egyenes veszélyt je­lent Magyarország — ami őshazánk — független fennmaradására. 3. American citizens of Hungarian origin learned with deep regret, that the government of Hungary found it im­possible to avoid the signing of the pact with the Axis powers. It is our con­viction that by the signing of this pact the Hungarian government lost its power of independent action, that the people of Hungary are no longer free to ancient independence of Hungary, the country of our origin. A Nyilatkozat harmadik pontja a felett való mély sajnálkozást fejez ki, hogy Magyarország kormánya lehetetlennek találta az Axis-hatalmak- kal való paktum aláírásának elkerülését. Továbbá annak a meggyőződésnek ad kifejezést, hogy e paktum révén a magyar kormány elvesztette füg­getlen cselekvési hatalmát; hogy Magyarország népe többé nem adhat szabad kifejezést akaratá­nak; hogy ez a paktum egyenes veszélyt jelent szülőhazánknak, Magyarországnak az ősi függet­lenségére nézve. Határozottan igaz, hogy az amerikai magyar­ság óriási többsége mély sajnálattal értesült arról, hogy Magyarországnak ki kellett lépnie a minden magyar által legjobban kívánt teljes semlegesség álláspontjából, még pedig a háborúnak egy olyan fázisában, amikor még mindig nem tudni azt, hogy melyik oldalé lesz a győzelem. A legideáli­sabb az lett volna, ha Magyarország legalább ad­dig semleges maradhat, amig a helyzet képe job­ban tisztázódik. Az Angliával való szerződéskötés éppen úgy nem válthatott volna ki belőlünk örö­met, mint a Németországgal való szerződéskötés nem váltott. Tekintet nélkül arra, hogy lélekben ki melyik oldalhoz húz, körülbelül az a tény, hogy Magyarország számára a teljes semlegesség men­tül tovább megtarthatását látta volna jobbnak a legtöbb magyar. Amikor a paktum aláírásának hí­rét a rádió közölte, éppen a “The Calvin Forum” cimü egyházi folyóirat számára írtam cikket. Ilye­neket írtam bele: “The radio brings in the news of Hungary’s alignment with the Axis powers. It leaves me speechless and resigned. It makes me feel that our brethren on the other side live in one orbit and I live in another. There is a lot of sadness in my heart, but no condemnation what­soever. I know that Hungary was wishing for peace. She stuck to her neutrality and indepen­dence during the present crisis... until it came to the point that she had to sign on the dotted line and like it or else... It is just tragic that the obstinancy of the victorius peacemakers and their proteges toward any peaceful revision of the un­bearable Treaty of Trianon helped to create a situation, where Hungary could not hold out any longer, but had to climb the bandwagon of others than those more sympathetic to Americans. Our only hope is that nobody can be blamed for what he must do.. . That is our plea for a better un­derstanding of the Hungarian situation, both now and in the future.” A The Calvin Forum a földkerekség minden részébe eljut, legalább egy pár irányadó helyre, ahol csak kálvinisták vannak. Magyarország leg­csekélyebb kárhoztatása nélkül az Amerikai Ma­

Next

/
Thumbnails
Contents