Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1940-11-01 / 11. szám

TESTVÉRISÉG 31 77, életbiztosításba $202.36, törlesztésbe és Egye­sülettől átvett fizetésekbe $687.40, adóba $78.89, naptárra $16.20, irodai és nyomdai kiadásokra $17.25, postai kiadásokra $22.11, telefonra $16.41, árvaatya útiköltsége $73.59, gyermekek útiköltsége $26.00, farmi kiadásokra $339.06, vegyes kiadá­sokra $124.06. (Ebben benne van egy megóvatolt és utólag jóvá tett check $62.88-ról.) Összes ki­adás $2493.51. Áthozat szeptemberről $854.94, be­vétel októberben $2448.94, összes bevétel $3303.88, kiadás $2493.51, áthozat novemberre $810.37. ADOMÁNY AZ ÉPÍTÉSI ALAPRA. Cleve­land, 0. Magyar Nők Jótékony Nagybizottsága $50.00, Közművelődési és Jótékonysági Női Bi­zottság újabban $162.72. Ligonier, Pa. Maeher törlesztés eladott házra $20.00, kamat banktól $67.29, Nánássy Lajos $10.00, Rankin, Pa. Mozi­előadáskor $8.10. Carteret, N. J. id. Nagy Dániel $2.00. Összesen $320.11. Áthozat szeptemberről $9326.83 Összes bevétel $9646.94 RILGEK. HÁZAI Az Igazgató-tanács Mrs. Kelement felvette Passaicról az Aggmenházba. Senkije és semmije nincsen. A Bethlen Otthon, mint ez az eset is iga­zolja, olyanokkal is jót tesz, akik valóban rá van­nak utalva az Aggmenházra és akinek egyedüli menedékhelyök a Bethlen Otthon. Ezért nem állja meg helyét az a gyakran hangoztatott állítás, hogy csak olyanokat fogadnak be a Bethlen Otthonba, akiknek pénzük vagy biztosításuk van. A Bethlen Otthon, mint sok példával lehet igazolni, első sor­ban és mindenek felett szeretetintézmény. M. I., Trenton, ön azt írja, hogy az ottani egyik lapban igy hirdetett egyik országos egyletünk osztálya: “Beállási dij nincsen, az orvosi vizs­gálat diját is az egylet fizeti, 500 dol­lár betegsegély, mely a halálesetből nem vonható le. Ragadja meg ezen áldásos újítást, amely még egyetlen magyar egyletben sincs meg...” — Aki ezt irta, nem tudja mit beszél, mert: 1.) beállási dij nincs egyetlen országos egyletünk biztositó osztályá­nál sem; 2.) az orvosi dijat minden valamire való országos egylet maga fi­zeti; 3.) a betegsegélyt egyik sem vonja le a biztosításból; 4.) “áldásos ujitás”-ról szó sincs, mert hiszen amit ö hirdet, az már minden országos egy­letnél meg van évtizedek óta. Az illető tehát vagy aludt az elmúlt 10-20 év alatt, vagy tudatosan állít valótlant. Egyik sem dicsérendő dolog. M. I. Cleveland. Természetes. Mi is olvastuk. Ugyan minek tiltakoztunk volna? Magyarságunk van olyan in­telligens, — (hála Istennek! — hogy az efféle Ízléstelen füllentéseket ér­deme szerint bírálja el. Ott azonban téved Ön, hogy a "nagyrabecsült és előrelátó vezetőségnek” a cikkről ne lett volna tudomása. Volt. ök rendelték meg. Pénzért, mint hirdetést, csak épen elfelejtették jelezni. Ez is jellem­ző. — Ezen a téren mi nem verseny­zőnk. Csomagküldő. A Magyarországra küldendő "karácsonyi csomag-ajándék­ról” szóló hirdetés nekünk is feltűnt. Véleményünk ebben a dologban az, hogy ha valaki kedveskedni akar óha­zai rokonainak: küldjön nekik pénzt. Postán vagy bankügynökség utján. Pénzért otthon szabadon vásárolhatja meg, amire szüksége van, egészen fö­lösleges tehát csomagokat rendelni kü­lönösen manapság, amikor a csoma­gok tartalmát és pontos időben való kikézbesítését senkisem garantálhatja. Nem, még az a kitűnő "kapitány" sem, akinek neve alatt immár két évtizede folyik bizonyos, erősen business-szagu “jótékonysági akció.” A. M. Szövetség. Mi, természetesen, Dr. Kerekes Tibornak adunk igazat, aki a három nagy országos egylet s az egyházak, körök, egyletek tekinté­lyes száma által fenntartott Amerikai Magyar Szövetség nevében és képvi­seletében 'hivatalból jogosítva van visz- szautasitani minden olyan nyilatkoza­tot, levelet vagy cikket, melynek tar­talma ferde világításba helyezi az ame­rikai magyarságot. Az a magát Ha­vas Emilnek jelzett egyén, aki mos­tanában kerülhetett az amerikai part­ra, jobban tenné, ha békében meg­húzná magát s nem nyilatkozgatna. Az amerikai magyar helyzet megis­meréséhez nem tiz 'hét vagy hónap, de legalább tiz esztendő szükséges. ügykezelő, Pa. Nekünk hivatalból is észre kell vennünk az ilyen elszólá­sokat, mert hiszen kötelességünk a magyar lapok átböngészése. A levelé­ben említett hirdetési “slogan" arról, hogy “Minden magyar verhovaysta, Minden verhovaysta magyar”— tényleg nagyon szép. Mondhatnánk, olyan szép, mint egy álom s az is marad mindörökre, már t. i.: álom. Egyelőre ugyanis kb. 13 millió magyar él a földön s igy azok felvételi ivé­nek kitöltése erősen belenyulik — az örökkévalóságba s mint ilyen alaposan próbára tenné a "leghatalmasabb” egy­let agilis személyzetét is, akiket mi különben nagyrabecsülünk. Mrs. Gergely, Wheatland. Köszönjük értelmes, szép levelét. Mostani szá­munkban, sokak okulására, le is kö­zöltük. A mai verébért, — igy tanít bennünket a közmondás, — sokszor feláldozták már a holnapi túzokot. Mi azokkal tartunk, akik az ame­rikai magyarság jólétét, tekintélyét, jelentőségét időálló komoly alkotások­kal kivánják szolgálni. A szétaprózott dollár elolvad, az intézmények azon­ban szolgálnak a jelenben is és meg­maradnak a jövőben is. New yorlti szavazó. Az óvatos de­mokraták akkor indorszálták az elnö­köt, amikor megválasztását már min­denki biztosra vette. De azért siettek a vezércikket sebtiben megküldeni Washingtonba, persze mint a "ma­gyar származású amerikai polgárok óriási többségének" reménység nyilvá­nítását. A reménységgel nem is volt semmi baj, de a beküldött levél ma­gyar fordítása alól ugyan miért felej­tették ki valami “Max Kaufman" nevii egyén zamatos magyar nevét?! Csak nem szégyelik?! Mikor olyan jól hang­zik... Direct vereckei hangzása van.

Next

/
Thumbnails
Contents