Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-10-01 / 10. szám
TESTVÉRISÉG 7 AHOL TESTVÉREK VAGYUNK irta: Dr. újlaki Ferenc — Gondolatok az amerikai magyar református egyházi munka félszázados ünnepén — Amerikai magyar református életünk ötvenéves határánál megállva számba vesszük az eredményeket. Mérlegelünk. Alázatosan, de örömmel állapíthatjuk meg, hogy minden gyarlóságunk, bűnünk, testvérharcunk ellenére, értékes gyümölcsöt teremtünk, sőt — dicsekedés nélkül mondhatjuk — magyar református történelmünk egyik legszebb, legáldozatosabb lapját irtuk meg. Ötven év alatt 127 egyházat szerveztünk, 100 templomot és sok más egyházi épületet, lelkészlakot, iskolát építettünk, egyleteket, Református Egyesületet alakítottunk, árvaházat, öregek részére otthont szereztünk. Dicsőség érte Istennek és hálás szívből fakadó elismerés pásztoroknak, buzgó híveknek, kik Isten munkatársai voltak. A félszázados határnál csendesedjünk el és gondolkozzunk. Miért volt az a sok munka? miért volt sok szegény munkás ember verejtékkel szerzett dollárjainak áldozathozatala? miért égette el magát sok buzgó, hitét és faját szerető pásztor? Miért? Az egyház, a templom, iskola, egyháztársadalmi épület nem cél, hanem csak eszköz. Nem azt akartuk csak, hogy sugár tornyok a magyar református csillagot tartva büszkén emelkedjenek az ég felé. Nem azt akartuk, hogy büszke dicsekedés- sel mondhassuk el: ez a mi templomunk! Többért, másért volt mindez. Azért, hogy Mesterünk szerint való magyar református életet teremtsünk. Azért, hogy mindezeken át, mindezek segítségével, a keresztyénség lelkét, essenciáját, magyar református életet, nyerjük meg. Elértük-é ezt? Az ötvenéves jubileumi istentiszteleteken, ünnepélyeken mondották: ötven év alatt megszereztük az eszközöket, most már teljes erővel dőljünk neki és építsük ki az életet! Hát nem építettük eddig? Örömmel, boldogan állapíthatjuk meg, hogy igenis építettük. A Református Egyesületben építettük. Csak egyesek nem tudják, vagy nem akarják meglátni, megérezni Református Egyesületünk életét, hivatását, értékét. Legalább most, ötven esztendő határánál, lelkűnkben is, értékelésünkben is, életünkben is helyezzük Református Egyesületünket arra a megillető helyre, melyet munkájával Isten és a látó emberek előtt kivívott magának. Mi a vallásunknak, amerikai magyar református életünknek esszenciája? Mi a Mester akarata szerinti élet isrpertető jele? Mi az Istenbe vetett hit, Isten iránti odaadás mérőfoka? “Arról ismerik meg mindenek, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok!” — mondotta Jézus. A Testvériség ez. Az igazi, békés testvéri együttmunkálkodás! Elér- tíik-é? A Mesterhez, a Gazdához tartozandóság eme bélyegét magunkon hordozzuk-é? Dicsőség legyen Istennek azért, hogy kitermelt közöttünk ilyen közösséget, adott olyan testületet, ahol testvérek vagyunk. Egyetlen egy ilyen közösségünk van. A Református Egyesület ez. Nemcsak a zászlónk, lapunk, cime Testvériség, hanem egyesületi életünk szive, haladásának titka is a Testvériség. Vallásos életünk, magyar református hitünk legszebb virága, legédesebb gyümölcse: a testvéri közösség, a testvéri segítő szeretet. “Éjiestem... Beteg voltam... Mezítelen... Utón járó voltam. . . és szolgáltatok nekem. A- mennyiben megtettétek eggyel a legkisebb közül, Én velem cselekedtétek.” Ez a másik ismertető jele az Életnek. Nem azt kérdi az Ur: melyik református egyházi alakulathoz tartoztál? Még azt sem, hogy melyik hitvallást fogadtad el? Hanem ezt: “éheztem... szomjuhoztam. . . beteg voltam... szolgáltál nékem?” Ezt a szolgálatot, ötven év alatt, legodaadóbban a Református Egyesület töltötte be azzal, hogy a betegek, szomorkodók, segélyre szorultak, az élet hajótöröttéi, az árvák, munkaképtelen, otthon nélküli öregek között szolgált. A Megváltót a betegek, szomorkodók, csüg- gedők, szegények között találhattuk, földi életében, legtöbbet. Közöttünk Jézus a Református Egyesület munkája által járt szét a betegek, szomorkodók, szegények között. Amerikai magyar református életünk első ötven esztendejének értékelésénél érezzük meg: mindaz amit építettünk, mindaz, amiért áldozatot hoztunk, azért van, hogy Életet adjon. A Krisztus szerinti életet. A második ötven esztendőre indulásnál főcélunk legyen: annak eszköze lenni, Aki “azért jött, hogy bővölködő életünk legyen!” A második ötven év kezdetén azzal induljunk, hogy egyházunk mellett megbecsüljük, használjuk Istenünk oly eredményesen dolgozó eszközét, Református Egyesületünket. “AN EXCELLENT HELP” “Miss Margaret Hickman, in charge of our Foreign department, feels that the idea presenting your stories of Hungary in bi-lingual columns in “Reformatus Újság” is of the greatest practical value for the Hungarian learning English. It is very difficult for libraries to secure for the grown person of European education books which will be easy enough to read and yet interesting. The plan of giving a story based on the readers own native country in Hungarian on one side of the page, and in English on the other, is an excellent help for the beginner who has not the advantages of instruction in school.” Most sincerely yours, Althea Warren.
