Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-10-01 / 10. szám
TESTVÉRISÉG 23 évben legalább két előadót kiküldene angol és magyar előadásokat tartani a magyarságról az amerikai magyar ifjúság számára. Magyar szervezetek, iskolák, stb. pedig minél több alkalmat keressenek az érintkezésre. Azokat a dolgokat próbáltam felsorolni, amelyek csekély anyagi áldozatot kívánnak, de amelyeknek eredménye felbecsülhetetlen. Az amerikai magyarság ma még magyar és magyar is marad mindaddig, mig faját és szellemét meg tudja őrizni. Ez nagy erőfeszítést jelent számára, de sokkal könnyebb lesz a harc, ha innen, az óhazából is kapnak egy kevés biztatást. Én hiszem, hogy az itthoni magyarság részt fog venni a távoli testvéreknek magyarságukért folytatott harcában. i-----1 A VERHOVAY A “KISBOJTAR”-RÓL Az amerikai könyvpiacon nagy sikere volt Finta Sándor országszerte ismert szobrászművész könyvének, mely “Herdboy of Hungary” címmel jelent meg. A könyv a magyarországi bojtár-életet ismerteti s meséjéhez méltó az illusztrálása, ami szintén Finta Sándor müve. Az angol- nyelvű könyvnek ezek a fantasztikusan magyar illusztrációk adták meg a külső magyar jelleget. Finta két angolnyelvü kiadást megért könyvét testvér egyletünk, az Amerikai Magyar Ref. Egyesület most két nyelven, összes illusztrációi felhasználásával, kiadta. A pompás ifjúsági regényt, amely a második generációsokat éppen úgy szórakoztatja angolul, mint a bevándorolt szülőket és általában a magyarokat magyarul, oktatási célból eresztette útnak a Református Egyesület, amely ezt a célt a könyvben fel is tüntette. Ez az első eset Amerikában, hogy egy ifjúsági elbeszélés egy könyvben két nyelven jelent meg. (Verhovayak Lapja) TARNÓCY A “KI SBOJTÁR” - RÓL Finta Sándor könyvének magyar elme ez. Az angol kiadásé: Herdboy of Hungary. Eredetileg a Harper and Brothers cég adta ki ezt a könyvet, természetesen angol nyelven és már akkor megirtuk, hogy a könyvpiac egyik legszebb eseménye. Véleményünket az is igazolta, hogy az első kiadás gyorsan elfogyott és jött a második. És ilyenformán: sok-sok ezer amerikai gyermek ismerkedett meg a magyar pusztával, Finta írása nyomán. Finta Sándor művészember. Mindenképpen az. Szobrász, grafikus, író. De művészember volna agyag, ceruza és toll nélkül is. És még akkor is érdekes nyomokat hagyna maga után, ha nem alkotna semmit. Ha csak átmenne velünk vagy melettünk az életen. A “Kisbojtárral” való első találkozásom különös élmény volt. A könyv elolvasása után, napokig zsongott fülemben a “puszta.” Szűk amerikánus magyar életemet aranyos magyar pusztai hangulat öntötte el. Befüttyögte a csikós, begágogta a vadlud, átrobogta “Mocskos” lovával a “kisbojtár” és beragyogta Finta Sándor drága “gyermekkedélye,” a művész lelkülete. Nagy örömmel fogadtam a könyvet, de mégjobban örülök annak, hogy Finta könyvét a KISBOJTÁRT, iskolai célokra is kiadta a Református Egyesület. Helyesebben: közli a magyarul és angolul is olvasó amerikai ifjúsággal is. Parallelizált angol és magyar kiadásban. Ami annyit jelent, hogy a “haladók” nemcsak a magyar puszta szépségeit ismerhetik meg belőle és nemcsak a csikósok életét, de a magyar irásmüvészet finomabb árnyalatait is. Angol-magyar összevetésben. A könyvből tehát, — a robinzoni vagy münchauseni mese mellett is, — tankönyv lett. A magyar írás, a magyar gondolkodás és a magyar pásztorélet nemesebb jelenségeinek tankönyve. A Református Egyesület is kétségtelenül ezzel a céllal jelenttette meg a "párhuzamos” kiadást és meggyőződésem, hogy célt is ér vele. Nagyon sok amerikai születésű magyar ifjú vagy: magyarszánmazásu amerikai ifjú fogja megismerni ebből a könyvből a “Kisbojtárt,” a kisboj- tárok gyönyörű hazáját és felismerni saját emberi összetételét. A tavasszal megjelent Verhovay ABC és ez a könyv mindennél kifejezőbben körvonalazza az országos magyar egyletek magyar rendeltetését és bizonyosan megmozgatja ezért a célért a még mozdulatlan egyéb egyleti erőket is. Melegen üdvözlöm a “Kisbojtárt” és a Református Egyesület beteljesített magyar terveit. Tarnórzy Árpád ÍGY EMLÉKSZEM így emlékszem most-mult szörnyű napokra: Ha tudtam volna imádkozni akkor, így imádkoztam volna: Uram, kimondhatatlan rettegéssel Nézem, hogy indul teremtett világod Szakadni szerteszéjjel — Hogy indul válni vérré és üszőkké, Amelyből nincsen feltámadás többé. Szivszorongva számlálom mindenütt Közel és távol szeretteimet. Jajdulva kérdem, hogy mi lesz velük S mivé lesz a kicsiny magyar sziget — De minden szörnyűségnél szörnyűbb kérdésem ez: Uram, a telkemmel, a lelkemmel mi lesz? így várjam a véget tompán, tunyán — És szivet vesztve és vesztve fejet? Segíteni ne tudjak senkinek? Ne tudjak egy tiszta tekintetet, Bátor, tudó pillantást vetni fel Az égre, amely füstben tűnik el S a földre, amely alattunk inog? így találjanak, szégyenteljesen Kapkodva, az apokaliptikus Pillanatok?! Én Istenem, tartsd fel a végzetet, Takard be irgalmadnak fátyoléval A nőket s a gyermekeket — Kegyelmezz a bűnös világnak, Mindennek, ami itt hamis És nekem is — Ám ha mégsem lehet: Velem tedd meg ezt a csodát: Érjem fel, bárha ágaskodva is Lélekkel a roppant tragédiát! Legyen számomra legalább nyitott könyv A Jelenések Könyve — A szivembe, mint gyüjtőmedencébe Zuhogjon mindenkinek vére, könnye. Lelkemet köszörüld ki, mint a kardot, Éles legyen, mint a beretva, Kiköszörült élén csillanva tükröződjék A világ bibor-sötét alkonyatja — Bármi jön: tudjak vele szembenézni! Reményük Sándor.
