Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1940-10-01 / 10. szám

TMSTVfilJISRO 5 A DIVIDENDEK KÉRDÉSE Református Egyesületünk által adható maxi­mális biztosítási összegen kivül Amerika egyik leg­régibb és legnagyobb biztosítási társaságánál is van némi biztosításom. Dividendet is kapok rá. Az utol­só évtized alatt azonban a dividend összege állan­dóan kisebb és kisebb volt, dacára a kötvényem idősödésének. Ez azt jelenti, hogy a biztosításom évről-évre drágult. Az idén aztán olyan csekély volt a dividend összege, hogy szóról-szóra átolvas­tam azt a levélnek nevezett füzetet, amit a társaság évenként kiküld tagjainak. A társaság őszintén bevallja, hogy bizonyos üzleti befektetéseknél érték-leirásokat volt kényte­len alkalmazni. Rámutat arra, bogy a befektetések után húzható kamatjövedelem állandóan csökkenő irányt mutat. S kéri tagjait annak megértésére, hogy a jelenlegi világ- és gazdasági viszonyok mellett fontosabb a tartalékalapok jó erőben tartása, mint nagyösszegii dividendek nyújtása. Mindent egybe­véve világossá teszi, hogy a dividend nyújtás első sorban a gazdasági viszonyok függvénye s igazi konzervatív, felelősségteljes vezetőség inkább le­mond a dividend nyújtásról, mintsem a dividend nyujthatás dicsőségéért nagyobb kamatokkal ke­csegtető, de kockázatos befektetésekbe ölje a tár­saság pénzét. Lényegében ezeket egy olyan társa­ság mondja, a melynek 2 billió, 762 millió, 278 ezer 482 dollár 90 cent összvagyona (assets) volt 1939 dec. 31-én. A wasbintoni konvenció azzal a határozott utasítással látta el Egyesületünk vezértestületét, hogy minden erejével és tehetségével munkálja a minél előbbi dividend nyújtás lehetőségét. Tiszta lélekkel mondhatom bárkinek, hogy a vezértestület soha egy pillanatra sem felejtette el ezt az utasí­tást. Szinte imádságos sóvárgással készitgetjíik és várjuk azt a napot, amikor bennünk bizodalmát vető tagságunkat örömre hívhatjuk. De a fentiek olvasása után az volt a gondolatom, hogy mi ma­gyarok sokszor a legnehezebb időkben állunk elő annak a követelésével, amit az amerikaiak a leg­jobb időkben hoztak divatba s mi akkor várunk csodákat, amikor az amerikaiak a csodák korának a lejárásáról szólanak. Senki se értsen félre. A konvenciói utasítás teljes erejével fennáll. A teljes tisztikart is magá­ban foglaló vezértestület szinte azzal kél és fekszik. De az idézett jelenségek láttára két dolgot le kell szögeznünk. Az egyik az, hogy dividendeket nem lehet megrendelésre szállítani semmiféle szervezet semmiféle vezetőségének. Ez egyenlő volna annak a követelésével, hogy az a vezetőség változtassa meg az egész világ gazdasági és befektetési viszo­nyait. Erre pedig az én csaknem három billiós biztositó társaságom vezetősége sem érzi magát Irta: Dr. VINCZE KAROLY. képesnek. A másik pedig az, hogy az összes ma­gyar nagy7 egyletek vigyázzanak a dividend adás körüli hangoskodással. Olyan időkben, amikor fö- libük óriásokként tornyosuló amerikai társaságok is óvatossággal szólnak erről a tárgyról, ne bízzák el túlságosan magukat. Az üzleti versenyt ne vi­gyék át túlságosan olyan sikba, amelynek alakulása csak igen kis mértékben függ tőlük, nagyobb mér­tékben pedig a világviszonyok szerves függvénye. Ha erről pillanatnyi előnyökért megfeledkeznének, könnyen olyan helyzetbe sodorhatják magukat és az esetleg józan üzleti belátások ellenére is példá­juk követésére kényszeritett egylet-társaikat, hogy mindannyiuk tagsága megbánhatja az olyan idők­ben való dividend után kapkodást, amikor a divi­dendek galambjai évről-évre soványabb formában röppennek ki a nagy biztositó társaságok felhőkar­colóiból is. Inkább együtt és mindnyájan hangoz­tassuk azt az egy magában mindennél csodálato­sabb jelenséget, hogy amig a dividend csökkenté­sén keresztül a nagy biztositó társaságok évről- évre drágítani kényszerültek kötvényeiket, a mi magyar egyesületeink tagsága pedig minden drágí­tás nélkül ugyanazt az összeget fizeti, amennyiért a biztosítását eredetileg kapta. És az az eredeti ösz- szeg minden egyes esetben kevesebb volt, mint a dividendes kompániák hasonló kötvényeinek az ára. A dividendek igy igazában kezdettől fogva a ta­gok zsebében maradtak s azokat senki nem csök­kenthétté évről-évre. Én úgy érzem, hogy a nagy magyar egyesületek tagjai eddig még csodálatosan szerencsések, akár kapnak külön dividendet, akár nem. Mindez végképpen nem jelenti azt, hogy mégis nem jöhet el az a nap, amikor Egyesületünk is dividendet adhat. Teljességgel nem jelenti ezt, mert igenis eljöhet, aminthogy a gyermekosztály­hoz már évekkel ezelőtt eljött. Csupán azt jelenti, hogy a dividend kérdése egy nagyon is komplikált és az egész biztosítási üzletet és az azzal kapcso­latos egész gazdasági helyzetet felölelő kérdés. Sőt a kisebb, vagy nagyobb halandóság révén köze van hozzá még az általános egészségi viszonyoknak is. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a Mindenható Is­tennek is, mert olyan tényezők játszanak ennél közbe, amik fölött csak neki lehet abszolút kont­rolja. Ezt a végtelen óvatosságot, üzleti éberséget és a kegyelmes Istenbe vetett bizodalmát igénylő kérdést a Vezértestület, közelebbről annak befek­tetési bizottsága a tagság óhaját soha szem elől nem tévesztő lelkiismeretességgel munkálja. Ro­mokat takarít, uj alapokat épit, cserél és béréi, vesz és elad, leír és felír, centeket centekre rak, a cél felé még ezekben a befektetési szempontból rend­ki vül kedvezőtlen időkben is céltudatosan tör.

Next

/
Thumbnails
Contents